13.Rész~Első együtt alvás Niall-el

Hazaérés után én egyből a szobám felé vettem az irányt.Csak be akartam zárkózni és senkivel sem beszélni,találkozni.Féltem,hogy öntudatomon kívül kérdezgetni fogok Niall-ről.
Vagy esetleg elszólom magam.Féltem,hogy már csak a nézésemből is rájönnek.
Pechemre,mikor felértem pont akkor jött ki a szobájából Niall.
Egymásra néztünk,majd gyorsan elvetettem róla a tekintettemet és lehajtott fejjel nyitottam be a szobámba.Átöltöztem a pizsimbe és fogat mostam,majd befeküdtem az ágyamba,de nem jött álom a szememre.
Hajnali egy körül leosontam a konyhába üdítőért,majd vissza a szobámba.Már mindenki aludt rajtam kívül.
A telefonomat nyomkodtam unalmamban,mikor jött egy üzenetem. Niall-től. A szívem kihagyott egy ütemet és levegőt sem kaptam. A fülemben éreztem,ahogy dobog a vér.
Megnyitottam az üzenetet,amiben ez állt;
" Alszol? ~ Niall "
Rögvest visszaírtam,hogy nem.,majd jött az újabb üzenetem.Pár méterre voltunk csak egymástól mi mégis jobbnak tartottuk,ha így beszélünk,minthogy egymással szemben.
-" Miért? ~Niall "
-" Nem vagyok álmos. Te? "
-" Valaki miatt nem bírok aludni..."
-"Miért??"
-"Nem hagy nyugodni a tudat,hogy,így lett vége."
-":((" -Bár nem tudtam,hogy miről beszél...
-"Átjössz??"-ekkor még a telefon is kiesett a kezemből,amit lehet,hogy még ő is hallotta,mivel elég fájdalmas volt,hogy a fejemre esett.
-"Mi???"
-"Akkor én megyek át."
-"Megyek már."-válaszoltam és letettem a telót az éjjeli szekrényre,majd csendben átsétáltam Niall-höz.Mikor benyitottam vak sötétség volt odabent.
-Nem láttok.-suttogtam
-Segítek.-válaszolta,majd hallottam,hogy feláll az ágyból és odasétál hozzám.Megfogta a kezemet és az ágyhoz vezetett.
-Miért hívtál át?-kérdeztem
-Unatkoztam-válaszolta hanyagul.Ő befeküdt vissza a helyére én viszont csak az ágy szélén ültem.
-Menj már odébb nem férek el.-szólalt meg,mire én odébb akartam ülni,de ekkor leestem az ágyáról.Csak egy nagy puffanást lehetett hallani.
-Jól vagy?-kérdezte miközben levegőt sem kapott a nevetéstől.
-Igen.-válaszoltam szintén nevetve
Niall a kezét nyújtotta és felhúzott a földről
-Csak vicceltem.Nem gondoltam,hogy le fogsz esni.
-Én sem.
-Gyere ide.-húzott magához.Teljes testközelben voltam hozzá. Éreztem,hogy csak egy bokszer van rajta és éreztem a szívverését is,ami ugyanolyan gyorsan vert,mint az enyém,majd lemásztam róla és mellé feküdtem.
-Kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Mikor megjöttünk Harry-vel első nap megcsókoltál...viszont utána meg,olyanokat mondtál,mind például,hogy,ha tehetnéd biztosan nem hoztál volna ide...
-A csók egy hirtelen dolog volt.Sajnálom...és,amit mondtam azt nem rosszból mondtam.Csak úgy érzem,hogy mindent elrontok.Idehoztalak,mert miattam rúgtak ki,de aztán miattam raboltak el...
-Semmi sem a te hibád.Ne hibáztasd magad!-nyugtattam meg,de semmit sem ért.-Ma elmentünk Harry-vel vacsorázni...
-Tudom.-jött a válasz egyből
-Veled voltam ott először,ugye?
-Ezt honnan veszed?
-Ismerős volt az a hely...
-Igen.Én vitelek oda először.
-Mellesleg köszönöm a ruhát...miért kaptam?
-Tudtam,hogy nem hoztál el sok ruhát és mikor első nap összepakoltunk a bőröndbe láttam,hogy nincs,olyan ruhád,ami alkalmas lett volna.
-Értem.
-Ha holnap van kedved elmehetnénk vásárolni neked néhány új cuccot.-ajánlotta fel Niall
-Öhm...igen,szívesen vennék pár új ruhát.-mentem bele
-Oké.-hallottam a hangját,hogy ennek örül
-Akkor szent a béke?-kérdeztem
-Igen.-kulcsoltuk össze a kisujjunkat
-Niall...
-Igen?
-Álmos vagyok.Vissza megyek a szobámba.
-Ne.Maradj.Nem tudok egyedül aludni.-válaszolta,amin meglepődtem.Aludjak vele?!Pár másodpercig töprengtem,majd beleegyeztem.
-Rendben.-ezek után már nem emlékszem,hogy beszéltük-e,mert bealudtam.
Másnap reggel mikor felébredtem és kinyitottam a szememet,arra lettem figyelmes ,hogy éppen Niall mellkasán fekszem,ő pedig ölel.Felnéztem rá,de ő még aludt.Most mit csináljak?Ha felkelek őt is felkeltem,de ha ő kel fel és,így lát nem tudom mit fog szólni.Mivel még álmos voltam,így inkább visszafeküdtem a mellkasára mosolyogva és becsuktam a szemeimet,de nem aludtam teljesen el.Fent voltam valamennyire.Olyan fél óra múlva arra pattantunk ki mind a ketten az ágyból,hogy valaki kiabálva nyit be a szoba,majd mikor meglát hirtelen elhallgat.

Louis volt az.
-Bocsi skacok.-nevetett,majd gyorsan elhagyta a szobát.Nem tudom mit hihetett szegény.Felültem az ágyban,de nem mertem Niall-re nézni.Látta,hogy hogy aludtunk és kellemetlenül éreztem magam.Tudtam,hogy ez lesz a vége,ha együtt alszunk és ettől féltem.Ezért nem akartam vele aludni.Tudom,hogy elég rosszul alszom és mikor felkelek mindig ölelem azt,aki éppen mellettem van.
-Én most átmegyek a szobámba.-mondtam és én is sietősen távoztam.Meg sem hallgattam Niall válaszát esetleg a reakcióját.
Remélem Louis semmit sem értett félre.
Elmentem lezuhanyozni,hogy felfrissítsem magam,majd fogat most és felöltöztem.

Igazából,míg idebent vagyok a házban oké,hogy ilyen laza és nyárias ruhákban vagyok,de kint már megfagynék,így november elején.
Ezért is jó,hogy ma megyünk Niall-el vásárolni.Bár sok mindent nem tudok,majd venni,mert nincs sok pénzem,ami szomorú,mert,ha lehetne az egész ruha üzletet megvenném.
Alig,mertem lemenni a többiek közé.Féltem,hogy Louis mit mondhatott a többieknek...és egy kicsit ismét kellemetlenül érezném magam Niall-el,de muszáj volt lemennem,mert éhes voltam.Kiléptem a szobából és lassan lesétáltam a konyhába,majd megálltam.Csak Zayn és Niall volt ott,így közelebb mentem.Töltöttem magamnak kávét és leültem közéjük.
-A többiek?-kérdeztem
-Harry még alszik,Liam a szobájában Louis pedig elment.-válaszolta Zayn
-Hova?-kérdeztem az utóbbiról
-Stel-hez.-mondta Zayn.-de előtte beszámolt arról,amit látott.-súgta a fülembe halkan,hogy csak én hallhassam.
-Zayn!-szóltam rá és ököllel a vállába ütöttem
-Ez fájt,de akkor is igaz.-nevetett.Mérges pillantást vettetem rá,majd Niall-re néztem,aki ép akkor ivott bele a kávéjába.