38.Rész~És a levél tartalma

   

                                            

"                  Kedves Danica!                        Már az első perctől fogva éreztem valamit irántad.Nem tudtam az elején,hogy mi az csak azt,hogy egyre erősebb lesz.Mikor megláttalak tudtam,hogy nekem csak te kellesz és minden erőmmel azon voltam,hogy megszerezzelek,majd meg is tudjalak tartani,hiszen a megszerzés valamelyes szinten könnyebb ,mint a megtartás.Viszont nekem még megszereznem is nehezemre esik.Lassan már két hónapja ismerlek és minden egyes nappal csak jobban szeretlek.Sokszor próbáltam célozni kisebb dolgokkal,hogy mit is érzek irántad,de sosem tudtam eldönteni,hogy te mit érzel.Persze közben meggyűlt a bajom egy másik emberrel is,akiről tudom,hogy szintén szeret,hisz ismerem őt.Tudom milyen.Belegondolni is borzalmas érzés,hogy valaki más is érez irántad valami olyasmit ,mint én.Ha tehetném az összes embert elzárnám előled.Csak mi ketten lennénk.Nem osztoznék senkivel rajtad,az idővel,amit velem töltesz.Mert csak magamnak akarlak.Tudom,hogy ez lehetetlen,hiszen rajtam kívül még rengeteg embernek tetszel.Biztos vagyok benne,hogy milliónyi ember van még oda érted.De tudnod kell,hogy én bármire képes vagyok érted.Bármit megteszek a kedvedért.Tudom,hogy nem vagyok egy tökéletes ember,annak ellenére,hogy te azt érdemelnél.Nem tudom mi foghatott meg benned már a legelső pillanattól fogva.Talán a rejtelmességed.A szép mosolyod,az apró és vékony tested,amit mindenáron meg akarok védeni.Egyszerűen elkápráztattál.Félek a gondolattól,miszerint sosem lehetünk együtt.Olyan sok rosszat okoztam neked,pedig én csak jót akartam.A legjobbat neked.Tudom,hogy a pénz,a szép cuccok semmit sem érnek.Ezzel nem szerezhetlek meg és csak boldog vagyok,ha te is boldog vagy mikor megajándékozlak  valamivel.A szívem lenne a következő ajándék,amit adnék neked,de félek,hogy visszautasítanád és nem fogadnád el.Sokat gondolkoztam,azon,hogy ez a levél el-e jusson hozzád vagy sem,de még mindig nem tudom rá a választ.Lehet,hogy sosem kapod meg.Lehet,hogy már holnap odaadom vagy a jövő héten.
Lehet,hogy túl későn fogom odaadni?! De mindenesetre is Szeretlek!
Azt hiszem most már tisztában vagyok vele,hogy amit érzek irántad az a szerelem.
Sokszor volt,hogy éjszakánként,mikor már mindenki aludt beleértve téged is ,átlopóztam a szobádba és csak néztelek,amint alszol.Leültem melléd és fogtam a kezedet.Lehet,hogy nem is hiszel nekem és meg is értenem,hiszen mindössze pár nap kellett,ahhoz,hogy beléd szeressek,de igaz.
Az egyik oldalam reméli,hogy egyszer ,majd megtalálod ezt a levelet magadtól is és elolvasod,a másik viszont azt ,hogy soha sem bukkansz rá.                  "


Mikor felolvastam a levelet a könnyeim sorjában potyogtak az arcomon.Szinte már semmit sem láttam tőlük.A levélen nem volt név,de tudtam kitől van. Harry.
Az ő szobájában találtam.Soha sem gondoltam volna,hogy így érez irántam.
Rick nyitott be a szobámba.El is felejtettem,hogy nem vagyok egyedül.Bizonyára kihallatszót a sírásom.Bevallom őszintén nem valami halk.
-Mi történt?-érdeklődött kedvesen

-Semmi.-szipogtam 
-Akkor mégis miért sírsz?-törölte le a könnyeimet
-Csak...ehhez van kedvem..-válaszoltam. Rick magához ölelt,ami nem volt jó döntés ugyanis ettől csak még jobban sírni kezdtem.
-Miért hagyod,hogy ekkora fájdalmat okozzanak?-nézett rám
-Mert szeretem őket!
-Miért nem költözöl el?Hiszen már van munkád...
-De én nem akarok elmenni.Maradni akarok.