9.Rész~Vége?

Harry kioldozta a lányt,majd a karjai közé vette.
-Kérlek,kelj fel!-fogta a lányt.
Felemelte a két karjában és lesietett az autóhoz.Berakta,majd ő is beszállt.A kórháznál álltak meg.Újra felkapta a lányt és berontott a kórházba.
-Segítsék!Valaki segítsen!-kiabálta.Egy nővér szaladt oda,majd és hordágyra tették Danica-t és bevitték egy helyiségre.
Harry-t is kezelték. Lefertőtlenítették a sebeket és össze is varrtak gy kettőt.Több,mint fél óra múlva kijött a doktor és Harry egyből odasietett.
-Mi történt?Jól van?Bemehetek?-halmozta el a doktort a kérdéseivel
-Egy,olyan szert adtak be neki,mitől leállt a szíve,de sikerült újra élesztenünk,azonban most nincs magánál.Várni kell még.-válaszolta az orvos.
Harry bement a kórterembe,ahol Danica feküdt az ágyon.Leült mellé és megfogta a kezét.

***

Liam!Három napja nem hallottunk semmit Harry-ről és Danica-ról már ne is beszéljünk.Mi van,ha őt is elrabolták?!-veszekedett Niall Liam-el
-És,ha ők tervelték ki ezt az egészet?-feltételezte Liam
-Nem,az ki van zárva,nem.-nyugtatta magát Niall-Nem bírom tovább Liam!-esett össze Niall
-Aludnod kéne.Mióta eltűntek egy szemhunyásnyit sem aludtál.Túl fáradt vagy.
-Nem tudok aludni.És mi van,ha,miközben és alszom történik valami?
-Figyelj!Itt vagyok és is és Zayn és Louis.Ha bármi van azonnal szólunk.Nyugodtan feküdj le aludni legalább pár órát.Próbáld meg.-invitálta ezzel a szobájába Liam
-Minden miattam van.Én kevertem bajba.
-Ne beszélj hülyeséget.Feküdj le aludni.-csukta be az ajtót Liam
Hiába próbálták hívni Harry-t,ő nem vette fel.
Niall öt óra múlva ébredt fel a telefon csörgésére.Hirtelen felugrott és a füléhez kapta.
-Igen?-szólt bele
-5 perc és otthon vagyunk-mondta Harry és Niall lefutott a földszintre.
-itt vannak.-mondta Liam-nek,aki furán nézett rá.Mindannyian int voltak a ház előtt és végre újra érezték,hogy érdemes élni.Az autó leparkolt és kiszállt belőle Harry,aki átment a másik oldalra és kisegítette Danica-t az kocsiból.
Niall először lassan,ráérősen sétált,majd erőt feszített és gyorsabban kezdett menni aztán a karjaiba zárta Danica-t.

***

Ép,hogy kiszálltam az gépjárműből Harry segítségével egy fiú jött felém,majd erősen magához ölelt és nem akart elengedni.Engedett a fogásából és rám nézett.Annyi mindent láttam a szemében.Mintha most azonnal eltudná sírni magát.A számra nézett,közelebb húzott magához és megcsókolt.Nem viszonoztam a csókot csak próbáltam eltolni magamtól.Egyedül nem ment,így Harry-nek szóltam,hogy segítsen.

-Harry...-néztem rá félve.

-Niall...előbb menjünk be...és...azt hiszem beszélnünk kell.

-Mi?Még jó,hogy beszélnünk kell.Mégis hol a francban voltál két napig?És a telefonnal mi van?Nem ismered?!Vagy egy milliószor hívtunk.

-Mindent elmagyarázok csak menjünk be.-válaszolta Harry...Niall-nek

Még három fiú jött oda hozzám és magukhoz öleltek.

-Hiányoztál?-súgta a fülembe egy fekete hajú,barna szemű fiú.

-Jól vagy?Nagyon aggódtunk...-mondta egy másik

-Menjünk be-szólt a harmadik fiú összességében mindenkinek.Bementünk és leültünk egy kanapéra. Harry mellé ültem,vele szembe pedig Niall.

Fiúk megkérhetlének titeket,hogy nem kérdeztek és nem mondtok semmit Danica-nak,míg beszélek Niall-el?-kérdezte Harry,de inkább utasításnak hangzott

-Mi?Hiszen több,mint két napja nem láttuk.-akadt ki a fekete hajú fiú

-Zayn!Kérlek.Csak öt perc.-szólt rá Harry.Vagyis Zayn-nek hívják.Megszeppenve ültem a kanapén.

-Zayn!Meg se próbáld-szólt rá az egyik fiú,aki egy fotelban ült,mikor látta,hogy Zayn már azon van,hogy valamit mond vagy kérdez.

-De...

-Ne!

-Liam!Muszáj megkérdeznem,hogy hogy van,hol volt,mi történt vele és mi ez az egész.-mondta Zayn Liam-nek

***

-Szóval azt mondod,hogy nem emlékszik rám?Ránk?-kérdezte Niall
-Sajnálom...
-És veled mi van?Miért ilyen veled?
-Mert én voltam ott mikor felébredt a kórházban és az én arcom volt az,amit utoljára látott,így valamennyire emlékszik rám.Jobban mondva az arcomra,de hogy ki vagyok azt nem tudtam.
-És mit mondtál neki?
-Semmit.Csak,hogy haza viszem és megmagyarázok mindent.

  ***

A két fiú visszajött. Harry leült mellém,Niall pedig az üres fotelba.
-Danica...
-Igen?-néztem Harry-re
-Nem...én nem is tudom,hogy kezdjek bele...-töprengett Harry
Mindenki kíváncsian figyelte,hogy mi történik.
Harry és a fiúk elmeséltek mindent szóról-szóra.A legelejétől mostanáig.
Míg meséltek egy szót sem szóltam.Csendben figyeltem,hallgattam...És hogy mit éreztem közben.Először az az érzésem támadt,hogy ezek teljesen hülyék és mivel unatkoznak alkalmanként bemesélik ezt a csajoknak,hogy így szedjék fel őket,de mikor a szemükbe néztem és láttam,ahogyan mesélik,amilyen beleéléssel  mégis hinni kezdtem nekik.
Harry-hez kötődtem a leginkább,mert ő volt az a személy,akinek valamennyire emlékeztem az arcára és ő volt az,aki ott volt a kórházban ,mikor felébredtem...mégis Niall arcán éreztem azt,hogy többet érezz irántam.