Nica ~ Prológus

Prológus 

Na ez a reggel is jól kezdődik.Az óra megint nem csörgött vagy csak én nem hallottam ugyanis megint elaludtam.A hónapban ez már a harmadik ilyen esett.Csoda,hogy a főnököm még nem rúgott ki.Gyorsan felöltöztem.Egy fehér blúzt,egy fekete ceruza szoknyát és egy fekete magassarkút vettem fel.Befutottam a fürdőbe,fogat mostam,a hajamat gyorsan megfésültem és kifutottam a konyhába.Kávét akartam tölteni a poharamba,de véletlenül kiborítottam és a hófehér blúzomra ment a fele.
-Szuper.!Most öltözhetek át.
Átvettem a kávés blúzomat és helyette egy másikat vettem fel.Egy világos kéket.A papírok amik kellenek a munkahelyemre beleraktam egy mappába.Megfogtam a mappát és elindultam,de útközbe eszembe jutott,hogy otthon maradt a táskám.Futhattam vissza.Megvan a táskám is és a mappám is.Most már végre indulhatok.Fogtam egy taxit és beültem.Pechemre nagy dugóba kerültünk szóval inkább kiszálltam a taxiból és gyalog indultam tovább.Siettem és nem is figyeltem előre csak össze-vissza bámészkodtam,hogy merre vagyok és,hogy hogyan érnék oda a leggyorsabban.A sarkon befordulva neki mentem egy embernek.Egy férfinak.A táskám és belőle pár cucc a földre esett és a mappám is.Gyorsan összekapkodtam a cuccaimat,de nem néztem,hogy mit szedtem össze és mi maradt ott.Siettem és kapkodtam.Megfogtam a táskámat és rohantam tovább.
-Hé.!Várj.!Itt maradt a...a mappád.
Hiába kiabált utánam én már rég nem voltam ott.Végre beértem a munkahelyre.
-Elnézést a késésért csak...-kezdtem volna bele a mondani valómba,de a főnököm félbe szakított.
-Nem érdekel a kifogás.Késés Danica.?Pár perc még késés.Még fél óra is bele fér,de másfél óra.?!A hónapban már a harmadik és mindig volt valami kifogása.Csak adja ide a terveket és vessünk véget ennek a tárgyalásnak végre.-szidott le a főnököm Thomas.
Össze-vissza kapkodva kerestem a lapokat amikre a tervek voltak nyomtatva és a mappát amiben a tervek voltak,de sehol sem találtam,majd a főnököm megkérdezte.
-Danica még a terveket is otthon hagyta.?Ez így reménytelen.Sajnálom,de el kell,hogy bocsájtsam.
-Tessék.?Én nagyon sajnálom.Biztosan annál a fiúnál maradt akinek reggel neki mentem...-töprengtem magamban.
-Danica.!Nem érdekelnek a kifogásai.Azonnal szedje a cuccát és tűnjön el innen.-dühöngött  Thomas...jogosan.
-De...kérem.Nagyon fontos számomra a munkahelyem.-könyörögtem.
-Igen.Azt látom.Sajnálom,de mindenki panaszkodik magára Danica,hogy nem megfelelő munkát végez.Tudom én,hogy nagyon fiatal ön még és,hogy mennyi baja lehet,de ez munkahely ahol a kötelességeket be kell tartani. Nem tehetek más,minthogy most elbocsájtom.-mondta végül.És ennyi.Kész,vége.Innen is kirúgtak.Remek.!
Szomorúan és ledöbbenve sétáltam ki a tárgyaló teremből,majd az asztalomhoz lépkedtem és lassan összeszedtem a cókmókomat.Közben egész végig azon gondolkodtam,hogy kik lehetek azok a kedves munkatársak és,hogy ez az egész az a fiú hibája akibe reggel belebotlottam.
-Hova készül Danica.?Csak nem kirúgtak végre.?-kérdezte az egyik kedves munkatársam. Kristin.
-Örülhetsz.Gyorsan bontsatok pezsgőt is meg minden.-válaszoltam mérgesen,majd felemeltem a cuccommal teli dobozt és kisétáltam az épületből.
Bánatosan néztem vissza a nagy magas épületre ami egykor még a munkahelyem volt most meg...most már csak egy épület.A jó hír,hogy többet nem kell hallgatnom a letolásokat és korán kelnem viszont a rossz,hogy így nem lesz miből fizetni az albérletet és a számlákat szóval gyorsan találnom kell egy új munkahelyet.Amióta kiköltöztem Londonba ez már a harmadik munkahely ahonnan kirúgtak.Pedig azt hittem ezt már tényleg meg tudom tartani ugyanis már négy hónapja dolgoztam itt,ami nálam rekordnak számít.Miután anyuék úgy döntöttek,hogy kiköltözünk Londonba vettünk is egy házat és boldogan éltünk,míg ki nem találták,hogy ők inkább eladják a hazát,amit Londonban vettünk és visszaköltöznek Magyarországra,de én nyugodtan maradjak itt és éljem az életem.Ez egy éve történt. Először még mikor eladták a házat a szüleim kifizettek nekem három hónapot egy albérletre,de utána magamtól kellet eltartanom  magam és fenntartatom a házat.Fogtam egy taxit és haza mentem.Otthon letettem a cuccaimmal teli dobozt,elővettem a hűtőből egy doboz fagyit és leültem a kanapéra tévézni.

***

-Hé Niall az meg mi nálad.?-kérdezte Louis Niallt.

-Semmi közötök hozzá.És ne merjetek hozzá nyúlni.-kiabált Niall.
Bement a szobájába és lerakta az asztalra a mappát,majd boldogan emlékezett vissza a pillanatra mikor összeütköztek a lánnyal.Kinyitotta a mappát és nézegette.Azt hitte,hogy,majd valami fotók vagy rajzok vagy hasonlóak lesznek benne,de ebben a mappában csak össze-vissza érthetetlen dolgokról szóló papírok voltak,így inkább visszarakta.
-Niall.?-jött be a szobába Liam.
-Igen.?-kérdezte Niall.
-Mi történt.?
-Semmi.
-Az mi?-kérdezte Liam a mappára bökve.
-Reggel szó szerint egymásba botlottunk a lánnyal és nálam maradt ez.Sajnos nem láttam sokáig,de tudom,hogy nem soká úja összefutunk...olyan finom illata volt.
-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem Liam összefont karral.
-Éreztem.-válaszolta Niall totál másol járva.
-Mármint,hogy újra találkoztok.-pontosított Liam.
-Csak tudom.-mondta Niall