39.Rész~Szeretem Harry-t

Természetesen ezek után úgy éreztem,hogy azonnal muszáj látnom Harry-t,megcsókolnom,átölelnem vagy csak vele lennem,ami képtelenség volt.

Annyira kedvem lett volna ezt most megosztani Zayn-el,de nem tudtam.Személyesen akartam,de még telefonon sem tudtam volna.Nem vette fel. Rick próbált megvigasztalni...legalábbis valami olyasmit csinálni,de ő ezt nem értheti.Hiába beszélt hozzám egy szót sem hallottam,végig csak Harry járt a fejemben és ,hogy mennyire szeretem.Most jöttem rá.Csak most.Mikor nincs itt.Miért pont most?Olyan jó érzés lenne,ha most átfuthatnék a szobájába ,megölelném és elsírnám magam boldogságomban,miközben a vállába fúrva a fejemet megérzem azt a jellegzetes illatát.Ő erősen magához szorít,majd lágyan eltol magától és szenvedélyesen megcsókol.

Utána megkérdezi,hogy miért sírok,majd én azt válaszolom,hogy megtaláltam a levelét.Ő döbbenten néz és újra megcsókol.Milyen szép kis álom.

-Figyelsz te rám??-rázott meg Rick

-Mi?-néztem oda.Talán kissé túl elmerültem a gondolataimban

-Semmi...nem fontos.-hagyta annyiban Rick

-Na,mond már!-nyaggattam

-Majd szólj ,ha beszélni akarsz.Lent leszek.-sétált ki a szobámból.Olyan rosszul éreztem magam.Tudom,hogy csak jót akar nekem,de mégsem kérhet tőlem olyat,hogy költözzek el.Legalább még azt megvárom,hogy visszajöjjenek.Hiszen még nem telt el pontosan a két hónap,amiben megegyeztünk.Úr isten!Milyen nehéz lesz elmennem.

Bár maradhatnék.Miért vesztem el mindig a fogadásaimat.Ez nem fair.

Biztosan tudta,hogy ő fog győzni.Atya ég!Niall. Annyira megfeledkeztem róla...Mit szólna az egészhez?

Az a levél most sok mindent felkavart.Hirtelen beleszerettem Harry-be és megfeledkeztem Niall-ről,akiről tudom,hogy szeret...vagyis most éppen már semmit sem tudok.Hiszen két hónap mégis csak két hónap.Sok minden történt.

Bár itt lennének már.Talán könnyebb lenne??Vagy nehezebb?Mi történne?

Mardosnak a kérdések...,de én már a válaszokat akarom!

Olyan hülye vagyok...csak most jut eszembe,hogy megbántottam Rick-et.

De mégis mit tegyek?Mondja el neki?Mutassam meg?

Most nagyon örülnék Zaxo-nak.

Lementem Rick-hez és leültem mellé a kanapéra.  

-Haragszol?-kérdeztem félve

-Nem.-válaszolta,de rám sem nézett.Tehát haragszik.

-Ne haragudj!-löktem vállba

-Nem értelek.-fordult velem szembe ,így a most már a szemébe tudtam nézni,majd folytatta.-Gondolkozz már egy kicsit!-bökte meg a fejemet

-Rick...én magam sem tudom,hogy mi is történik pontosan velem.Mielőtt nem ismertem őket kimondhatatlanul utáltam őket,majd mikor újra találkoztam Niall-el és kiderült az első találkozásunk még jobban meggyűlöltem őket.Azt sem tudom miért utáltam egyáltalán őket...Fogadtam is Niall-el,hogy sosem sikerül neki megszerettetni velem őket.De aztán lassan elfogadtam a tényt és most már bevallom magamnak,amit már réges-régóta tudtam csak még magamnak inkább,de sikerült Niall-nek. Nagyon szeretem mind az öt fiút.Belehalok a hiányukba és igen,tudom,hogy mindjárt letelik a két hónap,ami egyenlő azzal,hogy talán utoljára őket.Lehet,hogy többet nem is beszélünk,majd,nem fogunk találkozni.Ők elfelejtenek,hiszen sztárok.Én pedig boldogan fogok visszaemlékezni azokra a napokra,amiket együtt töltöttünk.Amennyire elleneztem az elején,most annyira szeretnék maradni.

Rátaláltam a legjobb barátomra és talán... a szerelmemre is.-néztem egy pillanatra az ujjaimra,majd folytattam. Rick figyelmesen hallgatott.-Ha hiszed,ha nem,meglehet szeretni egy ,olyan embert,akit gyűlölsz.Talán néha azért is gyűlölünk annyira bizonyos embereket,mert szeretni is tudnánk.

Fantasztikus ,hogy találkoztam velük,hiszen Stella és Louis szerelme sem történt volna meg soha az életben,ha én akkor reggel nem keltem volna fel késve és nem akkor indultam volna el,majd nem szálltam volna ki a taxiból és botlottam volna bele Niall-be.És áldom azt a napot,mikor újra egymásba botlottunk a figyelmetlenségünkben.Nem tudnám elégszer megköszönni Niall-nek,amit tett értem és,amit a többiek is tettek értem.

Nem tudod elképzelni,sőt senki sem tudná elképzelni,hogy mennyire emészt az a bizonyos érzés,hogy tisztában vagyok azzal,hogy lassan a múltukba kerülök a jelenükből és a jövőt már nem együtt fogja tölteni.Hiszen ki emlékezne egy ,olyan lányra ,mint én?Ugyan már!Az is vicc,hogy megismerhettem őket.Senki sem hinne nekem,nem ,mintha szándékomban állna kikiáltani a világnak,hogy "Igen,én a OneDirection tagjaival találkoztam,sőt velük laktam és igen szerelmes lettem az egyik tagjukba."-majd Rick egy pillanatra félbeszakította a monológomat.

-Tudhatom,hogy melyik lett az végül?-tette fel a kérdését

-Hát...szóval...Harry.-hajtottam le a fejemet.-De ez most mellékes.-legyintettem.-A lényeg,hogy kérlek értsd meg,hogy tudom ,hogy a barátom vagy és köszönök neked mindent,de túl nehéz,amit kérsz tőlem.Legalábbis egyenlőre nem tehetem meg.-fejeztem be.Igazából még órákon keresztül tudtam volna magyarázni neki,csak egyrészt már teljesen kiszáradtam,másrészt pedig ,mivel félbeszakított elvesztettem a vonalat és már én sem tudtam mi lett volna a következő mondatom.

-Aha.Szóval Harry...és hogy sikerült választásra jutnod?-érdeklődött tovább

-Találtam...mármint fogalmam sincs...-nem akartam neki szólni a levélről

-Mit találtál?-hajolt közelebb

-Oké.Találtam egy levelet Harry szobájában,amit tudom,hogy nem lett volna szabad elolvasnom,sőt kibontanom sem,de megtettem és most úgy érzem,hogy jól tettem.-húztam ki a zsebemből a levelet és Rick felé nyújtottam,aki felvont szemöldökkel elvette és elolvasta.-Érted már?-kérdeztem,mikor végzet és visszaadta a levelet

-Biztos vagy benne...úgy értem te nem vettél észre semmit?

-Hogy érted ezt?-értetlenkedtem.Mégis mit kellett volna észrevennem?!

-Biztos vagy benne,hogy ezt ő írta?

-Igen.A szobájában találtam.

-Oké.Értem.-hagyta annyiban a dolgot Rick.Tudtam,hogy tud valamit,de nem osztotta meg velem.

38.Rész~És a levél tartalma

   

                                            

"                  Kedves Danica!                        Már az első perctől fogva éreztem valamit irántad.Nem tudtam az elején,hogy mi az csak azt,hogy egyre erősebb lesz.Mikor megláttalak tudtam,hogy nekem csak te kellesz és minden erőmmel azon voltam,hogy megszerezzelek,majd meg is tudjalak tartani,hiszen a megszerzés valamelyes szinten könnyebb ,mint a megtartás.Viszont nekem még megszereznem is nehezemre esik.Lassan már két hónapja ismerlek és minden egyes nappal csak jobban szeretlek.Sokszor próbáltam célozni kisebb dolgokkal,hogy mit is érzek irántad,de sosem tudtam eldönteni,hogy te mit érzel.Persze közben meggyűlt a bajom egy másik emberrel is,akiről tudom,hogy szintén szeret,hisz ismerem őt.Tudom milyen.Belegondolni is borzalmas érzés,hogy valaki más is érez irántad valami olyasmit ,mint én.Ha tehetném az összes embert elzárnám előled.Csak mi ketten lennénk.Nem osztoznék senkivel rajtad,az idővel,amit velem töltesz.Mert csak magamnak akarlak.Tudom,hogy ez lehetetlen,hiszen rajtam kívül még rengeteg embernek tetszel.Biztos vagyok benne,hogy milliónyi ember van még oda érted.De tudnod kell,hogy én bármire képes vagyok érted.Bármit megteszek a kedvedért.Tudom,hogy nem vagyok egy tökéletes ember,annak ellenére,hogy te azt érdemelnél.Nem tudom mi foghatott meg benned már a legelső pillanattól fogva.Talán a rejtelmességed.A szép mosolyod,az apró és vékony tested,amit mindenáron meg akarok védeni.Egyszerűen elkápráztattál.Félek a gondolattól,miszerint sosem lehetünk együtt.Olyan sok rosszat okoztam neked,pedig én csak jót akartam.A legjobbat neked.Tudom,hogy a pénz,a szép cuccok semmit sem érnek.Ezzel nem szerezhetlek meg és csak boldog vagyok,ha te is boldog vagy mikor megajándékozlak  valamivel.A szívem lenne a következő ajándék,amit adnék neked,de félek,hogy visszautasítanád és nem fogadnád el.Sokat gondolkoztam,azon,hogy ez a levél el-e jusson hozzád vagy sem,de még mindig nem tudom rá a választ.Lehet,hogy sosem kapod meg.Lehet,hogy már holnap odaadom vagy a jövő héten.
Lehet,hogy túl későn fogom odaadni?! De mindenesetre is Szeretlek!
Azt hiszem most már tisztában vagyok vele,hogy amit érzek irántad az a szerelem.
Sokszor volt,hogy éjszakánként,mikor már mindenki aludt beleértve téged is ,átlopóztam a szobádba és csak néztelek,amint alszol.Leültem melléd és fogtam a kezedet.Lehet,hogy nem is hiszel nekem és meg is értenem,hiszen mindössze pár nap kellett,ahhoz,hogy beléd szeressek,de igaz.
Az egyik oldalam reméli,hogy egyszer ,majd megtalálod ezt a levelet magadtól is és elolvasod,a másik viszont azt ,hogy soha sem bukkansz rá.                  "


Mikor felolvastam a levelet a könnyeim sorjában potyogtak az arcomon.Szinte már semmit sem láttam tőlük.A levélen nem volt név,de tudtam kitől van. Harry.
Az ő szobájában találtam.Soha sem gondoltam volna,hogy így érez irántam.
Rick nyitott be a szobámba.El is felejtettem,hogy nem vagyok egyedül.Bizonyára kihallatszót a sírásom.Bevallom őszintén nem valami halk.
-Mi történt?-érdeklődött kedvesen

-Semmi.-szipogtam 
-Akkor mégis miért sírsz?-törölte le a könnyeimet
-Csak...ehhez van kedvem..-válaszoltam. Rick magához ölelt,ami nem volt jó döntés ugyanis ettől csak még jobban sírni kezdtem.
-Miért hagyod,hogy ekkora fájdalmat okozzanak?-nézett rám
-Mert szeretem őket!
-Miért nem költözöl el?Hiszen már van munkád...
-De én nem akarok elmenni.Maradni akarok.

37.Rész~A levél

Még mindig nehéz megszoknom,hogy itt nem esik a hó,de Rick tegnap elvitt korcsolyázni,ami nagyon jó volt és megadta a téli hangulatot.Meg hát persze otthon is már minden fel van díszítve.Még novemberben megcsináltuk a fiúkkal,mert ők nem lesznek itt karácsonykor.Remélem legalább az nap tudunk,majd skype-on beszélni.Legalább had kívánjak nekik 'Boldog Karácsony'-t .
Stella-val már megbeszéltem,hogy,majd átjön és persze Rick is itt lesz.
Ma mikor felkeltem Rick nem volt itthon,így bemerészkedtem Niall szobájába.Mikor itt van nem engedi,hogy bemenjek a szobájukba meg persze előtte nem mennék be.De már nagyon hiányoznak.
Amint benyitottam Niall szobájába megéreztem az illatát.Leültem az ágyára és a takaróját magamhoz szorítottam. Szemeim könnyekkel telt meg,de nem sírtam csak nyeltem egy nagyot és kisétáltam.
Eszembe jutott Harry levele,amit a szobájában találtam rajta a nevemmel.Amióta megláttam,azóta érdekel,hogy vajon mi van benne,de aztán elfelejtettem.És most ,hogy újra eszembe jutott ismét a kezeimbe vettem.Nézegettem és a lámpa felé emeltem hátha átlátszik a boríték és egy kicsit  és kitudok olvasni belőle valamit,de nem.Semmi sem látszott át.
Annyira furdalt a kíváncsiság,hogy hirtelen felnyitottam a borítékot,majd kiesett a kezemből,mivel hirtelen a számhoz kaptam a kezemet.
-Ezt nem kellett volna!-gyorsan lehajoltam érte,de nem vettem ki belőle a levelet.Azon agyaltam,hogy mégis ,hogyan tudnám visszacsinálni.Felsiettem a szobámba,nehogy Rick meglásson itt.
A szobámba érve  letettem az asztalomra a borítékot és leültem az ágyra.
-Nyugi Dan!Van még időd megcsinálni.-nyugtattam magam. Rick hív mindig Dan-nek,mivel azt mondta túl hosszú kimondani,hogy Danica,a Nica-t pedig szigorúan csak Zayn-től fogadom el,így hát Dan lettem.H megszoktam,mert mindig Rick-el vagyok és már Nicole és George is csak Dan-nek hív.
Most mér nem csak a kíváncsiság ,hanem a bűntudat is furdalt,hogy felbontottam a levelet.
-Vajon,ha csak így visszatenném rájönne,hogy "valaki" hozzányúlt??Áh,biztosan nem.De,ha már kibontottam akkor legalább elolvasom.Nem.Nem szabad.De annyira kíváncsi vagyok!-vitatkoztam saját magammal
-Te magadban beszélsz?-kérdezte Rick az ajtó félfának dőlve.majd gyorsan abba az irányba néztem
-Megjöttél?
-Aha,de látom egyedül is jól szórakoztál.-nevetett ki
-Nem,én csak...-próbáltam kimagyarázni magam. Rick beljebb jött én pedig egyből az asztalra néztem.El kéne raknom a levelet,míg ki nem találok valamit,hogy mi legyen vele.
-Baj van?-húzta fel a szemöldökét Rick
-Nem.Nincs semmi.-nyugtattam meg
-Jól van.Lent leszek.Folytasd csak a beszélgetést magaddal.Úgy láttam nagyon fontos volt.-kacsintott egyet felém miközben kisétált
-Haha!-kiabáltam utána.Felálltam és elvettem a levelet,majd felültem az ágy közepére és betakaróztam.
Szépen lassan elkezdtem kihúzni a borítékból a papírt,de nem mertem.
-Vajon mi van benne?Lehet,hogy nem is nekem szól...na jó!Kinyitom!-beszéltem meg magammal ismét.
Rávettem magam,hogy végre kinyissam és elkezdtem olvasni.

36.Rész~Másfél héttel később

Tudtam,hogy így lesz,de reméltem,hogy még sem.Tudtam,hogy ez az egy hónap nagy változásokat hozz,majd be.Még csak másfél hete,hogy elmentek,de már nem tartjuk úgy a kapcsolatot,mint az elején.Bár az elején sem tudtuk sűrűn tartani,azért mindennap beszéltünk legalább egyszer és Zayn még a skype-láson kívül is felhívott.Viszont most már nem beszélünk.Nem skype-lunk.Sok minden történt ez alatt a másfél hét alatt .Rick a munkatársam lett és talán már mondhatom azt,hogy a legjobb barátom.Sok időt töltünk együtt.Sokszor aludt már itt.Vele végre sikerült felszabadulnom és remek képeket készít George.
Nem akarom ezt mondani,hiszen eddig Zaxo volt a legjobb barátom és most úgy tűnik,mintha lecseréltem volna,pedig szó sincs erről.Remélem,ha majd hazajönnek nem veszik rossz néven.Ők mondták,hohy foglaljam el magam és ne unatkozzak. Rick segítségével már sokkal jobb és képes vagyok vele átvészelni a napokat.
Ma George elvisz miket egy fodrászhoz ,hogy ujírson a hajunkon. Rettenetesen félek,hogy le fogja vágni  hosszú lóboncomat.Már régóta növesztem ,hogy ilyen hosszú legyen és most hirtelen levágnák a vállamig.Belehalnék.
-Jó reggelt!-köszöntem Rick-nek,amint leértem a konyhába
-Jó reggelt!-köszönt vissza.-Kész a pirítós.-tette a tányért az asztalra.Leültem és hozzá láttunk a reggelihez.
-Ma nyolcra kel  mennünk.-említette meg Rick
-Uh,el is felejtettem.-a reggeli után indulhattunk is.
Ma egy reklámhoz csinálunk vagyis Csinál George rólunk képeket.Azt hiszem  egy üdítő reklámozása lesz.
Amit az elején éreztem izgulást mára már teljesen elmúlt és átvette a helyét a boldogság.Élvezem,amit csinálok.Szeretem a munkámat.És örülök,hogy Rock-el dolgozhatom.Olyan mintha a testvérem lenne.Folyton vigyáz rám.Borzalmasan hiányzik Zaxo és Rick nem pótolja ,hiszen őt nem lehet pótolni,ahogy  a többieket sem.El sem tudom mondani mennyire hiányzik Niall vagy éppen Harry,Louis és Liam is.
Még nagyon sok nap van hátra és remélem,hogy hamar elmúlik majd ,és amikor visszajönnek minden,olyan lesz,mint azelőtt.Félek,hogy ez az egy hónap eltávolított minket egymástól.Újra idegenek leszünk egymásnak?Vagy minden ,olyan lesz,mint volt?Az új külsőm tetszeni fog nekik?És ők mennyit változtak?

Bár lenne időnk és leülnénk beszélni.Csap pár szót,pár percet,de nem lehet.Ők is elfoglaltak és én is.A fotózás sok időt vesz igénybe és mikor hazaérek semmi másra nem vágyom csak egy meleg zuhanyra és az ágyamra.
-Min agyalsz?-szakított félbe Rick
-Semmin.-reagáltam vissza
-Dan!Mond már!-nézett egy pillanatra rám ,majd újra az utat bámulta.
-Csak a fiúkon gondolkodtam.
-Még ugyanennyi idő és itt lesznek.-próbált megvigasztalni
-Tudom,de már most nem tartjuk a kapcsolatot.
-Ne aggódj már ennyit!Inkább azon filoz,hogy mi lesz a szép,hosszú hajaddal.
-Oh,a hajam.-fogtam meg.-Nem akarok elválni tőle.
-Pedig el fogsz.-Rick leparkolt az autóval ,majd kiszálltunk.Köszöntünk George-nak,aki visszaköszönt,majd leültünk a fodrász székbe és vártunk.Pár perc múlva megérkezett Nicole.
-Nicole??-lepődtem meg
-Szia Dan!
-Te csinálod a hajam?
-Igen.Beszéltem George-val.
-Uh,megnyugodtam.Ugye nem fogsz sokat vágni belőle?
-Csak csinálok neki egy új fazont.-fésülte ki a hajam,majd megmosta és kezébe vette az ollót.A tükröket direkt lefedte egy vászonnal,hogy ne lássam magam,míg kész nem lesz. Mikor kész lett és a tükörre borított lepedőt fogta,s azon volt,hogy pillanatokon belül lerántja a szívem a torkomban dobogott.A hajam a mindenem.Utálom,ha valaki piszkálja és ezt Rick is tudja,aki szándékosan nyúlkál hozzá mindig.
Nicole lehúzta a lepedőt és megláttam magam a tükörben.Először meglepődtem,majd szépen lassan kezdtem elfogadni és megbékélni vele.

-Hogy tetszik?-kérdezte Nicole remélve,hogy emiatt most nem fogok összeveszni vele
-Tetszik.Nagyon tetszik.-válaszoltam,majd megkerestem Rick-et
Igazából az ő haja nem sokat változott csak vágtak belőle egy picit.
-Frufrud lett.-nézett furán Rick
-Igen,tudom.

-Jól áll.
-Köszi,reméltem.-kacagtam
Ezek után George is megdicsérte az új hajunkat ,majd csináltunk pár fotót.
-Szerinted,hogy fogadják ,majd az új hajam?-kérdeztem Rick-et
-Nem tudom,de van egy meglepetésem.
-Meglepi?Azt szeretem!
-Hazamegyünk és öltözz át,de valami jó meleget vegyél fel .
-Miért?Hova megyünk??-faggattam,de nem árult el semmit.
Ahogy hazaértünk azt tettem,amit mondott.
-Így jó leszek?-kérdeztem Rick-től
-Aha.Mehetünk?
-Persze.-beszálltunk az autóba és egy óra múlva Rick leparkolt.Az út alatt igazából csak a munkáról volt szó és a hajamról. Rick próbálta elterelni a figyelmemet a srácokról,amiért hálás vagyok neki,mert tudja mennyire ki vagyok.
-Megjöttünk?-kérdeztem
-Aha.Itt lennénk.-Rick egy korcsolya pályára hozott.Nagyon sokat meséltem neki,hogy még mikor kicsi voltam sokszor mentünk el a szüleimmel.Csak idővel elhanyagoltuk és most már,hogy egyedül vagyok nem mentem el már több,mint három éve.
-Te jó ég!-akadt el a lélegzetem
-Örülsz?
-Hogy örülök-e??Egyszerűen imádlak.-öleltem meg,majd viszonozta az ölelést.
Felvettük a korcsolyát és a jégre merészkedtünk,ahol én egyből seggre ültem.

-Úgy tűnik kiment a gyakorlatból...-nevettem ki saját magam
-Gyere!-húzott fel,majd erősen megkapaszkodtam benne.-Megvagy??
-Nem vészes.-belekaroltam,majd elindultunk.Egy kis gyakorlás után már egyedül is ment.
-Elmegyünk forró csokit venni?-kérdezte Rick-et,mert már megfagytak az ujjaim és a lábam is.
-Aha.-válaszolta. Rick-el elmentünk forró csokit venni,majd még egy óráig maradtunk és hazamentünk.
-Nagyon jó volt a mai nap!Köszönöm!-búcsúzkodtam Rick-től. Ugyanis aludni készültem.
-Nincs mit.-válaszolta

35.Rész~Rick,avagy sikerült új munkatársat találnom?

Majd megcsörrent a telefonom és hirtelen felugrottam.
-Szia Rick!_köszöntem és helyett foglaltam a kanapén
-Szia Danica!Mi újság?
-Semmi.A fiúk elmentek és most egyedül vagyok...-szomorkodtam
-Átmenjek?-kérdezte
-Átjönnél?-örültem meg egyből
-Persze.
-Juj,de jó!-válaszoltam.Elmondtam,hogy hova jöjjön,majd elköszöntünk egymástól
Fél óra múlva már az ajtón kopogott.
-Szia!-öleltem meg
-Szia!-ölelt vissza
-Kérsz inni vagy enni?-kedveskedtem
-Nem,köszi.Hol vannak a többiek?
-Elutaztak egy hónapra.
-Ja,azt hittem,hogy csak most nincsenek itt.
-Jó is lenne.Halálra unom magam.
-Miért nem hívtál fel?
-Hát,mert..szóval...
-Elfelejtettél...
-Nem csak éppen sok minden jött össze és...
-Elfelejtettél...
-Jó,bocsi.
-Semmi baj.-sértődött meg Rick
-Hé,bocsi!-löktem vállba
-Nem haragszom,nyugi.-mosolygott.És,hogy állsz a szerelmi háromszöggel?
-Ne hívd így!Egyébként sehogy.Vagyis nem tudom.És te?
-Mi véglegesen szakítottunk.
-Hogy hogy?
-Elmentem hozzá,de nem engedett be.Addig nem mentem el,míg be nem engedett,tehát ott éjszakáztam a küszöbön,majd reggel beengedett ,hogy elmondja ő már nem szeret.
-És jól vagy?
-Persze.Kutyabajom!-nevetett,de én mégis láttam,hogy fáj neki.Hiszen kinek ne fájna?
-Figyelj Rick!Lenne egy kérdésem...
-Igen?-figyelt rám
-Szóval..találtam egy munkát.Modellkedés csak egyedül nem megy,ezért a főnököm azt mondta,hogy találjak magam mellé valakit.Nincs kedved hozzá?-néztem rá kis kutya szemekkel
-Ne haragudj,de nem.-válaszolta és lefagyott az arcomról a mosoly
-Miért?
-Nem hiszem,hogy elfogadna a tetkóim miatt.
-De.Biztos megtudom vele beszélni.Kérlek!-vetettem be újra a kis kutya szemeket,de Rick csak kinevetett
-Jó.Meglátjuk.-adta meg magát
-Igen!-kiáltottam fel,majd a nyakába ugrottam
-Jól van.Nyugi.-szedett le magáról,ugyanis rátapadtam.
-Bocsi.
-És mikor kell találkoznom a főnököddel?
-Nem sokára.Csak még átöltözöm.Néztem magamra.
-Nekem sem ártana,ha már fotózásra megyünk.Van még annyi időnk,hogy hazaugorjak?-kérdezte Rick
-Nincs!Adok valami ruhát.
-Köszi,de nem szeretném az ő ruhájukat viselni.-utasított vissza
-Miért?
-Csak.Maradok a sajátomban.
-Rendben.Én mindjárt jövök.-mentem fel a szobámba.Kerestem valami normálisabb ruhát és kinézett magamnak,majd lesiettem Rick-hez,aki a kanapén ülve a Tv-t nézte.
-Itt vagyok!
-Oké.-válaszolta és felállt.-Csini.-jegyezte meg
-Köszönöm.-felvettük a kabátunkat és beszálltunk Rick autójába,majd elmondtam,hogy merre menjen.
Mikor kiszálltunk az autóból karon ragadtam Rick-et és úgy sétáltunk be.
-Szia George!-köszöntöttem
-Szia Danica!Felhívott Adam,hogy még sem dolgozna együtt veled.Történt valami?
-Nem,semmi csak nem találtuk meg a közös hangot,de hoztam valakit.-mutattam Rick-re.-Ő itt Rick Halding ,egy barátom.Rick ő itt George a fiúk fotósa és most már az én főnököm.-mutattam be egymásnak a két személyt.
Rick kezet rázott George-al,majd rám nézett.
-George, dolgozhatom Rick-el?Ugye nem baj,hogy van rajta pár tetkó?-még,ha pár lenne.Az egész teste ki van dekorálva.
-Megnézzük,hogy hogyan megy és utána döntök.-válaszolta,megöleltem Rick-et,majd elmentem Nicole-hoz,aki adott ruhát és kifestett. Rick-nek is ő segített.
-Mi lett a másik fiúval?-csevegtünk
-Semmi.Nem volt meg az összhang,azon kívül nem hitte el,hogy Niall-ékkel lakom.
-Komolyan?
-Igen.És ezért nála kellett aludnom,majd másnap közölte,hogy nem fog velem dolgozni.
-És Rick-et honnan ismered.
-Igazából nem régóta ismerem...és egy buliban találkoztunk először,mikor Harry-ék kiakasztottak és,ezért elmentem otthonról.-meséltem
-Értem.A srácok tudnak róla,hogy vele fogsz dolgozni?
-Még nem biztos.Lehet,hogy George-nak nem fog tetszeni.
-Hidd el,hogy akármibe belemegy csak,hogy te jól érezd magad.
-Mi?
-Látja benned a sikert és nem akarja,hogy feladd ,amiatt,mert egyedül most még fura.Hidd el,hogy a végén már élvezni fogod egyedül is.
-Remélem.
Rick és én úgy néztünk ki,mint a vámpírok. Ugyanis erről szólt a mai fotózás.
-Vicces vagy!-nevettem ki Rick-et,mikor megláttam
-Haha.Csak,hogy tudd te is így festesz!-vágott vissza
-Akkor kezdjük!-szólt közbe George.Helyett foglaltunk egy piros kanapén és eljátszottuk,hogy Rick megharap és hasonlóak.

-Nagyszerű volt!Nézzétek meg őket.-hívott magához George minket,mikor végeztünk.
-Uh,ezek tényleg jók lettek!-néztem Rick-re mosolyogva,aki viszonozta.-Akkor lehet Rick a munkatársam?
-Igen.Lehet.-válaszolta George,majd Rick nyakába ugrottam,aki egyből viszonozta az ölelést.

34.Rész~Adam-nél

-Adam,kérlek engedj már ki.Haza akarok menni.
-Ne haragudj,de nem hiszek neked.-válaszolta és leparkolt a háza előtt
-Én nem fogok itt aludni.Nem ismerlek.
-Sajnálom,de akkor az utcán éjszakázol.-szállt be a liftbe,majd gyorsan utána siettem.Felmentünk a lakására és kaptam pizsamát és egy külön szobát.
-Tudod erre semmi szükség nem lenne,ha hinnél nekem.-ültem a konyhában a pultnál Adam-et nézve,miközben ő az esti nasit csinálta
-Aha.-felelte.Mondtam már ,hogy mennyire bőbeszédű?Bement a szobájába és becsukta a ajtót én pedig egyedül maradtam kint a konyhában.
Ittam egy pohár vizet,majd é is a szobámba mentem,de nem bírtam ott lenni.Egy idegen helyen,egy idegen szobában,egy idegennél.
Remek!Bezzeg ,ilyenkor nem hívna fel egyik fiú sem,hogy mi van velem.Jól vagyok-e?
Megkockáztattam és Adam ajtaja elé álltam,majd ott megtorpantam és azon filozofáltam be nyissak-e vagy sem.
Éppen kopogni akartam,mikor kinyílt az ajtó én pedig hátraszökkentem.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét Adam
-Csak...én csak nem tudok aludni.-bámultam le a földre
-Oké.-került ki,majd a konyhában letette a tányérját.
-Kérlek vigyél haza.
-Mond meg az igaz címed.
-De tényleg ott lakom.
-Oké.Jó éjszakát!-köszönt el és ez volt a vég szó.Pár percig még ott álltam és magam elé bambultam,majd kénytelen voltam besétálni a szobámba.
Ismét megpróbáltam felhívni a fiúkat,de senki sem akarta felvenni a telefont.
-Ezt nem hiszem el!-mérgelődtem
Lekapcsoltam a villanyt és a sötétben a plafont bámultam.Végül kínomban már inkább bekapcsoltam a Tv-t és azt néztem.
Másnap reggel Adam keltett fel.
-Ébredj!-kopogott a szobaajtón.Kinyitottam a szemeimet és észre vettem,hogy sajnos ez nem csak egy rossz álom volt,hanem a valóság.
Visszabújtam a tegnapi ruhámba,mivel más nem volt és kimentem a konyhába. Adam félmeztelenül ette a müzliét.Igazából már hozzá szoktam,hogy a fiúk is mindig félmeztelenül mászkálnak.Nem lepődtem meg rajta.Ő viszont meglepődött ,azon,hogy én nem lepődtem meg,így szóvá is tette
-Nem zavar?
-Nem.Csak nyugodtan.Már megszoktam.
-Tessék?
-A fiúk is mindig így mászkálnak kora reggel.-azt hiszem nem kellett volna ezt mondanom.Úgy érzem Adam-nek nincs valami jó véleménye rólam.
-Értem.-bólintott egyet,majd folytatta,miközben lerakott elém egy pohár kávét.-Sajnálom a tegnapit.Rájöttem,hogy igazad van.
-Csakugyan?-érdeklődtem
-Ja.-hát nem éppen erre a válaszra vártam,de mindegy.Alig vártam ár,hogy végre otthon legyek.
-Ha felöltözöm mehetünk is.Hazaviszlek.
-Végre!-néztem a plafonra egy pillanatig

-Akkor nem soká találkozunk.-köszöntem el
-Nem hinném.
-Tessék?-néztem rá kidülledt szemekkel.Ez meg mit jelentsen?
-Nem vállalom a munkát.
-Miért?
-Szia!-hajtott el.Hát ez remek.Mit ne mondjak...muszáj valakit találnom.
A házba beérve egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Kiélveztem,hogy végre egyedül vagyok itthon és csak fehérneműben mászkáltam a házban.Igazából mindig is érdekelt a fiúk szobájába,de nem mindegyikében voltam.Viszont most,hogy nincsenek itthon volt lehetőségem alaposan körbe nézni. Niall szobájában már voltam párszor,de általában ,mindig este,mikor már sötét volt,de most,hogy világos volt más volt.Tudom,hogy nem szabadna turkálnom a dolgai között,mert nem szép dolog,de a fiókjában találtam egy képet és megtaláltam a mappámat is,ami végül is úgymond 'összehozott' minket.Úgy értem ezt az egész kis csapatot.
A következő állomás Harry szobája volt.Itt is voltam már,bár nem sokat.
Az éjjeli szekrényén találtam egy levelet,amin egyből ott ragadt a szemem,mivel nekem volt címezve.Leültem az ágyára és a kezembe vettem a levelet.
Egy egyszerű fehér borítékban volt rajta a nevemmel.
-Mi lenne,ha kibontanám?-forgattam a kezeim közt.-Nem az nem lenne szép.-raktam vissza,de még mindig nem vettem le róla a szemem.Annyira kíváncsi voltam,hogy mi lehet benne.
-Úgy kibontanám.-beszéltem magamban.-Nem ,azt nem teheted.Rossz lenne!-szidtam le saját magam.-Csak egy picit kukkantok bele és utána visszarakom.-próbáltam egyezkedni saját magammal.-Jó!Nem nyúlok hozzá!-hagytam el inkább a szobát
Ezután Zayn szobája következet.Itt már voltam jó párszor.Mindig vagy az ő szobájában vagy az én szobámban beszélgettünk,de azért körül néztem.
Semmit sem találtam,így hát hamar tovább álltam és Lou szobája volt soron.Louis szobájában is csak egyszer voltam ,mégpedig mikor Stel itt aldut. Lou szobája tényleg tele van közös képekkel,de főként Stella-ról készítette fotók díszelegnek a falain.
És végül jött Liam szobája,ahol még tényleg nem is jártam.Végre valami új felfedezhetőség!Pechemre zárva volt a szobája.Nyilván gondolt arra,hogy körül nézek és bezárta,míg ez a többieknek eszükbe sem jutott.

33.Rész~Ez nem tetszik...

Rájöttem,hogy az elmúlt egy-két napban halálra izgultam magam,akármikor jött valami kis probléma.Régen nem izgultam ennyire akármiről is volt szó.
Elhatároztam magamban,hogy magabiztos leszek és nem fogok izgulni kis semmiségeken.Minek?Lesz,ahogy lesz.
Így hát kihúztam magam és elindultam az új munkahelyemre megismerni az új munkatársamat.
-Szia George!-köszöntem mosolygósan
-Szia Danica!-üdvözölt.-Örülök,hogy itt vagy.Akkor be is mutatnám Adam-t
-Rendben.-válaszoltam és követtem George-t,majd megálltunk egy fiú előtt,aki valószínűleg Adam volt
 -Danica ő itt Adam Coll, Adam ő itt Danica Litwin.-mutatott be minket egymásnak George

-Hello!-köszöntem és kezet ráztam Adam-el
-Szia!Indulhatunk?-kérdezte
-Tessék?Hova?-értetlenkedtem
-Adam elvisz vacsorázni.-válaszolta George.-Csak ,hogy jobban megismerjétek egymást.
-Okééé...-válaszoltam és kifele invitált minket George
Adam kinyitottam nekem az autója ajtaját,majd beszálltam és ő is beszállt a másik oldalon.
-George már foglalt asztalt egy étterembe szóval odamegyünk.
-Rendben.Te már modellkedtél?-kíváncsiskodtam
-Igen.Párszor...te?
-Nem igazán...és nem bánod,hogy velem kell,majd dolgoznod?
-Nem.-mellesleg Adam az a tipikus modell fiú volt.Le sem tagadhatta volna.Az út közben kiderült,hogy Adam-nek egyébként van barátnője,aki nem örül neki,hogy a párja modell,de Adam szereti ezt csinálni. 
Az őszintét megvallva nem találtuk meg a közös hangot.Nem tudom miért,de nemvolt meg a közös bennünk.
-Akkor ma már nem lesz fotózás,ugye?
-Nem.-válaszolta egyszerűen.-Hazakísérlek.-mondta mikor befejeztük a vacsorát
-Oké.Köszönöm.

Majd mikor leparkolt a ház előtt egy pillanatra elállt a lélegzete.
-Te itt laksz?-kérdezte
-Igen.-feleltem,mire ő furán nézett.-Tényleg itt lakom.
-De itt az One Direction lakik...
-Igen.Tudom.Velük lakom csak most nincsenek itthon.-meséltem .Adam nagyon nem akart nekem hinni.Azt hitte,hogy hazudok.
-Hát tudod ez most elég hülyén hangzik....
-De hát én tényleg itt lakom.-tártam szét a karom,majd mikor ki akartam volna szállni az autóból Adam bekapcsolta a kocsizárt.
-Kiengednél?-néztem rá
-Nem.
-Miért?
-Ugye nem hiszed,hogy komolyan beveszem ezt?
-Még is mit?
-Hogy itt laksz ,de most nincsenek itthon. Bizonyítsd be!Hívd ki őket!
-De,ha nem engedsz ki akkor nem tudom és mondom,hogy tényleg nincsenek itthon.
-Akkor hívd fel valamelyiket az öt közül.Biztosan meg van a telefon számok,ha már itt laksz.
-Oké.-mondtam és elővettem a telefonomat,majd felhívtam Niall-t,de nem vette fel.Ezek után jött Harry,de ő sem vette fel.Tudtam,hogy már hiába hívom fel a többieket is,nem fogják fel venni.Pont most,amikor szükségem lenne rájuk.Azért még megpróbáltam felhívni Zaxo-t és Louis-t,majd Liam-et is,de senki sem vette fel a telefont.Megértem hiszen biztosan nem érnek rá most,de én meg nem tudok bemenni a házba.
-Figyelj!Mond meg az igazi címed,ahol laksz és ne játsszuk ezt a játékot.
-De hidd már el,hogy én itt lakom.
-Nincs semmi bizonyítékod rá.
-És akkor most mit csináljak?-estem kétségbe 
-Tényleg nem mondod meg,hogy hol laksz igazából?
-Itt lakom.-mutattam a házra
-Jó.Akkor hazaviszlek.-válaszolta és már be is indította az autót 

32.Rész~Új munkatárs??

Borzalmas érzés volt,hogy tegnap csak épp,hogy beszéltünk pár percet a fiúkkal.Nagyon vártam már,hogy végre lássam őket és erre ,ilyen keveset tudtunk csal beszélni...nagyon elszomorító,de már megkezdem a modell munkát. Őszintén megvallva kicsit izgulok tőle,főleg,hogy ma már Stella sem tud elkísérni,mert neki is menni-e kell dolgozni.Ráadásul ma este már egyedül kell lennem ebben a hatalmas házban és egyedül fogok aludni,mert Stel-nek innen nagyon messze van a munkahelye és nem tud beérni.
Ezeken agyaltam már kora reggel mikor kipattant a szeme.
Kómásan kimásztam az ágyamból és a szekrényemhez mentem,majd kiválasztottam a mai napi ruhámat.Tettem fel egy kis sminket és lementem a konyhába.Főztem egy kávét és csak egy szendvicset készítettem.Megszoktam már,hogy általában mindig Zayn csinálja a reggelit,de most,hogy nincs itt egyedül nem akarom csinálni.Biztosan nem sikerülne.Szóval a rántottát inkább Zaxo-nak hagyom és maradok a szendvicsnél. Stel még Lou szobájában aludt.Bementem és felébresztem,mivel neki is nem sokára menni-e kell.
Még Lou szobájában sem voltam.Odasétáltam az ágyhoz és keltegetni kezdtem Stel-t,aki egyből fel is ébredt.
-Jó reggel!-köszöntem
-Neked is!Mennyi az idő?-kérdezte
-Még van időnk csak gondoltam felkeltelek már.
-Ja,oké.-mikor körbe néztem csak akkor vettem észre,hogy Louis szobája tele van Stella-ról készült fotókkal és persze közös fotókkal is.Lou tényleg nagyon szereti Stella-t,aminek rettenetesen örülök.Remélem,hogy soha nem fognak szakítani.
-Most már értem miért szeretsz,annyira ebben a szobában aludni.Mindenhol te vagy.-nevettem
-Igen.-mosolygott Stel
Magára hagytam és leültem a kanapéra.Nagyon izgultam.Remegett a térdem,majd a telefonomra néztem,ahol a háttérképen a fiúk voltak és egy kicsit megnyugodtam.Próba szerencsére felhívtam Zayn-t.Mikor már a negyedik csörgésnél volt,úgy voltam vele,hogy leteszem,de akkor végre felvette és beleszólt.
-Szia!-köszöntem
-Szia!-válaszolta-Mi újság?Valami baj van?
-Nem.Jól vagyok csak nagyon izgulok a mai miatt.
-Miért??
-Ma megyek a fotózásra...
-Ne izgulj.Jó leszel!
-Oké csak..nem tudom..
-Nincs okod izgulni!És majd hívj fel,hogy ment!
-Jó.Szia!
-Szia!Sok sikert!-tette le e telefont

-Danica!Indulnom kell!-kiabált Stel
-Jól van.Szia!-öleltem meg,mikor odaért hozzám
-Sok sikert!-köszönt el
Még megnéztem magam a tükörben ,majd felvettem a táskám és a kabátomat és elindultam.
-Szia Danica!-köszöntött George egy -egy puszival
-Szia!-köszöntem vissza
-Izgulsz?Még van negyed óra.-nézte a karóráját
-Igen.Egy kicsit.-válaszoltam
-Nem kell.
Letettem a táskámat,levettem a kabátomat és leültem egy hatalmas tükör elé,majd jött egy harminc körüli nő,aki kisminkelt.
-Szia Nicole vagyok!Én leszek a sminkesed.-mutatkozott be
-Hello, Danica!-ráztam vele kezet
-Az első fotózásod?-kérdezte kedvesen
-Igen.Nagyjából.
-Most sem kell halál komoly fejet vágnod,nyugodtan elengedheted magad és szabadulj fel csak akkor leszel igazán jó.
-Rendben!-fogadtam  meg a tanácsát

-Oh,Danica!Csoda szép!-lelkendezett George miközben forogtam egyet a tengelyem körül.
-Hova álljak?-kérdeztem 
-Ide.-mutatta .Odaálltam és álltam ,mint egy szobor.
-Akkor kezdhetjük.-szólt George,de én még mindig csak álltam egy magamban.-Danica valami baj van?
-Nem csak...nem tudom mit csináljak így egyedül.-válaszoltam
-Értem,de próbáljuk meg,jó?
-Jó.-bólogattam és próbáltam  egy kicsit felszabadulni.-Gyerünk!Sikerülni fog!-biztattam magam és kissé felengedtem
-Jó lesz ez!-mondta George,aminek nagyon örültem és mosolyogtam


-Nagyszerű volt!
-Nem tudom...csak fura volt egyedül.
-Értem ez evidens hiszen eddig még csak a srácokkal fotozkodtál...de ezen tudunk változtatni.-gondolkozott George
-Igen?
-Persze.Szerezhetek neked valakit.
-Oh,az jó lenne.-mosolyogtam
-Megnézzük,hogy vele milyen lesz és utána még eldöntjük,hogy jó vagy sem.Ha esetleg nem akkor te is hozhatsz valakit,akivel jól érzed magad.
-Oké,értem.

-Akkor még ma ötre vissza kéne jönnöd,ó?
-Jó.Hello!-köszöntem el,majd elmentem az öltözöbe és átöltöztem,lemostam a sminket.Mikor beszálltam az autóba felhívtam Zayn-t.
-Szia Zaxo!-kiabáltam a telefonba
-Szia Nica!-üvöltött vissza.-Na hogy ment?-érdeklődött
-Hát...egyedül nem ,olyan jól,de még ma visszamegyek és George  addigra szerezz valakit velém.-meséltem
-Hmm...-válaszolta Zayn
-Ennyi?
-Tudod George-tól nem féltelek,mert tudom,hogy meleg viszont abban biztos vagyok,hogy akit találni fog az nem lesz az.-mondta ,mire kinevettem
-De...azt mondta,hogy akár én is vihetek valakit...csak nem tudom kit.-nyugtattam meg félig-meddig
-Igazából az sem tetszik igazán.Szerintem jobb,ha egy ideig ezt nem osztjuk meg a többiekkel.-tanácsolta Zaxo.
-Oké.
-Mit titkoltok?-hallottam meg Louis hangját
-Semmit...mit titkolnák?-rakta le a telefont Zayn
Mikor hazaértem még felhívtam Stel-t is az ebédszünetében.
-Szia!-köszönt izgatottan
-Szia!
-Mesélj már!Lehetőleg gyorsan!-sürgetett,majd elhadartam neki,hogy mi történt.
-De Lou-nak sem mondhatod el...egy darabig.Zayn kéri és én is.
-Jó,rendben.-felelt,de  hallottam a hangján,hogy alig várja,hogy végre elmondhassa Louis-nak
-Komolyan Stel!-szóltam rá
-Jó,megígérem!-mondta és megnyugodtam egy kicsit. Niall és Harry is rossz-néven vennék,ha egy ismeretlen fiúval dolgoznék.Nem örülnének neki és félek,hogy emiatt akár képesek lennének hazajönni.A továbbiakban azon izgultam,hogy ki lesz az új partnerem és persze rengeteget gondolkoztam azon,hogy mi lesz,ha nem válik be.Hiszen őt sem fogom ismerni.Mellette sem fogok tudni felszabadulni.Keresnem kéne valakit,de nincs ötletem.Soha sem jöttem ki senkivel az előző munkahelyeimről.
-Zayn izgulok!-szóltam a készülékbe
-Nem kell.Ahogy ismerem George-t biztosan kiötlött már valamit.
-Jó,de attól ,mert talál mellém valakit ,aki teljesen idegen számomra semmivel sem lesz jobb.-sopánkodtam
-Majd meglátod,hogy megoldja/megoldjátok.-próbált megnyugtatni Zaxo
-Jól van!
-Sok sikert!
-Köszi.Szia!
-Vigyázz magadra.-köszönt el

31.Rész~Végre látom őket!

-Már csak két óra!-nézett a karórájára Stel
-Igen.Tudom.
-Nagyon izgulok!
-Én is.
-Ahhoz képes,hogy azt mondtad,mennyire utálod őket most már teljesen más vagy.Soha nem gondoltam volna,hogy eljön ez a nap,hogy mindketten szeretjük őket.Sőt azt sem gondoltam volna soha,hogy találkozom velük.Annyira imádlak!-ölelt meg Stel
-Igen.Nem hittem volna,hogy tényleg ilyen hamar meglehet őket szeretni.-válaszoltam
-Danica...szereted Niall-t?-tette fel hirtelen a kérdést Stel és még a villa is kiesett a kezemből,majd ránéztem
-Persze.Szeretem,mint egy barátot vagy ismerőst vagy lakótárs...-sorolgattam
-Danica!-szólt rám.-Tudod,hogy gondolom!
-Jaj Stel.Nem tudom mi legyen.-fogtam a fejem
-Miért?-kérdezte Stel
-Mert...szóval..izé...
-Mond már!-kiabált
-Jó.Szeretem Niall-t!-kaptam a kezeimet a számhoz és teljesen elvörösödtem ,annyira,mint amilyen a terítő volt az asztalon.És eléggé piros volt az a terítő.
-Úr isten!Tudtam én!Mond el neki!-vágta rá egyből Stel
-De van egy kis baj..
-Mégis mi??-értetlenkedett Stella
-Azt hiszem Harry-t is szeretem.-válaszoltam
-Uh.-csak ennyit válaszolt.Meglepte a válaszom.-Végül is érthető. Harry mentett meg és utána nagyon közel kerültettek egymáshoz.És persze ,ég ott volt a csók is..-gondolkozott Stel
-Mi?Te miért tudsz mindenről??
-Upsz!Lou mesélt róla.
-Remek!Akkor mond meg mit csináljak!
-Én nem tudom.Neked kell eldöntened.
-De nem tudom.
-Mi tetszik Niall-ben és mi Harry-ben?Mondj példákat!
-Minek?-értetlenkedtem
-Csak!-szólt rám
-Jó.Tetszik Niall-ben,hogy felvállalja,hogy kedvel,hogy félt és...mindig kedves.
-Értem.Harry?
-Hmm..az ,hogy nem tudom eldönteni,hogy kedvel-e vagy sem.
-Ennyi?
-Igen.Mire volt jó?-kérdeztem
-Ja,semmire csak kíváncsi voltam-felelte
-Kösz!Azt hittem van valami ötleted.


Pont időben hazaértünk és végre beszélhettünk a fiúkkal.
-Sziasztok!-köszöntünk a kamerába integetve
-Sziasztok!-köszöntek vissza
Egyből kiszúrtam,hogy az öt fiú helyett csak négy volt.
-Zayn?-kérdeztem
-Alszik.-válaszolta Niall
-Lou!Annyira hiányzol!-mutatott szívet Stel
-Te is nekem!-válaszolta Louis
-Szerintem ti egy másik laptop-ról beszélgessetek.-mondta Liam
-Szerintem is!-válaszoltam nevetve 
Így hát Lou egy másik laptop-hoz ment és Stel is.
-Hogy vagy?-kérdezte Niall
-Jól.Mutatok valamit.-szaladtam a táskámhoz és kivettem belőle a képet,majd visszaültem a gép elé és megmutattam a képet
-Nagyon jó lett!-mondta elsőnek Harry
-Eszméletlen!-mondta Niall
-Tényleg jó lett.-mondta Liam
-Tehát elvállaltad?-kérdezte Li
-Igen.Igazából élveztem és holnapra reggelre megyek ismét.-meséltem boldogan
-Örülök.Legalább addig sem vagy egyedül.-mosolygott Niall,majd valaki benyitott a szobájukba és szólt,hogy menniük kell
-Ne haragudj Danica,de mennünk kell.köszöntek el
-Oh..-szomorodtam el.-Rendben sziasztok!-integettem,majd vége szakadt a videóhívásnak.Odanéztem Stel-re,aki könnyes szemmel integetett Loui-nak,mert menni-e kellett.
-Ne sírj!-öleltem át

30.Rész~A munka

Másnap reggel egyszerre ébredtünk fel Stella-val.
-Jó reggelt!-nyöszörögtem
-Neked is!-nyújtózkodott,majd kikeltem az ágyból és felöltöztem.
-Választhatok?
-Aha,de ez nem mind.Még van egy külön szoba a ruháknak.
-Tényleg?-ámult el Stel
-Aha.Megmutassam?
- Még jó hogy!-válaszolta rögtön
Amint kinyitottam a ruhás szekrény/szoba ajtaját és Stella meglátta a tömérdeknyi ruhát meg sem bírt szólalni.
-Na?-néztem rá.Válasz kép csak egy hangos sikítást kaptam,így hát Stel magára hagytam a ruháimmal és lementem inni egy kávét,majd csináltam egy szendvicset.
-Na?Hogy nézek ki?-sétált be a konyhába Stel
-Remekül!-Azt hiszem pont ez a ruha volt Lou-n is.-töprengtem-Igen ez az!
-Komolya?-döbbent le Stel
-Igen-nevettem
-Úr isten!-fogta a fejét Stel
-Ugye?!
-Mikor beszélsz a fotóssal?
-Hát,majd mindjárt felhívom.
-Jó.Mehetek veled?-kérdezte
-Igen.-megittam a kávémat és elővettem a mobilomat.
-Hello!Danica Litwin vagyok.
-Igen!Szia Danica.Mi újság?
-Azért hívlak,hogy még mindig áll-e munka ,amit múltkor ajánlottál..?
-Igen.Miért?
-Meggondoltam magam és szeretném elvállalni mégis a munkát.
-Valóban?
-Igen.
-Akkor várlak ma háromra.
-Rendben!Szia
-Szia!-köszönt el.
-Na?-kérdezte Stel
-Sikerült!
-Igen!Mikor?-kérdezte Stel izgatottan
-Ma háromkor.-válaszoltam
-Juj!Már alig várom!-lelkesedett
-Én is...
Ezek után Stella-val leültünk és csak Tv-t néztünk és beszélgettünk.
-Mikor kell dolgozni menned?-jutott eszembe,hogy Stel-nek van munkája
-Sajnos már holnap.-mondta letörve
-Hát,ha minden összejön szerintem már én is megyek holnap.Akkor legalább elterelik a figyelmünket a fiúkról.
-Remélem!Nem bírom Lou nélkül.
Nagyon sok időnek tűnt míg eltelt végre,hogy készülődjünk.
-Ez jó lesz?-mutattam egy újabb ruhát Stel-nek,ami persze megint nem volt tökéletes neki
-Nem.Nem jó.Vedd le!-válaszolta
-Stel!Már a fél ruhatárt felpróbáltam!
-Lehet,de még ott van a másik fele.-kacsintott
-Na és ez?-forogtam körbe
-Hát nem is tudom..-töprengett.Ez az.Ez már haladás.
-Hmm...?-néztem rá
-Azt hiszem jó lesz.-nyögte ki
-Végre!-rogytam le az ágyamra,ami mellesleg teli volt ruhával,akárcsak a föld a szék és minden a szobában.
-Gyorsan a sminket.Mindjárt indulnunk kell!-sürgetett Stel
-Ha nem szórakoztál volna annyit a ruhával lenne még időnk.-vágtam vissza
-Jó,jó.Vette elő a smink készletet és odajött hozzám.
-Biztosan jó ötlet,ha rád hagyom?-húztam fel  szemöldököm
-Csend legyen!-Stella kifestett és szerencsére nem ment túlzásba.Gyönyörű lettem.
-Csodás!-nézett rám büszkén
-Köszönöm!-öleltem meg
-Ne ölelgess ,mert el rontod a sminked.-szólt rám
-Jó,bocsi.
-Indulhatunk.-vette fel a cipőjét Stel és a kabátját.
-Oké.-bújtam bele én is a kabátomba és beszálltunk az autóba.Ismét Stel vezetett. Jobban szeretem,ha más vezet.Hiába van jogsim akkor sem szeretek vezetni.Félek,hogy neki megyek valakinek vagy áthajtok a piroson.Képes lennék rá.
-It vagyunk!-szólalt meg Stel
-Igen-válaszoltam kicsit izgulva
-Jó lesz!-biztatott Stel
-Oké...-majd bementünk és a fotós ,vagyis George két puszival köszönt nekem is és Stella-nak is.
-Örülök,hogy itt vagy,vagytok.-javította ki magát
-Én is.-válaszoltam.-Ő itt a barátnőm Stella,aki elkísért
-Értem.Örvendek Stella!
-Én is!
-Neked is van kedved egy kis fotózáshoz?-kérdezte George
-Nem,köszönöm!Nekem van munkám.-utasította vissza Stel
-Pedig nagyon jó lenne.-Stel csak mosolygott,majd beljebb mentünk
-Először is csinálunk most pár képet.Megnézzük,hogy milyen vagy a kamera előtt és még miken kell ,majd javítanunk.
-Rendben!-bólogattam
-Akkor kezdjünk is neki.-levettem a kabátomat és a kamera elé sétáltam. Stel leült egy székbe és onnan nézett engem,mint mikor én a fiúkkal jöttem.
Déjà vu érzés volt.Csak éppen most én álltam ott ,ahol eddig a fiúk.
Csináltunk pár,ilyen és pár olyan képet is,majd együtt megnéztük,hogy milyenek lettek.
-Nagyszerű!Imádlak!-lelkendezett George
-Köszönöm!-mosolyogtam
-Tényleg nagyon jók lettek.-mondta Stel is
-Még van pár dolog,amin javítani kell,mint például,hogy több fajta póz kell,de nagyon jók lettek.
-Oké.Köszönöm.
-Megkapja a munkát?-kérdezte Stella
-Igen!Persze!Ez egyértelmű.-válaszolta George és Stel a nyakamba ugrott
-Juj,de jó!-sikított
-Holnap reggel kilencre várlak.-köszönt el George
-Rendben.George!-szóltam utána
-Igen?-nézett vissza
-Megkaphatok pár képet?-kérdeztem
-Válasz egyet.-mutatott az asztalra.Stella-val odasétáltunk és megnéztük őket.
-Melyi legyen?-kérdeztem
-Nem tudom.Nekem mind tetszik.-mondta Stel-Megmutatod a srácoknak?
-Aha.Ma végre már tudunk beszélni velük.
-Szerintem ez legyen!-mutatott fel egyet Stel
-Oké.Ez nekem is tetszik.-beraktam a táskámba és indulhattunk is haza.Egyébként a fotózással elment három óra,aminek nagyon örülök,mert nem sokára beszélhetünk a fiúkkal.
Hazafele beültünk egy étterembe vacsorázni Stel-el.