19.Rész~Hármasban itthon

-Ez nagyon fájt!-mondta sértődötten Harry
-Bocsi.-nyújtottam ki a nyelvem,majd elszaladtam.Felszaladtam a szobámba és elbújtam.
Harry utánam futott,miközben azt kiabálta,hogy;
-Bújócskázni akarsz?-mivel nem válaszoltam igennek vette.Még mielőtt felért volna a szobámba kifutottam onnan át Niall szobájába. Harry első célja az én szobám volt,ahogy gondoltam,miután nem talált átjött Niall szobájába.---Jaj,ne...most hova bújjak?!-paráztam be.Gyorsan Niall ágya alá bújtam be,de nem Harry jött be,hanem Niall.
-Remek!-suttogtam halkan.Most kibújjak vagy ne?És miért pont most kellett jönni.Eszembe jutott az éjszaka,amikor együtt aludtunk és beszélgetünk.
Niall telefonált.Feltételezem Liam-el beszélhetett.
-Niall most nem jó!-kiabált a telefonba
-De beszélnem kell veled.
-Majd beszélünk,ha hazaértem.Lerakom.-búcsúzott el Liam
Még pár percet Niall ágya alatt töltöttem,majd kijöttem onnan,mert kezdett elfogyni a levegő.Lassan előbújtam,amivel a frászt hoztam rá és felsikoltott én meg nevető görcsöt kaptam.
-Te meg mit keresel itt?-a kezét a szívére téve
-Bocsi,csak bújócskáztunk.nevettem még mindig
-Itt?-kérdezte
-Nem csak itt,csak én idebújtam el hirtelen.-válaszoltam
-Akkor jó helyre bújtál ugyan is Harry ide nem jön be...

-Miért?-érdeklődtem
-Mert ez az én szobám.-emlékeztette
-Oh,értem.
-Danica...
-Igen?-kérdeztem
-Ne mozdulj!-utasított
-Mi?Miért?-ijedtem meg
-Ugye nem félsz a pókoktól?
-Mi?-vettem lassabban levegőt.-De..nagyon is félek tőlük.
-Várj!-állt neki keresgélni valamit
-Most meg mit csinálsz?Szedd le rólam!-estem kétségbe
-Bocs,de én nem nyúlok hozzá.Kell valami,amivel letudom szedni.
-Niall el fogok ájulni,ha nem szeded le most rögtön.
-Várj már.Meg van!-vette le rólam a pókot,ami mellesleg nem volt kicsi.
-Huh!-fújtam ki a levegőt és leültem az ágyára
-Ezért nem kell más ágya alá bújni.
-Jól van,bocsi.
-Harry-nek szerintem már fogalma sincs,hogy hol lehetsz.
-Biztosan felkutatta már a házat.Szólok neki.
-Oké.-sétáltam ki a szobájából.Átmentem a sajátomba és Harry-re csörögtem.
-Hol vagy?-kérdeztem
-A szobámba.-válaszolta
-Nem kerestél?-döbbentem le
-De...csak nem találtalak.
-Niall-nél voltam.-kacagtam el magam
-Oké.
-Most én kereslek meg.-mondtam mosolygósan
-Jó.-tette le a telefont.Gyorsan lefutottam a szobájába és mikor benyitottam ő az ágyon feküdt és tévézett.
-Hé!Nem bújtál el.-szomorodtam el
-Elfelejtettem.-válaszolta rám sem nézve
-Ja én meg hülye.-mondtam,majd inkább felmentem a szobámba
-Nem értem miért kell mindig ezt csinálni?Ha Niall-el jövünk ki jól akkor Harry-vel rosszban vagyunk ,de ha Harry-vel vagyunk jóban Niall csinálja...-beszéltem magamban
-Látom jól el vagy.-szólalt meg Niall,mire az ajtó felé kaptam a fejem,ahol állt.
-Mióta állsz itt?
-Csak a végét hallottam,de mondd mi nyomja a szíved.-foglalt helyett az ágyamon.
-Csak rosszul viselem,hogy ennyire rosszban vagytok Harry-vel.-hajtottam le a fejem
-Emiatt ne érezd magad rosszul.
-De ez így nem jó.Ha veled vagyok és jól érzem magam,akkor Harry megharagszik és ez így van fordítva is.
-Minden áron azt akarod,hogy jóban legyünk??
-Igen,szeretném...
-Akkor megpróbálok változtatni a dolgokon.
-Okés.-öleltem meg.