23.Rész~Az igazság

-Hazakísérjelek??-kérdezte Rick
-Nem hiszem,hogy az jó ötlet lenne,de köszi.Viszont lenne egy kérésem...
-Igen?
-Tudnál adni valami ruhát?-nevettem ki magam
-Persze.Van egy pár ruha,ami Nicol-é volt,de itt maradt.-sétált a szekrényhez,majd kikapott belelő egy ruhát és nekem dobta.Elkaptam és belebújtam. Rick hívott nekem taxit és megvárta velem.
-Cserélünk telefon számot?-néztem rá
-Persze.-válaszolta.Gyorsan beírtam a telójába a számomat ,ő is az enyémbe ,majd visszacseréltük.
-Még találkozunk!-búcsúztam el egy öleléssel,mikor megérkezett a taxi
-Majd hívlak!-integetett
A taxi elindult ,ő pedig vissza ment a lakásába.Boldog voltam,míg meg nem érkeztem haza.A taxi megállt a ház előtt,de én még nem akartam kiszállni.Féltem.Nem tudtam,hogy mit mondjak,majd,ha kérdőre vonnak.
Láttam a taxiból,hogy kisétálnak az ajtón és felém jönnek.Erőt vettem magamon és kiszálltam az autóból.
Niall állt meg előttem és magához ölelt.
-Nagyon megijesztettél.Kérlek,ne csinálj ilyet többet.Még akkor sem,ha megcsókolt Harry és te visszacsókoltad.Nem haragszom csak többet ne tűnj el szó nélkül,mert belehalok.-mondta Niall. Visszaöleltem és a mellkasába fúrtam a fejemet.Elengedett és rá mosolyogtam
-Bocsánat.-mondtam
-Menjünk be.Már mindenki halálra aggódta magát.-sétáltunk be.Levettem a kabátom és a fogasra akasztottam,majd leültünk a nappalira.
-Hol voltál?-kérdezte Zayn
-Sétálni.-válaszoltam

-Nem ebben a ruhában mentél el.-mondta Louis
-Oké.Egy szórakozóhelyen voltam.-valltam be
-Jó,de még mindig nem ebben a ruhában mentél el.-mondta Liam
-Leöntött egy ember és átöltöztem.-válaszoltam
-Nem emlékszem,hogy vittél volna magaddal váltó ruhát.-folytatta Zayn
Harry és Niall nem szóltak bele .Többiekre hagyták a dolgot.
-Jó!Megismertem a buliban egy fiút és tőle kaptam a ruhát,miután leöntöttek.
-Vagyis elmentél hozzá?-kérdezte Lou
-Igen.-válaszoltam.-Lefekszem aludni.-álltam fel
-Nem gondolod,hogy magyarázattal tartozol?-állított meg Liam
-Liam ..hagyd.-szólt Liam-re Niall
-Harry...-néztem Harry-re,aki eddig fel sem emelte a fejét.Rám nézett és felhúzta a szemöldökét.-Beszélhetnénk?-kérdeztem,de még nem fejeztem be.Harry bólintott,majd Niall-re néztem.
-Niall te is jönnél??-kérdeztem
-Ja.-válaszolta és felállt mind a két fiú.Felmentünk a szobámba,majd leültek az ágyamra.Fel-alá járkáltam.
-Mi a baj?-kérdezte Niall
-Csak...nem tudom,hol kezdjem.-válaszoltam
-Kezdhetnéd ott,hogy leülsz ,mert ez már idegesítő.-mondta Harry
-Oké-válaszoltam és leültem melléjük.-Tudom..én tudom,hogy ti mindketten..szóval,hogy ti ...-kerestem a szavakat
-Danica kérlek mond már ki!-szólt rám Harry
-Oké!-Tudom,hogy mind a ketten szerettek.Nem rég tudtam meg,de én nem akarok választani kettőtök közül.-nyögtem ki
Pár percig kínos csend volt,majd megszólaltak.
-Danica mi nem kényszerítünk semmire.-mondta Niall.-Sajnálom,ha úgy érzed,hogy kényszerítettünk akármire is.
-Én nem..én csak nem tudnék választani kettőtök közül.Mind a kettőtöket szeretlek.-mondtam és még magam is meglepődtem.Mindketten rám néztek én pedig gyorsan kerültem a szemkontaktus és a padlót bámultam.-Úgy értem...-kerestem a szavakat,de ezzel csak rontottam a helyzeten.-Szóval nem szeretném,ha miattam rossz lenne a barátságotok.
-Oké.Én megígérem,hogy próbálok jól kijönni,majd Harry-vel és ne érezd rosszul magad.-válaszolta Niall ,aztán Harry-re néztem
-Én soha sem mondtam,hogy érzek is irántad valamit.-mondta és kiment a szobámból
Niall és én is kis híján tátott szájjal néztünk utána.