Epilógus

És...elérkeztünk az epilógushoz az év utolsó napján.Nem szoktam írni előre,mert nem látom nagyon értelmét,de úgy érzem most kell.Nagyon szerettem ezt a történetet ugyanis ez volt az én első One Direction-os fanfiction-om.Remélem,hogy pár ember elolvasta végig és tetszett neki.Miközben Nica-t írtam elkezdtem egy új 1D-s blogot is,amin szeretettel várok minden kedves olvasót.Ennyi lett volna Nica.Az én agyszüleményem ennyire futotta...Könnyes szemekkel írtam az utolsó sorokat,hiszen belegondolni abba,hogy vége,hogy mennyi időt töltöttem vele.Nagyon szerettem ezt a blogot és remélem,hogy ti is,akik olvasták.:)) Köszönöm,hogy olvastátok!<3
A másik blog linkje: http://daisyismyfavouriteteacher.blogspot.hu/
http://onedirectionnvella.blogspot.hu/

-Harry beszélhetnénk?-kérdeztem kicsit félre húzva az említettet
-Persze.-válaszolta és egy puszit nyomott Diana arcára,majd letette a földre,aki Zayn karjaiba futott.-Mi az?-kérdezte
-El kell valamit mondanom...
-Hajrá.
-Jó,de nem ,olyan egyszerű.
-Mi a baj?-ijedt meg
-Harry...nem vagyok benne teljesen biztos,hogy Niall az apja Diana-nak
-Mi?Az hogy lehet?-döbbent le
-Stella esküvője...-emlékeztettem
-De...oh...-esett le neki
-Az esküvő előtti nap feküdtem le Niall,majd az esküvő napján veled...
-Csinálj apasági tesztet.
-Nem akarok.Mitől lenne jobb,ha kiderülne?
-Tudni akarom,hogy tőlem van-e!
-Én nem.
-Nica!
-És ha kiderül,hogy tőled van?Mi lesz?
-Nem tudom...valószínűleg felneveljük...együtt.
-Igen és Niall?-kérdeztem,majd mindketten csendben maradtunk.-Harry...szeretem őt,még akkor is,ha kiderülne,hogy tőled van Diana.Semmin sem változtatna.Nem akarom őt újra elveszteni.
-Én...csak...
-Sajnálom Harry.
-Akkor minek mondtad el ezt?-csapott egyet a falnak az öklével
-Azt akartam,hogy tudd.
-Miért Nica?Minek?Nem elég szenvedés nekem az,hogy Niall-t szereted?!Hogy újra együtt vagytok?És most még ez is.Lehet,hogy az én lányomat nevelitek fel?!
-Sajnálom Harry...
-Hagyjuk a francba Nica!-válaszolta és ott hagyott.Én csak...el akartam mondani neki.Csak el akartam valakinek mondani.Bele sem gondoltam,hogy neki ez mennyit jelent.Mennyi fájdalmat okozok ezzel neki.
-Anya...-jött oda Diana
-Igen,kicsim?
-Mi baja van Harry bácsinak?
-Semmi,kicsim csak egy kicsit...megbántottam.
-Miért bántottad?-kérdezte a hatalmas csillogó szemeivel
-Nem tudom kicsim.-öleltem magamhoz
-Anya...megyek és megvigasztalom!-ugrott le az ölemből,majd elszaladt megkeresni Harry-t

Azt mondtam,hogy nem akarok apasági tesztet,de elmentem és megcsináltam.Természetesen az eredményt nem egyből kaptam meg.Idő kérdése...
Közben Diana egyre csak cseperedett.Mostanra már négy éves elmúlt.Niall nagyon szereti őt...és Harry is.Mindkettőjük úgy viselkedik vele,mintha a lányuk lenne.Sok-sok ajándékkal halmozzák el és törődéssel.Szerintem valahol mélyen Niall tisztában van azzal,hogy Harry miért tölt annyi időt Diana-val,mint bárki más,de nem mondja.És nem is kell.
Erőszakkal veszi el Stella-ék kezéből,hogy most már elég lesz.
Azt hittem soha többé nem látom,majd Harry-t.Hogy majd Diana közelébe sem jön,de nem így lett és örülök neki.Mintha hat apukája lenne Diana-nak.Mindenki vigyázz rá és folyton maguknál akarják tartani.Rick sűrűn elviszi magával és Liam-el.Persze ennek Niall és Harry sem örül igazán.Stella-ék,miután egy külön lakást vettek sokszor átviszik magukhoz.Még nem akarnak közös gyereket,de már van egy közös kutyájuk...és Diana-val úgy törődnek,mintha a sajátjuk lenne.Zayn rengeteget játszik vele.Néha,mintha egy szinten lennének.Lehetetlen elvenni tőle.Harry is beletörődött abba,hogy szeretem Niall-t.Van egy közös babánk.
Örülök ,hogy minden rendbe jött.Mindenki boldog.
És...ha,majd kész lesz az apasági teszt...ha,majd megtudom,hogy ki Diana igazi apja...semmin sem fog változtatni.Ugyanúgy szeretem és szeretni fogom.És rajtam kívül mindenki más is.

63.Rész~Diana

 8 hónappal később:

-Nica...
-Hm?
-Gondolkoztál már ,hogy mi lesz a kicsinek a neve?-kérdezte Zayn
-Hát...már meg van.-válaszoltam bólintva
-Mi?Nélkülem?Nincs is beleszólásom?-akadt ki teljesen
-Hát az én gyerekem lesz.-nevettem
-Na és?Az én keresztlányom!-jelentette ki
-Igazából...az még nem,olyan biztos.
-Jó,akkor a keresztfiam.
-Nem.Az már biztos,hogy lány lesz.
-Akkor?-értetlenkedett
-Hát...Lou és Stel is a keresztszülei szeretnének lenni...és Stel mégis csak a legjobb barátnőm,ezek mellett még Rick,Liam és Harry is egyaránt a keresztapja akar lenni.
-Persze!Neked csak Stel a legjobb barátod,ugye?!-sértődött meg.-Én akarok a keresztapja lenni.-hisztizett,amin csak nevetni tudtam
-Majd megbeszéljük ezt akkor,ha már megszületett.-szólt közbe Niall,miután egy csókot nyomott a számra érkezése után.Stellá-ékkal voltak vásárolni.Persze a babának vettek cuccokat.
-Nézd ezt!-mutatott egy kis rózsaszín rugdalózott Stella
-Szép!-bólintottam
-Hát ez nem volt túl meggyőző.-biggyesztette le a száját Stel
-Bocsi,tényleg szép.-mosolyodtam el
-Na és mi lesz a neve?-kérdezte Zayn
-Diana.-mondta Niall
-Oh,tényleg?-hatódott meg Stel fogalmam sincs mitől
-Igen.-bólintottam
-Okés.-bólintott Zayn beleegyezve.Hát ez kész.
-És miért?-kérdezte Lou
-Nica anyukáját is Diana-nak hívjak...és ezért.-válaszolt Niall mosolyogva
-Oh,ti most tényleg azt akarjátok,hogy sírjak?-könnyezett Stel
-Nyugi.-öleltem magamhoz
-Tudom csak ez annyira szép.Újra együtt,mindenki boldog és még a baba is.El sem hiszem.-sírt a vállamon Stella
-Jó,jó.Gyere ide.-vette át Lou,így most már az ő karjaiban sírt tovább
-Gyere szépségem!Vacsorázni megyünk.-húzott fel Niall a fotelból
-Nem igazán tartom ezt jó ötletnek.Bármikor megkezdődhet a szülés.-szólt közbe Liam
-Elvileg még van egy hetem.-emlékeztettem
-Rendben.Ahogy érzed,de vigyázzatok.
-Vigyázok rá!-mondta Niall.Így hát beszálltunk a kocsiba és elmentünk a szokásos helyünkre vacsorázni.Szép és romantikus volt,míg b nem következett az,amitől Liam tartott.
Azonnal rohantunk vissza az autóba.Niall nyomta a gázt és sietett ahogy csak tudott,miközben a többieket értesítette telefonon.
-Én mondtam,hogy ez lesz.-válaszolta Liam
-Oké,ez remek.Nagyszerű,te megmondtad,de segíts!Hogyan érek oda a legközelebb?-kérdezte sürgetve Niall Liam-et,aki ezek után elmondta a rövid útvonalt a kórházhoz. Niall nem sokra rá leparkolt az épület előtt és bevitt,ahol egy nővérke segítségével leültem egy tolókocsiba.
A nővér gyorsan hívott egy orvost,aki betolt egy szülőszobába.
Hogy én mit éreztem egész út alatt ,az leírhatatlan.Fájdalmat éreztem,öt percenkét görcsök jöttek rám. Sikítottam és Niall kezét szorítottam.Már,majdhogynem letéptem a karját,miközben ő vezetett,de tűrte a fájdalmat,ahogyan én is.Nagyjából.
Amint az orvossal beértünk a szülőszobába el is kezdődött a szülés.
Mire megszültem a többiek is beértek.
Amint megszületett az én kicsi Diana-m azonnal a karjaimban akartam tartani és soha el nem engedni.Rögvest felfedeztem rajta a hasonlóságot,bár még elég kicsi volt én akkor is láttam,hogy mennyire hasonlít rám.De nem sokáig tarthattam a kezeimben,mert el kellett vinniük,hogy letisztogassák és megkapja a kötelező oltását.Niall egész végig mellettem volt és fogta a kezem,velem együtt csodálkozott Diana-ban.
Mire újra a karjaimban tarthattam Diana-t már ott voltak velem Stel-ék is.
Stella ismét elsírta magát,miközben a kezeiben tartotta a kis csöppséget.Mosolyogva figyeltem,amit óvatosan adják át egymásnak.Végül Harry kezébe is megérkezett,aki esetlenül fogta a kis testét és fejét.Furán nézett rá.Mintha utálnia kéne,de nem tudja.Harry csak figyelte,majd Diana felsírt így visszaadta nekem.

62.Rész~Újra itthon

*Rick szemszög*

-Niall ,engedj be.Valamit muszáj elmondanom.-kérleltem Niall-t,hogy végre nyissa ki az ajtót.Elmondom neki,hogy Nica nálam van.És hogy terhes.Tudni kell Niall-nek ,hogy észhez térítse Nica-t.Vissza akar költözni a szüleihez.Itt akar hagyni mindent és mindenkit.Már a cuccait is összepakolta.A reptér fele tart és nem tudtam megállítani.Nem hallgat rám.Hiába könyörögtem neki,hogy mondja el Niall-nek.Ő nem akarja.Fél a találkozástól.
És mindentől,ami velük kapcsolatos.
-Niall...Nica-ról van szó.-mondtam,mire azonnal kinyílt az ajtó
-Mi van Nica-val?-kérdezte Niall
-A reptéren van és haza akar menni.-fogtam rövidre
-Mi?Miért?

-Csak menjünk és állítsuk meg.Rám nem hallgat,de rád biztosan fog.
-De...te...?
-Menjünk!Útközben mindent elmesélek.-szálltunk be az autóba
-Hallgatlak.
-Nica nálam volt.Egész idő alatt.
-És nem szóltál?Senkinek?
-Nem,mert ő kért meg.Nem volt hova menni...vagyis volt,de nem engedhettem,hogy egyedül legyen.Így nálam lakott,amióta eljött tőletek.
-Oké,de akkor most miért akar hazamenni?
-Nem rég derült ki,hogy...terhes.
-Hogy mi?-szaladt Niall szemöldöke a plafonig
-Rosszul volt,sokat hányt...elmentünk dokihoz és kiderült ,hogy babát vár.Mondtam neki,hogy mondja el neked,de nem akarta,mert félt attól,hogy mit szólná hozzá.
-Miért nem mondta el neki,hogy sajnálom ami történt...?
-Semmiről sem akart hallani.-álltam meg az autóval.Niall egyből kipattan és berontott.Utána futottam én is Nica nevét kiabálva.
-Nica!-kiabáltunk mindketten,de rengeteg ember volt ott.
-Ott van!-mutattam Niall-nek,mikor végre kiszúrtam.-Niall futni kezdett,majd mikor már elég közel volt hozzá lassan odasétált.Leült Nica mellé a padra,aki csak elbambulva nézett előre.
Közelebb mentem én is,majd tisztes távolságból néztem,hogy mi történik.
-Nica!-szólalt meg Niall,mire Nica odakapta a tekintetét és kidülledt szemekkel nézett értetlenül Niall-re.
-Te...mi...mit?-dadogott
-Nica,sajnálom.Kérlek bocsáss meg nekem.Nem akarlak elveszteni.Szeretlek!Mindennél jobban.Belehaltam,hogy nem voltál mellettem.Kérlek bocsáss meg nekem és gyere vissza hozzám.-mondta Niall és Nica könnyei potyogtak
-Annyira szeretlek!-borult a vállára
-Végre!-sétáltam hozzájuk
-Te?-kérdezte Nica még mindig sírva,persze az örömtől
-Rám nem hallgattál.Muszáj volt már szólnom neki.
-És...a...
-Nica!Tudom,hogy babát vársz.Képes lettél volna megfosztani ettől a hatalmas boldogságtól?
-Én...csak féltem.
-Szeretlek!És a kisbabánkat is.-miután kibékült a párocska mehettünk haza.

-Nézzétek kit hoztam!-sétált be Niall Nica kezét fogva hatalmas mosollyal az arcán
-Nica!-rohamozták meg egyből
-Ha még egyszer eltűnsz szó nélkül...én nem tudom mit csinálok veled!-ölelte meg szorosan Zayn
-Nica!Annyira hiányoztál!-sírt Stella
-Te is nekem!

*Nica szemszöge*

Elmondhatatlanul boldog voltam,hogy Niall utánam jött a reptére.Hogy nem engedte,hogy itt hagyjam.Örültem,hogy Rick mégis szólt neki.Ha nem szól neki talán már nem itt lennék.Úton hazafele...

Mindenki agyónra ölelgetett és Stella-val el is sírtuk magunkat.Nem tudom mitől féltem.Azt hittem mindenki utálni fog,de nem.Szeretnek és én is őket.

Harry-vel egymásra néztünk és nem tudtuk,hogy most mi legyen.Megöleljük egymást vagy sem?Láttam rajta,hogy ő is szívesen odajönne hozzám és a karjaiba zárna,de nem mer,ahogyan én sem.Nem akarom még egyszer elcseszni mindent.

-Harry,te nem is örülsz,hogy újra itt van Nica?-kérdezte Zayn

-De!Nagyon is!-mosolyodott el.Rá mosolyogtam ,majd Niall-höz bújtam

-Oké!Most pedig van egy bejelenteni valónk!-tapsolt kettőt Niall

-Igen,tudjuk.Nica újra itt van.-mondta Zayn

-Nem csak ez.-válaszolta Niall-Nica babát vár!

-Hogy mi?-kérdezte Zayn-Te jó ég!-ölelt magához.

-Ez komoly?-kérdezte Stel és újra elsírta magát

-Gratulálok!-mondta Lou,miközben megölte engem és Niall-t is.Egy pillanatra odapillantottam,ahol még az imént Harry állt,de már nem volt ott.

Még aznap este mindent tisztáztunk Niall-el.

-Niall...én tudom,hogy most beszéltünk meg mindent,de...beszélhetnék Harry-vel?-kérdeztem már előre félve a választól,de tudnom kellett valamit.

-Figyelj Nica!-fogta meg a kezem,majd mélyen a szemembe nézett.-Tudom,hogy sosem foglak tudni,majd eltiltani tőle...hiába mondanám azt,hogy többet nem beszélhettek...

-Nem,nyugodtan mondd,amit csak jónak látsz.Én elfogadom.

-Csak ígérd meg nekem,hogy többet nem vesztelek el.

-Megígérem.Soha többet.Csak egy dolgot akarok kérdezni tőle és már itt is vagyok.-nyomta egy puszit Niall ajkaira,majd leszaladtam a földszintre.Kopogtam kettőt Harry szobaajtaján,de nem válaszolt,így benyitottam.

-Nica vagyok.-mondtam,mivel sötét volt az egész szobában.-Alszol?-kérdeztem

-Nem.-válaszolta.Odabotorkáltam az ágyához a vak sötétben,majd leültem.-Csak szeretnék kérdezni valamit...

-Hajrá!

-Te...tőled tudta meg Niall?

-Nica mégis hogy tudta volna meg tőlem?

-Én csak...azt hittem,hiszen senki sem tudta rajtunk kívül.

-Nem tudom,hogyan jött rá,de mindegy is.Örülök,hogy újra itt vagy.

-Én is...és sajnálom,ami Trixie-vel történt.

-Miért?

-Hát,mert...szakítottatok.

-Nica....igaz volt,hogy éreztem valamit Trixie iránt,de csak addig,míg vissza nem jöttünk.Utána már nem volt a régi.Leginkább csak azért voltam vele,hogy téged bosszantsalak.

-Hát...sikerült.

-Viszont félre ne érts.Nem azért mondom ezt,hogy az én karjaimba ugorj.Tudom,hogy szereted Niall-t.Tiszteletben tartom és megígérem,hogy soha többet nem nyúlok hozzád egy ujjal sem.

-Harry...

-De...azért még lehetünk barátok.

-Már megijesztettél.

-Gratulálok a babához!

-Köszönöm Harry!-öleltem magamhoz.-Szeretlek!-súgtam a fülébe.Tudta,hogy értem.Mindig is szeretni fogom őt...többet érzek iránta,mint egy barát iránt,de mégis mást érzek,mint Niall iránt.Sosem fogom elfelejteni miken mentünk keresztül.Visszamentem Niall-höz és bebújtam mellé a ágyba.

-Nagyon hiányoztál!Minden egyes percben.-súgta a fülembe

-Te is nekem!-válaszoltam,majd a hasamat simogatva aludtam el

61.Rész~Mi bajom van?

-Nica...biztosan nem akarod hallani?-kérdezte Rick,miközben a Tv-t bámultuk
-Nem.-válaszoltam rá sem nézve
-De...ez...
-Akkor sem.
-Nica!Muszáj vagyok elmondani.
-Rick...megkértelek,hogy ne beszéljünk róluk.Nem akarok hallani róluk semmit.
-Az őrületbe kergetsz!-mondta.Nem akarom hallani,hogy milyen jól meg vannak nélkülem is.Hogy Niall tovább lépett rajtam.Stella-nak Trixie lett az új legjobb barátja,ahogy Zayn-nek is.Csak el akarok felejteni mindent,ami velük kapcsolatos.
-Megyek hányni!-adtam a kezébe a pattogatott kukoricás tálat és rohantam a wc-re
-Nica,jól vagy?Ez már vagy a harmadik ma.
-Semmi bajom.Biztos csak elrontottam a gyomrom.
-Hát hogyne!
-Tényleg jól vagyok.
-Menjünk el orvoshoz.
-De semmi bajom.
-Attól még elmehetünk.
-Nem akarok.-jöttem ki a wc-ről
-Jó!De,ha holnap is rosszul leszel elmegyünk...?!Rendben?
-Oké.-egyeztem bele
-Ígérd meg!
-Ígérem!-nem értem miért kell ebből annyira nagy felhajtást csinálni...csak valami olyat ettem,ami nem volt jó.Nem tudom.Talán megbetegedtem.Lehet,hogy valami vírust szedtem össze.
-Nica...
-Hm?-fordultam felé
-Semmi...inkább hagyjuk...-mondta
-Na,most már mondd!
-Nem,semmi....
-Na már!
-Áh,hagyjuk!Nem is annyira fontos...
-Rick!-szóltam rá.-Most már mondd el!
-Hát semmi...csak annyi,hogy...Harry dobta Trixie-t.-vonta meg a vállát.Ettől a hírtől teljesen lesápadtam.Hogy mi van?!Mit csinált Harry?És miért?Ugye nem azért,mert kiderült,hogy mit történt...?-Jól vagy?-rázott meg Rick
-Persze,persze!-válaszoltam,majd észbe kaptam.-Te szemét állat!Miért mondtad el?!Mondtam,hogy nem akarok róluk semmit sem hallani!-ütöttem vállba
-Jó,de....
-Nincs de!Minek mondtad el?Miért szakított?Ne,inkább ne válaszolj!
-Igazából nem tudni,hogy miért tette...mármint,ha arra gondolsz,hogy miattad akkor nem.Úgy értem nem tudom...csak azt,hogy Trixie még mindig nem tud arról az estéről...-makogott össze-vissza Rick
-De minek mondtad el?!Nem akartam tudni...
-Most már késő.Te szedted ki belőlem.
-Ch...mert ezzel a hülye,gyerekes játékkal jöttél.
-Ugyan már!Tudtad te,hogy róluk van szó.-húzta fel az egyik szemöldökét egy fél mosoly kíséretében
-Nem.Nem tudtam és nem is akartam...ugye nem hitted azt,hogy ha,majd ezt megtudom akkor vissza megyek...-jöttem rá,hogy miért is akarta annyira elmondani
-Nem,dehogy.-tagadta egyből
-Rick!-szóltam rá
-De miért nem?-kérdezte
-Mert Niall-t szeretem.Régen volt már az,hogy Harry-t szerettem...
-Nica,most megint hazudni akarsz nekem?-húzta fel mindkét szemöldökét

-Rick!Ez akkor sem így működik.Megcsalom a barátom,lelépek,aztán visszamegyek,mert az akivel megcsaltam a barátom dobja a csaját.Ez milyen lenne már?
-De...
-Nincs de!Való igaz,hogy szeretem Harry-t....de nem úgy,mint Niall-t...és sajnos erre csak akkor jöttem rá,mikor elvesztettem...
Emlékszel még,mikor Stella-ék elmentek a nászútra,de mi még ott maradtunk Kaledóniában...?
-Persze,hogy emlékszem.-válaszolta
-Niall azon a héten vagy ezerszer szerelmet vallott nekem,de az én szemem előtt mindig csak az lebegett,hogy majdnem megcsókolta Trixie-t...és,hogy én mit tettem.Féltem attól,hogy mi lesz,ha elmegyünk,majd bulizni vagy valami...hogy,majd ott is ez fog történni vagy több.És nem is magam hibáztattam,hiszen én sokkal súlyosabb dolgot tettem,hanem még akkor is őt.
-Nica,azt nem mondtad,hogy Niall,majdnem megcsókolta Trixie-t.
-Igen...ezért kaptam fel annyira a vizet.Mérges voltam rá és Trixie-re is.
-Jaj Nica...
-Tudom...

Másnap reggel ismét arra keltem fel,hogy rohantam a wc-re,pedig még semmit sem ettem.Átfutott a fejemben,hogy lehetséges,hogy terhes vagyok,de nem.Egyből kiráztam a fejemből ezt a gondolatot.
Perzse.Az kéne még nekem.Egy baba.Apa nélkül.Szép is lenne.
-Oké Nica.Mehetünk az orvoshoz.-mondta Rick
-Rick...ne már.
-Megígérted.
-De...-talán azért sem akartam annyira elmenni,mert féltem,hogy valósággá válik a rémálmom.Hogy kiderül,hogy babát várok és nem lesz apukája.Egyedül fogom felnevelni őt.Elvetett viszont képtelen lennék.Megölni egy ártatlan kis lelket?!Ki lenne képes rá?
Szerintem már Rick is tudta,hogy mi bajom csak meg akart róla győződni.
Felöltöztem,megittam egy pohár kávét és indulhattunk az orvoshoz.


-Kedves Danica!Örömmel jelentem be,hogy babát várnak.-mondta az orvos rám nézve a papírjaiból.Menten lesápadtam.
-Oh,nem.Mi nem vagyunk egy pár.-mondta Rick.Persze most ez a legfontosabb.Kit érdekel ki,mit hisz?!Terhes vagyok!!!
-Rick!-szorítottam meg a kezét és szúrós szemekkel néztem rá
-Azt hiszem ideje lesz mennünk.-búcsúzkodott a dokitól.-Ez nagyszerű hír Nica.Tudtam,hogy várandós vagy csak azt akartam,hogy végre te is tudd.
-Örülök,hogy ennyire örülsz annak,hogy babát várok,akinek nincs apja.
-Miért ne lenne?!
-Mert Niall kidobott és látni sem akar??-meredtem rá
-Niall még mindig szeret.Bánja,hogy elküldött és több időt tölt egyedül a szobájában,mint a barátaival.Teljesen magába roskadt.Tudni akarja,hogy hol vagy,mi van veled...
-Rick...ezt...eddig...
-Te kértél meg,hogy ne mondja semmit.
-De...mindegy.Ha visszaállítanák oda azzal a hírrel,hogy várandós vagyok az...szánalmas lenne.
-Miért lenne az Nica?
-Mert...az lenne.

60.Rész~Nica levele

"  Kedves Fiúk és Stella,Trixie!

Nagyon sajnálom,hogy csak így szó nélkül elmentem,de mennem kellett.Itt volt az ideje.Így legalább megúsztuk a búcsúzkodás keserves ízét.
Nagyon köszönök nektek mindent.Köszönöm,hogy megismerhettelek titeket,hogy beköltözhettem ide,hogy a barátaim lettetek és szinte már néhányan a testvéreim.
Köszönök mindent,amit tőletek kaptam.A szeretettet,vidámságot,szerelmet,barátságot,törődést.
Sajnálom,hogy elrontottam mindent.Sajnálom ,hogy megbántottam azt az embert,akit nagyon szeretek.
Nem mondok címet,hogy hova megyek,nem írok telefonszámot,a régin ne keresetek,mert már nem használom.Nem írjatok,mert nem lépek fel semmilyen közösségi oldalra.
Sajnálom,de remélem megértitek.Én csak nem akarok még több fájdalmat okozni.
Csak annyit szeretnék,hogy egyszer,majd bocsájtsatok meg nekem mindenért,amit tettem.Sajnálom Niall,hogy nem mondtam el,de...el akartam.Minden nap mardalt a lelkiismeretem,bűntudatom volt és minden nap eldöntöttem,hogy most elmondom,de féltem attól,hogy mit szólsz,hogy elveszítelek..és tessék.Próbáltam titkolni,hogy ne tud meg,hogy ne veszítselek el,de elveszítettelek.Sajnálom.El kellett volna mondanom.Bocsánatot kérek mindenkitől,de legfőképp tőled Niall.Talán egyszer még újra összehoz minket a sors.Újra egymásba botlunk,majd az utcán.Nem tudni.Nem tudom elégszer leírni,hogy mennyire szeretlek.Remélem a következő lány megbecsül,nem úgy,mint én.Senki sem fog nálam jobban szeretni,mert még én magam sem tudom elmondani mennyire szeretlek,de biztos vagyok benne,hogy rettentően.
Zayn!Nálad jobb barátot még sosem találtam és nem is fogok.Köszönöm,hogy mindig mellettem álltál,jóban-rosszban.Vigyáztál rám.Köszönöm,hogy a barátod lehettem.Nagyon szerencsések,azok az emberek,akik elmondhatják magukról,hogy te vagy a barátjuk.
Lou,remélem vigyázol a legjobb barátnőmre és örökké együtt lesztek.A legjobbakat kívánom nektek.
Szeretlek Stella és sajnálom,hogy ezt tettem veled.
Tudod,hogy te vagy a legjobb barátnőm,amióta csak ismerlek és remélem te megérted.Megértesz mindent.
Megérted,hogy miért nem adok ki magamról semmilyen információt,de annyit elmondhatok,hogy nagyon fogtok hiányozni és szeretlek mindannyiótokat.
Liam köszönöm,hogy ,olyan voltál,mintha a második apukám lennél és vigyáztál rám,tanácsokkal láttál el.
Harry...nem is tudom mit írhatnék neked...Csak élvezd az életet,ahogyan eddig is és felejts el.Légy boldog Trixie-vel.
Trixie,te pedig vigyázz rá.És magadra is.
Vigyázzatok,mind magatokra és talán még találkozunk.

Szeretettel Danica Litwin!
UI: Niall a asztalomon van a levél,amit egykor még te írtál nekem.Szeretném,ha visszamehetnénk oda,abba az időbe,mikor még úgy és annyira szerettél.Én most is annyira szeretlek,mint mikor legelsőnek,vagyis másodjára találkoztunk.Már akkor szerettelek! "

Miközben Stella felolvasta a levelet az ő könnyei is potyogtak,mint ahogy mindenkié.Stel befejezte én pedig felálltam és felrohantam az emeletre.Becsaptam magam után az ajtót és leültem Nica ágyára a levéllel a kezemben,ami az asztalán volt.Az egész szoba üres volt.
Nem is tudtam,hogy megtalálta.Olyan rég volt már,mikor megírtam.Agyon gyűrt és szét folyt rajta a tinta a sok könnytől.
Belegondolni,hogy mennyit sírhatott emiatt...

Nem akartam elküldeni.Szeretem csak...nem tudtam mit csináljak.Hiányzik.Vissza akarom szerezni.Nem érdekel mit tett csak azt akarom,hogy itt legyen velem.Most és mindörökre.
Átmentem a szobámba és magamhoz vettem a gitárom.Dalokat írtam.Róla.Rólunk.Már csak a zene mögé tudok bújni.
Hol lehet most?Mit csinálhat?Bár elmondhatnám neki,hogy sajnálom.Nem akartam bántani.Nem akartam elküldeni.Már akkor megbántam,mikor kimondtam. Legszívesebben a falra tudnám kenni Harry-t.Szétcseszném az ő kapcsolatát is,had szenvedjen ,csak az a szerencséje,hogy nem vagyok ,olyan kegyetlen,hogy megtegyem.
-Niall...?-kopogott Liam.Nem válaszoltam.Nem akartam most senkivel sem beszélni csak Nica-val.
-Niall...-nyitott be Liam,majd megállt előttem.-Mi ez az egész?Hol van Nica?
Niall!Hozzád beszélek!
-Nem tudom...-válaszoltam
-Csak tudod.Neked tudnod kell!
-Liam!Nem tudom hol van!
-De azt tudod miért ment el?!
-Én küldtem el.-dörmögtem halkan
-Mi?De miért?
-Liam,ez most nem tartozik rád.
-De igen!Az én barátom is.Magyarázattal tartozol!
-Tudod mit?!Csak kérdezd Harry-t.Ő tudja igazán.És még mi előtt Zayn vagy akármelyik megtalálna,mond nekik is ugyanezt!-kaptam fel a mobilom,majd kirontottam a szobából.Beültem az autóba és csak mentem.Hova?Magam sem tudtam.

59.Rész~Esküvő

Stella teljesen ki volt idegileg az esküvő napja előtt.Már Lou is megijedt,hogy képes lesz és lemondja az egészet,de aztán sikerült lenyugtatnunk.Nagy volt rajta a nyomás,így átvettük tőle a dolgokat
 és Lou-ra bíztuk Stel-t,hogy vigye el egy kicsit sétálni a partra vagy valami.
A fiúk segítségével minden simán ment.A mai nap megérkezett az összes vendég,így átadtuk mindenkinek a szoba kulcsokat és elmagyaráztunk nekik mindent.
-Na jó!Most már én is ki vagyok!-dőltem le az ágyamra este hét óra fele
-Nem volt annyira vészes.-mondta Niall.-Miénk ,majd egyszerűbb lesz!
-Hogy?
-Semmi...
-A múltkor még...
-Álomban voltam.Nem is emlékszem már,hogy mit mondtam akkor,de azt tudom,hogy egyszer,majd igenis szeretnék családot a fiúkon  kívül.Lesz,majd egy csodás egyszerű kis esküvőnk és egy csodás kis babánk.
-Tényleg?-könnyezett be a szemem
-Tényleg!-csókolt meg Niall
-Szeretlek!-mondtam,majd Niall magához húzott.Szépen ,lassan elkezdtük egymást vetkőztetni,majd bebújtunk a takaró alá.

-Itt a nagy nap!-mondtam Stel-nek,aki szinte egy szemet sem tudott aludni
-Igen!-válaszolta a száját rágva
-Hé!-fogtam meg a kezét.-Minden jól fog menni.-mosolyogtam rá
-Remélem.
-Stella...
-Hm?
-Én...nem szeretném,ha félre értenéd azt,amit most fogok kérdezni...csak szeretném tudni,hogy biztos vagy ebben?Úgy értem...Louis mégis csak egy nevezetes ember.És mi lesz,ha majd turnékra mennek?Bírni fogod?
-Nica...ugyanezt megkérdezhetnéd magadtól is.É tisztában vagyok ezekkel.Bírni fogom!Na és te?
-Én csak...
-Igen Nica.Te még nem vagy a felesége Niall-nek...de emlékezz vissza mennyire ki voltál ,mikor elmentek egy hónapra.És akkor még nem is jártál vele.
-Igaz.Ne haragudj.
-Gyere ide!-ölelt magához
-Készülődjünk.

-Lou!Nem jöhetsz be!-kiabáltam az említettre,mikor benyitott Stella szobájába,aki már a menyasszonyi ruhában volt
-Bocsánat,de nem bírom ki,hogy ne lássam.
-Louis!Akkor sem jöhetsz be!
-Nica,ne csináld már.
-Niall vidd el kérlek!-szóltam Niall-nek,aki mellettem állt és Lou-n nevetett
-Oké.-válaszolta
-Kész is vagyunk!-igazítottam meg Stel fátylát.-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!Te is.
-Oh kicsim,annyira csodás vagy!-törölgette a könnyeit Stel anyukája
-Ne sírj anyu!-mondta Stel
-De...ez annyira megható!

Mindenki a helyén ült vagy éppen állt.Majd jött Stella és mindenkit elvarázsolt.Mindenki megnyugodott beleértve Louis-t is aki még az utolsó percekben is a saját ujját szorongatta.
Stella szépen,lassan,mosolyogva sétált felénk,majd megállt Lou mellett.Egymás kezét fogva ismételték,amit a pap mondott.
-Igen!-mondta Lou és felhúzta a gyűrűt Stel ujjára
-Igen!-ismételte meg Stel is,majd felhúzta Lou ujjára a gyűrűt
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!-Lou megcsókolta Stel-t,mire mindenki hatalmas tapsba kezdett.
És jöhetett a buli.
Mindenki jól érezte magát.Evett ,ivott,gratulált az újdonsült párnak.
Én is örültem,nem arról van szó...csak nem éreztem valami jól magam,így inkább leültem az asztalunkhoz és csak néztem a tánc parkettet,ahol Lou és Stella táncoltak.

 -Jössz táncolni?-kérdezte Niall a kezét felém nyújtva

-Nem,nem érzem jól magam.-válaszoltam
-Hozzak neked valamit?
-Nem,menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
-Jó,de szólj,ha bármi történne.
-Rendben.-nem szerettem volna,ha ő is csak itt ül mellettem.Had bulizza ki magát.Rá fér.
-Hát te mit csinálsz itt?-foglalt helyett mellettem Harry
-Te mit csinálsz?Miért nem táncolsz Trixie-vel?-néztem rá
-Nincs kedvem hozzá.-vonta meg a vállát
-És te hol hagytad Niall-t?
-Ott táncol éppen Stella-val.
-Miért nem veled?
-Nem érzem jól magam.
-Mi a baj?

-Semmi...csak...nem tudom.Nincs ehhez hangulatom.Úgy érem nagyszerű ez és nagyon örülök,de tényl.eg..csak valahogy most nem jó.
-Értem.-bólogatott Harry,majd néma csendben ültünk egymás mellett.Talán mindenki túl sokat ivott és ez lehetett a baj,mert a következő percben elszállt a pokol.A pezsgőt és egyéb italokat úgy ittam egymás után,mintha az életemen múlt volna.Főleg,mikor megláttam,hogy Niall Trixie-vel táncol.Sok-sok számon keresztül,én pedig sok-sok piát tömtem magamba.
-Szerintem már elég lesz.-vette ki a poharat a kezemből Harry
-Add vissza!
-Nica nyugi van már.Csak táncolnak.
-Hah!Ja!Szedd le a csajodat a pasimról!
-Nica.Ha annyira zavar miért nem mentél vele táncolni?
-Nem akartam,de ez még nem azt jelenti,hogy Trixie-nek rá kell másznia.
-Trixie csak táncol vele.-válaszolta Harry és ekkor valami olyasmi történt,amin mind a ketten meglepődtünk.Nem látták sokan,de mi ketten Harry-vel igenis láttuk. Trixie majdhogynem megcsókolta Niall-t és nekem itt betelt a pohár.Felkaptam magam és a szobámig futottam.
-Nica várj meg!-kiabált utánam Harry.Sírva dőltem neki az ágyamnak.
-Nica!-rontott be Harry a szobámba
-Menj ki!-ordítottam rá
-Nica...-ült le mellém,majd magához ölelt
-Miért nem hagysz békén?Miért nem mész el?
-Hogy mehetnék el,ha tudom,hogy mennyire rosszul vagy?!
-És te?Te miért nem akadsz ki ezen?
-Ugyan Nica!Ittak egy kicsit,mindenki berúgott...
-De majdnem megcsókolta.
-Na és?
-Niall az én barátom.
-Trixie meg elvileg az én barátnőm...
-Akkor miért nem teszel úgy ,mintha tényleg a barátnőd lenne? 
-Nica...-szólított a nevemen,majd megcsókolt.Ezeken után történt az a dolog,amiről csak mi ketten tudtunk.Soha senkinek nem mondtuk el.Nem lepleztük le magunkat.Úgy viselkedtünk,mint máskor is.Veszekedtünk,kibékültünk,hülyéskedtünk.

58.Rész~A repülőn

Már tegnap reggel megérkezett Lou és Stel Kaledóniába.Mi csal később jöttünk utánuk,mert korainak gondoltuk,hogy reggel kilenckor már a repülőn legyünk.Furcsa érzés töltött el,miközben a fürdő ruhákat,lengébb ruhadarabokat és a naptejet pakolásztam a bőröndömbe,hiszen január van,azaz még mindig tél,de ahova megyünk ott jó idő van,aminek örülök,mert már szívesen szeretném levenni ezeket a meleg pulcsikat,csizmát.
-Izgulok!-dörzsöltem össze a tenyerem,miután  becipzározta a bőröndöm
-Miért?-kérdezte Niall
-Mert holnap lesz Stella esküvője...és a repülő miatt.
-Félsz a repülőn?-lepődött meg
-Hát nem az,hogy félek...csak kevésbé szeretek vele utazni.Egyszer ültem csak repülőn ,mikor Londonba jöttünk,de az bőven elég volt.
-Hozzá lehet szokni.
-Neked könnyű.Minimum havonta egyszer elrepülsz valahova.
-Nekem is meg kellett szoknom.Eleinte inkább bevettem egy nyugtatót és végig aludtam az utat.-nevette ki saját magát.-Na d menjünk ,mert itt hagynak.-emelte le a bőröndjét az ágyról és lementünk a földszintre,ahol már mindenki ott volt útra készen állva.Trixie is megbékélt Harry-vel ,így újra a társaságunk tagja volt és Rick is velünk volt.Tehát mindenki itt volt.A következő járattal utánunk indultak el Stel és Lou szülei,akik már összeismerkedtek egymással.
És szépen lassan a többi vendég,aki meg volt hívva.
Igazából annyira sokan nem voltak,inkább csak családtagok és közelebbi barátok.Stella erre két okkal érvelt.Mégpedig,hogy neki ne legyen ott mindenféle jött-ment az esküvőjén,akit még soha életében nem látott és még a nevét sem tudja,a második pedig,hogy mindent Lou és Stel állnak.A

repülőjegyeket,a szállást,a bulit,piát,kaját és ott van még az esküvő is.
Mikor felszálltunk a gépre Niall és Harry közé kerültem.A hátunk mögött ült Rick,Liam és Zayn az ő hátuk mögött meg Trixie.Nem tudom,hogy vajon Stella szervezte-e így az ülés rendet,de Trixie-t jó hátra ültette...engem pedig a két fiú közé.Köszi Stella.Bekapcsoltam az övemet és idegesen a számat rágva vártam,hogy ezek után mi történik.A légiutas-kísérő nő jött és elmagyarázta a dolgokat,majd megkezdődhetett a felszállás.Hirtelen mindkét oldalamon lévő fiú kezét megragadtam és erősen szorítottam lehunyt szemekkel.
-Nem lesz semmi baj.-nyugtatott Niall,de sikertelenül
-Nica,Nica ez fáj.-nyafogott Harry,mire egy szúrós pillantást vetettem rá,majd megláttam az ablakon keresztül,hogy már a levegőben vagyunk,így újra behunytam a szemeimet
-Semmi baj.-ölelt volna meg Niall
-Ne,most ne.Kérlek ne nyúlj hozzám.-mondtam szépen,lassan,mire elengedett mindkét fiú és hagyták,hogy csak szorítsam a kezüket
-Tudod Nica...egy idő után tényleg nagyon fáj az ember keze,ha már vagy fél órája folyamatosan szorítják
-Csak.Maradj.Csendben.-vettem egy mély levegőt és elengedtem Harry kezét
-Figyelj Nica...annak az esélye,hogy pont a mi gépünk zuhanjon le egy a millióhoz.-nézett a szemebe Niall,majd megjelent Zayn
-Te meg mit csinálsz?-hisztériáztam.-Ülj vissza!-utasítottam,mire Zayn furán nézve inkább hallgatott rám.-Te!-néztem Harry-re.-Azonnal kapcsold ki a kütyüdet!-kiabáltam vele,majd odajött hozzánk egy utaskísérő
-Minden rendben?-kérdezte kedvesen
-Persze csak nehezen viseli az utazást.-válaszolta Niall
-Jól vagyok.Csak szóljon rá,hogy rakja el a mobilját.És minden kütyüt.-mutattam Harry-re.A stewardess megkérte Harry-t a kedvemért,hogy rakja el a cuccait. Harry szót fogadott neki és eltette ,Niall pedig kért egy kis nasit.
-Te hogy tudsz ilyenkor enni?-néztem rá teljesen kétségbeesett arccal,mire Niall nyelt egy nagyot
-Éhes vagyok.-válaszolta
-Nekem is.-nyúlt előre Zayn,majd miután ránéztem inkább gyorsan visszahúzta a karját és Liam-ékkel folytatta a beszélgetést.Niall lassan elaludt így nem tudtam mással csak Harry-vel beszélni.
-Jól vagy?-kérdezte Harry

-Aha.-bólogattam
-Nem volt túl meggyőző.
-Ne várj most,olyat tőlem.
-Figyelj,már mindjárt ott vagyunk.
-Aha...egyébként,miért nem Trixie mellett ülsz?
-Mert az ő jegye oda szól-mutatott hátra.-az enyém pedig ide.
-És nem akarsz helyet cserélni azzal aki mellette ül?
-Zavarok??-húzta össze a szemöldökét
-Nem,dehogy...csak Trixie miatt kérdeztem.
-El van ő egymagában is.
-Milyen gyönyörű kapcsolat...
-Ugye?!Irigykedsz ránk mi?
-Harry,minek csinálod ezt?
-Mit?
-Szereted egyáltalán?Mert én tudom,hogy ő mennyire szeret téged és nem érdemli meg ezt,amit te művelsz vele!
-Ugye nem akarsz kioktatni?Én döntöm el,hogy milyen lesz a kapcsolatom.
-Persze!Csak nyugodtan.Nem szólok bele.Bocsánat...
-Kösz!Nem kértem a véleményed...
-Ti mindig,ilyen baromságon kaptok össze?-hajolt előre Liam
-Nem illek hallgatózni.-szóltam rá
-Igen,ezt már megbeszéltük.-emlékeztetett
-Igen!Szóval ne hallgatóz!
-Miért?

-Mert ez magánügy.
-Mi a magánügy?-szólt bele Zayn is
-Ááááh!Tőletek semmi.
-Miről maradtam le?-fordult Zayn Liam-hez
-Megint összekaptak.-válaszolta Liam,mintha itt sem lennénk
-Mi?Min?Itt maximum csak a Wc-re tudom bezárni őket.-töprengett Zayn
-Mi?Nem zártok ti itt be senkit!-kiabáltam rájuk
-Nica beleszólt Harry kapcsolatába.-folytatták a beszélgetést,meg sem hallva amit az imént mondtam
-Nem szóltam bele!-védtem magam
-Uh Nica...most meg te kezded?!-szidott le Zayn
-Hé!Segíst már!-kértem Harry-t,aki mosolyogva mulatott az egészen
-Én?Nem.Most meg vagyok sértődve.-válaszolta és összefonta maga előtt a karját
-Mi?-néztem rá döbbenten
-Jól hallottad!Megsértetted Harry-t.-kontrázott Zayn.-Miért szólsz bele a kapcsolatába,ha megbeszéltétek,hogy nem teszitek ezt??!-veszekedtünk...és persze senkit sem érdekelt ,hogy Niall éppen a másik oldalamon szunyókált.Lassan Rick is belefolyt a beszélgetésbe,mert felkelt ránk.
-Nica...szerintem ki kéne engesztelned valahogy,ha nem akarod,hogy végig haragudjon rád!-tanácsolta Liam,majd a többiek hevesen bólogattak
-Mi?És mégis mivel?
-Mondjuk kezdhetnéd egy bocsánatkéréssel.-mondta Rick
-Igen!-helyeseltek a többiek.-Ch...mi az,hogy kezdhetném egy bocsánatkéréssel?Igazam volt,van.
-Bocsánat.-mondtam Harry-re nézve
-Hát nekem nem tűnt,úgy mintha tényleg megbántad volna.-ingatta a fejét Zayn
-Harry-vettem egy mély levegőt.-Sajnálom,hogy beleszóltam a kapcsolatotokba.Bocsánat.-fejeztem be.-Megteszi?
-Hát...-gondolkodott a három fiú
-Szerintem kellene még egy puszit is adnod...nem Harry?-kérdezte Liam Harry-t
-Szerintem is.-válaszolt Harry
-Istenem!-fogtam a fejem.-Egyszer még kinyírlak!-fordultam Harry felé,majd gyorsan nyomtam egy puszit az arcára,ami mellesleg ,majdnem hogy a szájára sikeredett és visszafordultam a fiúkhoz,akik csak kacagtak az egészen
-Oké.Megbocsájtok!-kócolta össze a hajam Harry
-O-o-húztam el a számat,ugyanis Trixie sétált felénk.Mindenki felé kapta a fejét,majd csendben hallgattuk a kitörését,amire Niall is felkelt és ,majdnem az összes utas.
-Te mégis mit képzelsz magadról?
-Trixie ,ülj vissza a helyedre.-szólt rá Harry
-Te csak fogd be!Te is benne voltál.
-Mégis miben?-kérdeztem.Niall semmit sem értett az egészből.Álmos fejjel bámult hol engem,hol Trixie-t.
-Mi történt?-kérdezte
-Az,hogy a drágalátos barátnőcskéd...-majd félbe szakította Niall
-Ha megkérhetnélek,ne beszélj róla így.-köszönöm Niall
-Jó,Danica rácuppant az én barátomra!
-Hogy mi csináltam?-dülledtek ki a szemeim
-Azt ne mond,hogy nem igaz.Láttam mindent.
-Akkor tudhatnád,hogy nem így volt.-szólt közbe Liam
-Semmit sem csinált Nica.-védett meg Zayn.-Mi is egész végig itt voltunk és velük beszéltünk...
-Nica?-nézett rám Niall
-Trixie!Ülj vissza a kibaszott helyedre és fejezd be ezt az egészet!Semmi sem történt!Miért nem lehet megérteni?!-üvöltött Harry és az egész gép tőlünk zajlott
-Elegem van belőletek!-ment a helyére Trixe
-Menj utána!-löktem vállba Harry-t
-Azt hittem ezt pont az imént beszéltük meg!-válaszolta és befordult az ablak fele
-Megtudhatnám én is,hogy mi történt?-kérdezte Niall,aki még mindig nem értett semmit
-Semmi!-válaszolta a három fiú a hátsó ülésről
Még mielőtt leszálltunk volna Harry hátra ment Trixe-hez és tisztázták a dolgot,majd ideje volt,hogy leszálljunk.

57.Rész~Következmény

-Niall...kérlek.-rogytam a földre zokogva-Kérlek,had magyarázzam meg.-könyörögtem
-Nem,Nica!Szerettelek.Becsaptál,pedig mindent megtettem,hogy jó legyen neked,nekünk,hogy te is viszont szeress.-jött vissza
-Szeretlek!Niall én szeretlek!-bőgtem,mint egy idióta.Nem azért,hogy megsajnáljon és megbocsájtson,hanem,mert tényleg szeretem és tudom,hogy rosszat csináltam,de nem csak az én hibám.Jó,az én hibám.Én voltam hülye.Nem tudom,miért tettem.Szeretem Niall-t és belehalnék,ha elveszteném.
-Nica...-guggolt le hozzám.-Pakolj össze és menj el...-mondta,majd felállt és elsétált.Teljesen kitört belőlem a zokogás.Ezt,mind magamnak köszönhetem.Megbántottam azt a személyt,aki tényleg igazán szeretett.Eljátszottam az esélyeim.Nem lehetek ennyire idióta ribanc!A szememet dörzsöltem és nem érdekelt,hogy teljesen szét kenem rajta a fekete festéket.Próbáltam magam felébreszteni,mintha ez csak egy rossz álom lenne...de sajnos nem.Minden megtörtént,még ha nem is akartam.Biztosan akartam,ha belementem,de miért?Miért akartam?Tudom,hogy Niall-t szeretem.Miért csináltam?Miért rontok el mindent?
Leírhatatlan érzést éreztem akkor.Beledörzsöltem a szemebe a festéket,az arcom piros volt és felpuffadt,a hajam kócos és levegőt sem kaptam már a sírástól.A torkom is nagyon fájt.
Nem akarok elmenni.Itt akarok maradni.Vele,velük.Mindenkivel.Nem akarom,hogy kitudódjon ez és mindenki utáljon.Vagy már mindenki tudja?Hiszen valahonnan meg kellett tudnia Niall-nek is.Egy hülye ribancnak tartanak mind.Igaza van Niall-nek.El kell mennem.

Megpróbáltam felállni a padlóról,de nem ment.Nem volt bennem annyi erő.
Visszaestem és csak sírtam,mint egy gyerek.Vártam,hogy visszajöjjön Niall és magához öleljen,erősen magához szorítson és azt mondja 'Nincs semmi baj.Szeretlek!' ,de nem jött.Soha többé nem áll velem szóba.Ha akkor elmondom neki és nem húzom eddig talán megbocsájt,de túl sokáig eltitkoltam.Mindenki előtt.Ez a mi titkunk volt,de akkor mégis hogyan tudta meg Niall?Ki mondta el neki?És miért?
Én is el akartam mondani csak nem tudtam,hogy mondhatnám el.Nem akartam elveszíteni.Szeretem őt.Mindennél jobban!És magam...annyira gyűlölöm most magam.Három óra sírás után a padlón feküdve elbóbiskoltam a sírásban.
Mikor felébredtem és kinyitottam a szemem Rick ült a padlón előttem.
-Jól vagy?-kérdezte
-Nem.-ültem fel és válaszoltam,de nem jött ki hang a torkomon.Újra eszembe jutott minden és sírtam.-Én nem,nem akartam.Szeretem őt Rick.-zokogtam.Rick magához ölelt és a vállán sírtam.Az ölelés csak még jóban rásegített a sírásra.Belehaltam ebbe az érzésbe.
-Gyere.Menjünk és szedjünk rendbe.-emelt fel Rick a karjába és besétáltunk a szobámba.A fürdőszobában letett a wc-re,aminek a lehajtott tetején ültem.
-Itt van?Beszélni akarok vele.
-Nincs itthon.
-Hol van?Utána kell mennem.
-Nica.-kapott el Rick.-Nincs itthon.Elment.
-De...nekem muszáj...
-Nica.Nica!-ölelt magához.Rick csinált egy forró fürdőt.
-Várj,segítek.-vette le a cipőmet,majd mikor segített volna levenni a nadrágom megtorpantam.-Nica,már láttalak meztelenül.Had segítsek.-húzta le a nadrágom.Beleültem a vízbe a segítségével.A térdeimet magamhoz szorítottam és csak meredtem magam elé,miközben Rick egy pohárral merített a vízből,amit a hajamra és a hátamra öntött.Oly sok minden jutott az eszembe.A sok-sok együtt töltött idő.Együtt töltött éjszakák és nappalok.Randik,vacsorák,kirándulások.Minden újra és újra lejátszódott bennem.Őt láttam magam előtt,mikor becsuktam a szemem és mikor nyitva volt.
-Gyere.-tekert egy törölközőbe Rick,majd felemelt és a szobába vitt,ahol letett az ágyra.-Nica,hány gyógyszert vettél be?
-Nem vettem be semmit.
-Nica...akkor miért nem tudsz lábra állni?
-Én csak...én...
-Nica,mond meg,hogy segíteni tudjak.
-Huszonkét darabot.Azt hiszem.-vallottam be
-Hol van?
-A fiókban.-Rick odament,majd kivetette a fiókból és elolvasta,hogy milyen gyógyszer, a mellékhatásait és stb
-Biztosan csak annyit vettél be?
-Nem tudom.Nem számoltam.
-Nica ez nem játék!Meg is halhattál volna.Honnan van egyáltalán??
-Trixie adta.
-Minek ad ő ,ilyeneket?
-Észrevette ,hogy nem tudok enni és azt mondta ez,majd segíteni fog.
-És segített?
-Nem...csak tudtam tőle aludni.
-Nica miért csinálod ezt velem?Elrontottad,most haragszik rád,de majd megbékél.Miért ártasz magadnak is és ezzel nekünk is ,akik szeretnek téged??
-Nem fog.Már nem szeret.Gyűlöl engem.Elküldött.-folytak a könnyeim
-Nica...-ült le mellém Rick.-Egy időre most hozzám jössz,de hidd el,hogy meg fog bocsájtani.Szeret téged.Mindennél jobban.-Rick segítségével felöltöztem és bepakoltunk a bőröndömbe.Nem minden cuccomat,mert egy;nem fért bele,kettő; bíztam benne,hogy egyszer még visszajövök.
Beszálltunk az autóba és sírva néztem a házra,ami egykor még az otthonom volt.Valahol örülök,hogy nem volt otthon senki ,mikor eljöttünk.Hagytam ott nekik egy levelet az asztalomon és a levelet,amit régen Niall írt nekem.Ami miatt beleszerettem Harry-be.Csak remélem,hogy egyszer megtud,majd bocsájtani nekem.Tudom,hogy sosem fogjuk ezt elfelejteni,amit tettem,de szeretném,ha legalább megbocsájtana.

-Megjöttünk!-parkolt le Rick,majd a segítségével kiszálltam és vártam,míg kiszedte a csomagtartóból a bőröndöm.A lakásba érve annyira furcsán éreztem magam. Ledőltem Rick ágyára és elaludtam.Furcsa volt itt aludni.Hamar hozzászoktam a szobámhoz.A fiúkhoz és mindenhez ,ami ott volt.És most itt lenni...ha nem lenne bennem annyi gyógyszer,biztosan nem tudnék aludni.
Jó volt álmodni.Csak általában a felébredés nem jó,mert akkor minden eltűnik,ami volt.Amiről azt hitted,hogy valós,kiderül,hogy csak egy cserfes álom. Hamis az egész.
Sírva ébredtem fel.Álmomban együtt voltunk Niall-el,mintha semmi sem történt volna.Mindannyian ott voltunk,boldogan.
-Mi a baj?-sietett hozzám Rick,de csak a könnyeim folytak patakokban.Vajon valaha hozzászokom,ahhoz,hogy vége?Többet nem találkozhatom vele.
-Én...annyira sajnálom..-szipogtam
-Nem kell elnézést kérned.Sírj csak,ha ahhoz van kedved.
-Nem azért,mármint azért is...de most miattam te sem fogod tartani velük a kapcsolatot...
-Ki mondta ezt neked?
-Hát...én csak azt hittem.
-Szerinted nem lenne túl feltűnő,hogy én is eltűnök.Egyből itt keresnének,de ha úgy teszek,mintha semmiről sem tudnék,ők sem fognak tudni semmiről.
-Akkor...
-Mindent el tudok,majd mondani.Mindenről tudni fogsz.
-De nem...nem szeretnék.El akarom felejteni őket.
-Te is tudod,hogy nem fog sikerülni.
-Ha nem próbálom meg nem tudhatom.Muszáj lesz.
-De Nica...mi az a dolog,ami ennyire súlyos?
-Ha elmondom megutálsz...
-Nem foglak utálni.Mindenki követ el hibákat.
-De én túl sokat.
-Ugyan már!Ha nem hibázunk honnan tudjuk melyik a jó út?Szóval...mit tettél?
-Stella-ék esküvőjén...
-Igen?Az már több,mint két hónapja volt...
-Igen.Tudod...összevesztem Niall-el,mert féltékeny lettem,amiért több időt töltött Trixie-vel,mint velem...-Rick bólintott egyet,majd folytattam.-Míg a többiek buliztak én elmentem.
-Igen...a szobádban voltál egész éjszaka.
-Igen...csakhogy ott volt Harry is...
-Megcsaltad Niall-t...
-Én csak...mérges voltam...és Harry meg ott volt...utánam jött...és...csak megtörtént.-hajtottam le a fejem.-Én el akartam mondani.Minden egyes nap gyötört a bűntudat,de nem tudtam hogy mondjam el...
-De akkor honnan tudta meg?
-Nem tudom.Senki sem tudott róla.Csak én és Harry...
-Nem lehet,hogy Harry mondta el valakinek?
-Nem,nem hiszem.Ő sem akarta,hogy Trixie vagy bárki megtudja.Csak egy baleset volt.
-Nica...emiatt már ne gyötörd magad.Megtörtént.Nem tudsz mit csinálni,nem tudsz visszamenni és megváltoztatni.
-Pedig jó lenne...
-Még ki tudod javítani!
-Mégis hogyan?
-Ne búj el!
-Nem akar látni.Azt mondta már nem szeret...és a többiek szemébe sem tudnék így nézni.
-És ez a legjobb megoldás?
-Kérlek Rick,ne mond el senkinek sem ,hogy itt vagyok.Holnap már el is megyek csak kérlek ne szólj nekik.
-Dehogy mész el.Addig maradsz,amíg csak akarsz és ,ha azt szeretnéd,hogy ne szóljak,nem szólok.
-Köszönöm!
 




*Magyarázat hamarosan*