10.Rész~Hiszek

A beszélgetés során kiderült,hogy a legjobb barátnőmnek,Stella-nak elég volt két nap,hogy összejöjjön Louis-al.
Amint megtudtam,hogy a fiúk kik is és,hogy Stell mennyire oda van értük,nem értem,hogyan sikerült neki.A fiúk meséltek és meséltek.
Késztetést éreztem arra,hogy higgyek nekik.És hittem.
-Tehát...akkor most itt lakom?
-Igen-válaszolták
-Akkor elmennék lefeküdni,ha nem baj.
-Persze,csak nyugodtan Niall megmutatja a szobádat.-válaszolta Louis
Felálltam a kanapéról és követtem Niall-t.Felmentünk az emeletre és megmutatta a szobámat.
-Most nagyon déjà vu érzésem van.-mondta Niall,mikor felértünk a szoba elé
-Gondolom.-válaszoltam mosolyogva
-A különbség csak az a kettő között,hogy akkor úgy éreztem még tudok valamit tenni,de most reménytelennek látom már az egészet.-ment be a saját szobájába.
Mégis hogy kéne most ezt értenem?!
A kapcsolatunkra gondolhat...nem az ki van zárva.Nem hiszem,hogy lett volna valami kettőnk között.Érzem a kötődést,de nem vagyok benne biztos.
Nem akarom,hogy azt higgye félre értek valamit.Nem jönnék ki jól belőle.
Elmentem lezuhanyozni,majd felöltöztem és fogat mostam.Az ágyon feküdtem és a plafont bámultam,mikor valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be!-szóltam oda sem nézve.
-Ha gondolod lejöhetsz és csatlakozhatsz hozzánk.Filmezünk.-mondta Niall
-Rendben.Meggondolom.-néztem rá
-Akkor én megyek.-búcsúzott el.
A fejemben ezer gondolat cikázott.Lemenjek vagy ne?Beszéljek vele vagy ne?Mit csináljak?!
-Várj-szóltam utána
-Igen?-fordult vissza
-Tudnánk beszélni?-ültem fel.Tétovázott,hogy mit válaszolja,de végül igen-t mondott.Leült mellém és kíváncsian nézett.
-Miről szeretnél beszélni?
-Először is kérlek,ne érts félre csak nem hagy nyugodni ez az egész...
-Mond.-szakított félbe
-Milyen kapcsolatban voltunk azelőtt?-tettem fel a kérdést,majd becsuktam a szemeimet
-Azelőtt sem ismertelek igazán.Mint már meséltük tény és való,hogy én hoztalak ide,de ha megtehetném és visszapörgetném az időt nem tettem volna...-állt fel és kisétált
Az állam leesett és furcsa érzést éreztem a szívemnél.Mintha fájna,amit mondott.Úgy értem,hogy ott fájt,mintha ketté hasadt volna a szívem.Tudtam,hogy nem kellett volna megkérdeznem,de én nem bírtam magammal,így most jól leégtem és még fáj is.Ezek után úgy döntöttem nem megyek le.Kellemetlenül érezném magam a társaságában.
Másnap reggel arra ébredtem,hogy valaki néz és igazam volt.Mikor kinyitottam a szemem Zayn-t láttam meg magam előtt a földön ülve.
-Jó reggelt!-köszönt
-Neked is!-válaszoltam,majd átfordultam a másik oldalra,majd hirtelen egyik percről a másikra azt éreztem,hogy Zayn rám ugrik.
-Te jó ég!Szállj le rólam.Nem kapok levegőt.
-Bocsi,de muszáj volt ezt visszaadnom.-nevetett
-Oké,oké.Szállj már le!-kiabáltam nevetve
Niall gondolom meghallotta,hogy valaki visít,így pár perc múlva megláttam az ajtómban. Pár percig állt ott félmeztelenül,majd elment.
-Zayn!!!!-kiabáltam és végre leszállt rólam
-Gyorsan öltözz fel és csináljunk reggelit a többieknek.Remélem nem felejtetted el,amit mutattam.-kacsintott és elment.
Kikeltem az ágyamból és a fürdőbe mentem.Fogat mostam,megmostam az arcomat,majd feltettem egy kis sminket.Vissza a szobába és a szekrényhez mentem.Nézelődtem egy darabig végül kivettem egy rövid gatyát,térd zoknit,pólót és inget.Nem sok minden volt a szekrényemben és amúgy is otthonosra vettem a figurát.
Lementem a konyhába,ahol már mindenki az asztalnál ült.
-Kész vagy?-kérdezte Zayn
-Aha.-néztem magamra
-Ugye nem,azért öltöztél,így,mert tudod,hogy Liam-nek ez jön be?-kérdezte pimaszul Louis
-Tessék?-ugrott ki a szemem
-Ne is foglalkozz vele-válaszolta Liam
-Én..én nem tudtam,hogy...-mentegetőztem
-Semmi baj.
Inkább Zayn mellé álltam,aki nevetett rajtam.
-Ne nevess.-ütöttem ököllel a vállába
-Au!-kiáltott fel
Zayn-el elkészültünk a rántottával és mindenki elé letettük.Most én éreztem kicsit azt a bizonyos déjà vu érzést.
Leültem én is Harry mellé.
-Danica ma lesz egy fotózásunk...-mesélte Harry
-Rendben.-válaszoltam
-Van kedved eljönni velünk?-kérdezte Zayn
-Hát...
-Gyere nyugodtan.-mondta Louis is
Harry néztem,aki bólintott ,így én is belegyeztem.
-Oké.-válaszoltam  mosolyogva