Éppen bevásárolni indultam,mikor belebotlottam valakibe.Összekoccant a fejünk.
-Jaj,ne haragudj csak siettem és nem figyeltem ...-kezdte a magyarázkodást.
-Semmi baj.Nem tartozol beszá...-Még be sem tudtam fejezni a mondani valómat félbe szakított.
-Niall vagyok.Niall Horan.Téged hogy hívnak?-mutatkozott be,majd kérdezte meg az én nevemet.Úgy tudtam az előbb még valami fontos dolga volt akkor miért áll le velem beszélgetni.
-Danica Litwin.-mutatkoztam be
-Szép név.-válaszolta rögtön
-Köszönöm.
-Mi?-kérdezte
-Azt mondtad szép a nevem.
-Oh,azt hittem azt csak magamban mondtam.-mondta,mire elnevettem magam.-Meghívhatlak egy kávéra?-kérdezte
-Azt hittem,hogy sietsz valahova...és igazából...
-Na,gyere.Csak egy kávé.-ragadta meg a kezemet és behúzott egészen egy közeli kávézóig.
-Mindenkivel ezt csinálod?-kérdeztem mikor leültünk egy asztalhoz.
-Mit?
-Csak úgy megragadod a kezét és magaddal viszed.
-Nem.Jut eszembe kérsz egy autogramot?
-Tessék?
-Tudod.Én vagyok Niall Horan.Csak ugratlak.Mármint tényleg én vagyok Niall.
-Igen,tudom,de én nem vagyok rajongó.
-Mi?Miért?-akadt ki Niall
-Oh,hát van elég rajongotok.Ez az egy nem számít.-válaszoltam
-De igen.Nekem számít.
-Sajnálom,de kétlem,hogy valaha megszeretlek titeket.
-Miért?
-Az előbb válaszoltam.-mondtam és közben kiesett a kezemből a pénztárcám.Lehajoltam és felvettem,de közben bevertem a fejemet az asztalba.
-Hát ez remek.Már csak ez hiányzott.-mondtam mérgemben.
-Te vagy az.
-Mi?-kérdeztem értetlenül.Most meg miről beszél.
-Tényleg.Ugyan az az illat.-folytatta
-Miről beszélsz?
-Múltkor neked mentem és nálam marad a mappád.Utánad kiabáltam,de akkor már sehol sem voltál.
-Mi?Te voltál az?!
-Nyugi még meg van a mappád.Nem dobtam ki.
-Te idióta miattad rúgtak ki a munkahelyemről és most még az albérletet sem tudom fizetni.És még ezek után kérdezd meg,hogy miért nem kedvellek titeket.Téged.
-Sajnálom.Én...én...
-Mindegy.-kortyoltam bele a kávémba.Kínos csönd lett,majd Niall felkiáltott.
-Megvan!-kiáltott Niall én pedig félre nyeltem a kávémat.
-Micsoda?-kérdeztem köhögve.
-Költözz hozzám.-válaszolta Nial mosolyogva
-Tessék?-néztem rá hülyén
-Igaz,ez túlságosan tolakodó.Akkor költözz az 1D házba.
-Mi?
-Igen.Mivel miattam nincs munkád és lassacskán már házad sincs költözz be hozzánk és megmutatom,hogy szeretni valók vagyunk.
-Köszi,de nem.Majd találok valami munkát.-Niall mintha meg sem hallotta volna,amit mondtam folytatta.
-Akkor kössünk egy egyességet.
-Tudod én is itt vagyok.
-Ha két hónapon belül megkedvelsz minket mégis ,akkor kapok egy csókot,ha nem akkor veszek egy házat neked.
-De én nem mondtam,hogy ott fogok lakni.
-Oké,akkor megegyeztünk.-mondta Niall és kezet rázót velem.-Cseréljünk telefon számot.
-Jó.Tőlem. Úgysem hallgatsz rám.-adtam meg magam és a kezébe adtam a telefonom,hogy betudja írni a számát.Ő is odaadta az övet és beleírtam én is a számomat.
-Oké.Akkor 21:00-re megyek érted.Pakolj össze pá cuccot addig.-ezzel elbúcsúzott.Az asztalra letette a két kávé árát,majd elment.
-De...-fogalmam sincs,hogy mit gondolt.Hogy tényleg hozzá költözöm vagy hozzájuk.Nem is ismerem.És amúgy is.Visszamentem a bevásárló központba és vettem néhány dolgot,majd hazamentem.Otthon kipakoltam és felhívtam a barátnőmet. Elmeséltem neki,hogy mi történt ma velem.
-Te jó ég!Nem tudok megszólalni.Te találkoztál Niallel.
-Jaj Stella.Kérlek.Ne már.
-Ugye odaköltözöl?-kérdezte reménykedve.
-Mi?Szó sem lehet róla.
-De.Léci az én kedvemért.És kérj nekem autogramot is.
-Stella neked teljesen elment az eszed.Eszem ágában sincs oda költözni hozzájuk.
-Hogy teheted ezt velem?Úgy utállak.-mondta,de tudtam,hogy nem gondolja komolyan ezért elmosolyodtam.
-Akkor legalább mutass be neki.-könyörgött Stella.
-Nem,nem szándékozom vele többet találkozni.
-Aha,persze azért adtad meg neki a telefon számodat,mi?
-Stella!Most leteszem.Szia.-köszöntem el.
-Ne.Legalább a teló számét küld át.-és ezzel leraktam.Úgy gondoltam neki állok főzni aztán elmegyek fürödni,majd eszek.Megcsináltam a kaját,majd engedtem vizet a kádba és kikészítettem a ruhámat.Egy egyszerű ruhát raktam ki.Nincs miért kiöltöznöm.Már nem készülök sehova.Gondoltam magamban és beszálltam a vízbe,majd áztatni kezdtem magam.Észre sem vettem,hogy már legalább vagy két órája a vízben ülök,mikor megszólalt a telefonom,ami bent volt velem a fürdőben.
-Niallem..?-olvastam le a nevet,hogy ki hív,majd felvettem
-Te tényleg azt írtad be,hogy Niallem?-nevettem bele a telefonba
-Igen.Mit csinálsz?-kérdezte
-Fürdöm.-válaszoltam
-Akkor gondolom kész leszel mire megyek érted.
-Komolyan gondoltad,hogy odaköltözöm?
-Igen.Szóval árud el a címed.
-Nem-válaszoltam makacsul
-De.
-Nem.-válaszoltam ismét
-De
-Nem-és ez így ment hosszú-hosszú perceken keresztül,mire belefáradtam és leadtam neki a címemet.
-Fél óra múlva találkozunk.Szia.-köszönt el.
-Szia.-tettem le a telefont.Kiszálltam a vízből,megtörölköztem és felöltöztem.
Elővettem a bőröndömet és belepakoltam pár ruhát és fehérneműt.A bőröndöt kivittem a konyhába,majd leültem az egyik asztalhoz és felhívtam Stellát.-Szia!-köszöntem bele
-Szia!Mégis csak vele mész,ugye?-kérdezte izgatottan.Mintha ő már előre tudta volna az egészet.
-Igen.Azt hiszem.
-Oh,annyira irigyellek.Öt fiúval összezárva.
-Ne is mond.Na,de leteszem.
-Jó,de mesélj majd.Szia.
-Szia,puszi.-köszöntem el.A telefont az asztalra tettem,majd a konyhapulthoz sétáltam és elővettem egy tányért.Nekiálltam volna szedni egy kis kaját mielőtt indulok,de ekkor megszólalt a telefonom.A tányért letettem és felvetem a telefont.
-A második emelet a lifttel szemben,az ajtó nyitva van.
-Oké.-tettem le a telefont.Két perc múlva már fent is volt.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Tényleg azt akarod,hogy odaköltözzem.Hiszen nem is ismerlek.És mi van,ha te egy baltás gyilkos vagy és el akarsz rabolni??
-Bízhatsz bennem.Nem vagyok gyilkos.-válaszolta
-És,ha én vagyok a gyilkos és megöllek.Nem félsz?-néztem a szemébe.Megérintette a kezemét és a szemembe nézett.
-Én bízom benned.
-Persze.-fogtam meg a bőröndömet és kihúztam a lakásból.Kulcsra zártam,majd beszálltunk a liftbe.Mikor kiértünk a kapun egy fekete autó parkolt ott.Niall elvette a bőröndömet és berakta a csomagtartóba.
Beszálltunk az autóba és elindultunk.
-Vacsoráztál már?-kérdezte egy pillanatra rám nézve
-Nem.Éppen arra készültem,mikor jöttél.
-Rendben.Akkor elmegyünk enni mielőtt haza vinnélek.
-Igazán nem kell.Nem vagyok annyira éhes.-de hiába beszéltem,mert a következő percben megálltunk egy puccos étterem előtt.
-Remek!-szólaltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése