18.Rész~Sajnálom

-Beszélhetnénk Danica?-nézett rám Harry
-Persze .-válaszoltam
Harry a szobájába invitált.Még sosem jártam a szobájában.Igazából Zayn és Niall szobáján kívül egyikében sem.
Egyszerű,modern stílust képviselt a szobája.Fekete ágy fehér ágyneművel.Szekrények,tévé és stb.

-Ülj csak le.-mutatott az ágyára.Helyett foglaltam mellette.

-Szóval?-kérdeztem

-Csak,azért hívtalak,hogy ne unatkozzam.-nevetett ki,mikor látta,hogy én már egész komolyra vettem a dolgot.A vállába ütöttem,mire ő megfogta a kezemet és magára húzott.Bár véletlen volt mégis mintha élvezettel csinálta volna.A szívem csak zakatolt,ahogy a szemébe nézett,miközben rajta voltam.Csupán két centire voltunk egymástól.

Majd hirtelen lelökött magáról és a földön landoltam.

-Au!-fogtam a fejemet.-felpattantam és úgy döntöttem elég volt a vendég látásából.

-Hova mész?-kérdezte

-Ki!Ez fájt!-mondtam megsértődve még mindig a fejemet fogva. Harry felállt és elém állt.Ami annyit jelent,hogy már majdnem kint voltam,mikor ő hirtelen elém ugrott és becsapta az ajtót,majd neki ütköztem. 

-Engedj ki!

-Na...!Csak vicceltem.-kért "bocsánatot"

-Nem tudom neked mit jelenthet az a szó,hogy vicc,de nekem nem azt,hogy lelököm a másikat magamról.

-Jobban szerettél volna rajtam maradni?-jelent meg egy huncut kis mosoly az arcán

-Nem ezt mondtam.-pirultam el.

-Bocsánat.-húzott magához és egy puszit nyomott a fejemre.Ekkor éreztem,hogy egyszerre ver lassan és gyorsan a szíve.Nem tudom megmagyarázni.Gyorsan ver,mintha izgatott lenne és félne,de közben mégis lassan,mintha biztonságban lenne és nyugodt.

-Megyek átöltözni.-jelentettem ki és elállt az utamból

-Ha lehet ne vegyél fel semmit.-kacagott magában

-Haha-szóltam vissza

-Felmentem a szobámba és átöltöztem,majd lementem a konyhába csinálni egy szendvicset(igen azt még tudok) ,majd leültem a kanapéra Niall mellé.

-Mizu?-kérdeztem

-Semmi.-válaszolta hanyagul.Most megint itt tartunk?!Jaj,ne...

Nem sokra rá Harry is megérkezett és  a másik oldalamra ült.

-Mit nézünk?-kérdezte popcorn-al a kezében

-Nem tudom.-válaszoltam halkan.

-Jól hangzik.-nevetett-Egyébként nem gondolod,hogy túl sok ruha van rajtad?-kérdezte pimaszul

Válasz képen csak a vállába ütöttem egyet.

-Szerintem nekem nem fájt annyira,mint neked az esés.

-Nagyon vicces vagy!-rúgtam bokán

-És még ez sem...-válaszolta

Megtennétek,hogy csendben maradtok?!Más a filmet szeretné nézni.-szólt ránk Niall

Harry felállt és megfogta a kezemet.

-Gyere.-húzott magával.-Bocs a zavarásért.-köszönt el Niall-től

Bementünk Harry szobája és leültünk az ágyra.

Harry berakott egy filmet,de csak,amolyan háttér zajnak ment,miközben mi nevetgéltünk és beszélgettünk.

-Harry, Niall-el mindig ,ilyen rossz volt a kapcsolatotok? 

-Nem.Most sem vagyunk rosszban csak éppen jóban sem.

-Miattam,igaz?

-Mi?Nem.Nem miattad csak...nem tudom,de nem miattad.Ne hibáztasd magad!

-Rendben.

-Érzel valamit Niall iránt?

-Tessék?-dülledtek ki a szemeim

-És irántam?-tette fel az újabb kérdést ,meg sem várva a válaszomat

-Hé!-ütöttem meg.-Még mindig utállak titeket!

-Biztos vagy benne?

-Igen!-mondtam határozottan. Harry közelebb jött hozzám és megfogta a derekamat,majd magához húzott.

-Még mindig?-kérdezte

-Igen.-válaszoltam,bár ez már nem volt annyira magabiztos ,mint elsőnek

Harry a számra,majd a szemére nézett és újra a számra,miközben folyton egyre közelebb jött.Mikor már csak pár centi volt köztünk újra megkérdezte.

-És most?-egy másodpercig elbizonytalanodtam,mikor már ott volt,hogy szinte egymáshoz ért a szánk,de csak majdnem és akkor megbosszultam,hogy ellökött magától.A mellkasára tettem a kezemet és hirtelen lelöktem őt az ágyról,mivel pont a szélén ült,majd újra határozottan és magabiztosan válaszoltam.

-Igen!