30.Rész~A munka

Másnap reggel egyszerre ébredtünk fel Stella-val.
-Jó reggelt!-nyöszörögtem
-Neked is!-nyújtózkodott,majd kikeltem az ágyból és felöltöztem.
-Választhatok?
-Aha,de ez nem mind.Még van egy külön szoba a ruháknak.
-Tényleg?-ámult el Stel
-Aha.Megmutassam?
- Még jó hogy!-válaszolta rögtön
Amint kinyitottam a ruhás szekrény/szoba ajtaját és Stella meglátta a tömérdeknyi ruhát meg sem bírt szólalni.
-Na?-néztem rá.Válasz kép csak egy hangos sikítást kaptam,így hát Stel magára hagytam a ruháimmal és lementem inni egy kávét,majd csináltam egy szendvicset.
-Na?Hogy nézek ki?-sétált be a konyhába Stel
-Remekül!-Azt hiszem pont ez a ruha volt Lou-n is.-töprengtem-Igen ez az!
-Komolya?-döbbent le Stel
-Igen-nevettem
-Úr isten!-fogta a fejét Stel
-Ugye?!
-Mikor beszélsz a fotóssal?
-Hát,majd mindjárt felhívom.
-Jó.Mehetek veled?-kérdezte
-Igen.-megittam a kávémat és elővettem a mobilomat.
-Hello!Danica Litwin vagyok.
-Igen!Szia Danica.Mi újság?
-Azért hívlak,hogy még mindig áll-e munka ,amit múltkor ajánlottál..?
-Igen.Miért?
-Meggondoltam magam és szeretném elvállalni mégis a munkát.
-Valóban?
-Igen.
-Akkor várlak ma háromra.
-Rendben!Szia
-Szia!-köszönt el.
-Na?-kérdezte Stel
-Sikerült!
-Igen!Mikor?-kérdezte Stel izgatottan
-Ma háromkor.-válaszoltam
-Juj!Már alig várom!-lelkesedett
-Én is...
Ezek után Stella-val leültünk és csak Tv-t néztünk és beszélgettünk.
-Mikor kell dolgozni menned?-jutott eszembe,hogy Stel-nek van munkája
-Sajnos már holnap.-mondta letörve
-Hát,ha minden összejön szerintem már én is megyek holnap.Akkor legalább elterelik a figyelmünket a fiúkról.
-Remélem!Nem bírom Lou nélkül.
Nagyon sok időnek tűnt míg eltelt végre,hogy készülődjünk.
-Ez jó lesz?-mutattam egy újabb ruhát Stel-nek,ami persze megint nem volt tökéletes neki
-Nem.Nem jó.Vedd le!-válaszolta
-Stel!Már a fél ruhatárt felpróbáltam!
-Lehet,de még ott van a másik fele.-kacsintott
-Na és ez?-forogtam körbe
-Hát nem is tudom..-töprengett.Ez az.Ez már haladás.
-Hmm...?-néztem rá
-Azt hiszem jó lesz.-nyögte ki
-Végre!-rogytam le az ágyamra,ami mellesleg teli volt ruhával,akárcsak a föld a szék és minden a szobában.
-Gyorsan a sminket.Mindjárt indulnunk kell!-sürgetett Stel
-Ha nem szórakoztál volna annyit a ruhával lenne még időnk.-vágtam vissza
-Jó,jó.Vette elő a smink készletet és odajött hozzám.
-Biztosan jó ötlet,ha rád hagyom?-húztam fel  szemöldököm
-Csend legyen!-Stella kifestett és szerencsére nem ment túlzásba.Gyönyörű lettem.
-Csodás!-nézett rám büszkén
-Köszönöm!-öleltem meg
-Ne ölelgess ,mert el rontod a sminked.-szólt rám
-Jó,bocsi.
-Indulhatunk.-vette fel a cipőjét Stel és a kabátját.
-Oké.-bújtam bele én is a kabátomba és beszálltunk az autóba.Ismét Stel vezetett. Jobban szeretem,ha más vezet.Hiába van jogsim akkor sem szeretek vezetni.Félek,hogy neki megyek valakinek vagy áthajtok a piroson.Képes lennék rá.
-It vagyunk!-szólalt meg Stel
-Igen-válaszoltam kicsit izgulva
-Jó lesz!-biztatott Stel
-Oké...-majd bementünk és a fotós ,vagyis George két puszival köszönt nekem is és Stella-nak is.
-Örülök,hogy itt vagy,vagytok.-javította ki magát
-Én is.-válaszoltam.-Ő itt a barátnőm Stella,aki elkísért
-Értem.Örvendek Stella!
-Én is!
-Neked is van kedved egy kis fotózáshoz?-kérdezte George
-Nem,köszönöm!Nekem van munkám.-utasította vissza Stel
-Pedig nagyon jó lenne.-Stel csak mosolygott,majd beljebb mentünk
-Először is csinálunk most pár képet.Megnézzük,hogy milyen vagy a kamera előtt és még miken kell ,majd javítanunk.
-Rendben!-bólogattam
-Akkor kezdjünk is neki.-levettem a kabátomat és a kamera elé sétáltam. Stel leült egy székbe és onnan nézett engem,mint mikor én a fiúkkal jöttem.
Déjà vu érzés volt.Csak éppen most én álltam ott ,ahol eddig a fiúk.
Csináltunk pár,ilyen és pár olyan képet is,majd együtt megnéztük,hogy milyenek lettek.
-Nagyszerű!Imádlak!-lelkendezett George
-Köszönöm!-mosolyogtam
-Tényleg nagyon jók lettek.-mondta Stel is
-Még van pár dolog,amin javítani kell,mint például,hogy több fajta póz kell,de nagyon jók lettek.
-Oké.Köszönöm.
-Megkapja a munkát?-kérdezte Stella
-Igen!Persze!Ez egyértelmű.-válaszolta George és Stel a nyakamba ugrott
-Juj,de jó!-sikított
-Holnap reggel kilencre várlak.-köszönt el George
-Rendben.George!-szóltam utána
-Igen?-nézett vissza
-Megkaphatok pár képet?-kérdeztem
-Válasz egyet.-mutatott az asztalra.Stella-val odasétáltunk és megnéztük őket.
-Melyi legyen?-kérdeztem
-Nem tudom.Nekem mind tetszik.-mondta Stel-Megmutatod a srácoknak?
-Aha.Ma végre már tudunk beszélni velük.
-Szerintem ez legyen!-mutatott fel egyet Stel
-Oké.Ez nekem is tetszik.-beraktam a táskámba és indulhattunk is haza.Egyébként a fotózással elment három óra,aminek nagyon örülök,mert nem sokára beszélhetünk a fiúkkal.
Hazafele beültünk egy étterembe vacsorázni Stel-el.