62.Rész~Újra itthon

*Rick szemszög*

-Niall ,engedj be.Valamit muszáj elmondanom.-kérleltem Niall-t,hogy végre nyissa ki az ajtót.Elmondom neki,hogy Nica nálam van.És hogy terhes.Tudni kell Niall-nek ,hogy észhez térítse Nica-t.Vissza akar költözni a szüleihez.Itt akar hagyni mindent és mindenkit.Már a cuccait is összepakolta.A reptér fele tart és nem tudtam megállítani.Nem hallgat rám.Hiába könyörögtem neki,hogy mondja el Niall-nek.Ő nem akarja.Fél a találkozástól.
És mindentől,ami velük kapcsolatos.
-Niall...Nica-ról van szó.-mondtam,mire azonnal kinyílt az ajtó
-Mi van Nica-val?-kérdezte Niall
-A reptéren van és haza akar menni.-fogtam rövidre
-Mi?Miért?

-Csak menjünk és állítsuk meg.Rám nem hallgat,de rád biztosan fog.
-De...te...?
-Menjünk!Útközben mindent elmesélek.-szálltunk be az autóba
-Hallgatlak.
-Nica nálam volt.Egész idő alatt.
-És nem szóltál?Senkinek?
-Nem,mert ő kért meg.Nem volt hova menni...vagyis volt,de nem engedhettem,hogy egyedül legyen.Így nálam lakott,amióta eljött tőletek.
-Oké,de akkor most miért akar hazamenni?
-Nem rég derült ki,hogy...terhes.
-Hogy mi?-szaladt Niall szemöldöke a plafonig
-Rosszul volt,sokat hányt...elmentünk dokihoz és kiderült ,hogy babát vár.Mondtam neki,hogy mondja el neked,de nem akarta,mert félt attól,hogy mit szólná hozzá.
-Miért nem mondta el neki,hogy sajnálom ami történt...?
-Semmiről sem akart hallani.-álltam meg az autóval.Niall egyből kipattan és berontott.Utána futottam én is Nica nevét kiabálva.
-Nica!-kiabáltunk mindketten,de rengeteg ember volt ott.
-Ott van!-mutattam Niall-nek,mikor végre kiszúrtam.-Niall futni kezdett,majd mikor már elég közel volt hozzá lassan odasétált.Leült Nica mellé a padra,aki csak elbambulva nézett előre.
Közelebb mentem én is,majd tisztes távolságból néztem,hogy mi történik.
-Nica!-szólalt meg Niall,mire Nica odakapta a tekintetét és kidülledt szemekkel nézett értetlenül Niall-re.
-Te...mi...mit?-dadogott
-Nica,sajnálom.Kérlek bocsáss meg nekem.Nem akarlak elveszteni.Szeretlek!Mindennél jobban.Belehaltam,hogy nem voltál mellettem.Kérlek bocsáss meg nekem és gyere vissza hozzám.-mondta Niall és Nica könnyei potyogtak
-Annyira szeretlek!-borult a vállára
-Végre!-sétáltam hozzájuk
-Te?-kérdezte Nica még mindig sírva,persze az örömtől
-Rám nem hallgattál.Muszáj volt már szólnom neki.
-És...a...
-Nica!Tudom,hogy babát vársz.Képes lettél volna megfosztani ettől a hatalmas boldogságtól?
-Én...csak féltem.
-Szeretlek!És a kisbabánkat is.-miután kibékült a párocska mehettünk haza.

-Nézzétek kit hoztam!-sétált be Niall Nica kezét fogva hatalmas mosollyal az arcán
-Nica!-rohamozták meg egyből
-Ha még egyszer eltűnsz szó nélkül...én nem tudom mit csinálok veled!-ölelte meg szorosan Zayn
-Nica!Annyira hiányoztál!-sírt Stella
-Te is nekem!

*Nica szemszöge*

Elmondhatatlanul boldog voltam,hogy Niall utánam jött a reptére.Hogy nem engedte,hogy itt hagyjam.Örültem,hogy Rick mégis szólt neki.Ha nem szól neki talán már nem itt lennék.Úton hazafele...

Mindenki agyónra ölelgetett és Stella-val el is sírtuk magunkat.Nem tudom mitől féltem.Azt hittem mindenki utálni fog,de nem.Szeretnek és én is őket.

Harry-vel egymásra néztünk és nem tudtuk,hogy most mi legyen.Megöleljük egymást vagy sem?Láttam rajta,hogy ő is szívesen odajönne hozzám és a karjaiba zárna,de nem mer,ahogyan én sem.Nem akarom még egyszer elcseszni mindent.

-Harry,te nem is örülsz,hogy újra itt van Nica?-kérdezte Zayn

-De!Nagyon is!-mosolyodott el.Rá mosolyogtam ,majd Niall-höz bújtam

-Oké!Most pedig van egy bejelenteni valónk!-tapsolt kettőt Niall

-Igen,tudjuk.Nica újra itt van.-mondta Zayn

-Nem csak ez.-válaszolta Niall-Nica babát vár!

-Hogy mi?-kérdezte Zayn-Te jó ég!-ölelt magához.

-Ez komoly?-kérdezte Stel és újra elsírta magát

-Gratulálok!-mondta Lou,miközben megölte engem és Niall-t is.Egy pillanatra odapillantottam,ahol még az imént Harry állt,de már nem volt ott.

Még aznap este mindent tisztáztunk Niall-el.

-Niall...én tudom,hogy most beszéltünk meg mindent,de...beszélhetnék Harry-vel?-kérdeztem már előre félve a választól,de tudnom kellett valamit.

-Figyelj Nica!-fogta meg a kezem,majd mélyen a szemembe nézett.-Tudom,hogy sosem foglak tudni,majd eltiltani tőle...hiába mondanám azt,hogy többet nem beszélhettek...

-Nem,nyugodtan mondd,amit csak jónak látsz.Én elfogadom.

-Csak ígérd meg nekem,hogy többet nem vesztelek el.

-Megígérem.Soha többet.Csak egy dolgot akarok kérdezni tőle és már itt is vagyok.-nyomta egy puszit Niall ajkaira,majd leszaladtam a földszintre.Kopogtam kettőt Harry szobaajtaján,de nem válaszolt,így benyitottam.

-Nica vagyok.-mondtam,mivel sötét volt az egész szobában.-Alszol?-kérdeztem

-Nem.-válaszolta.Odabotorkáltam az ágyához a vak sötétben,majd leültem.-Csak szeretnék kérdezni valamit...

-Hajrá!

-Te...tőled tudta meg Niall?

-Nica mégis hogy tudta volna meg tőlem?

-Én csak...azt hittem,hiszen senki sem tudta rajtunk kívül.

-Nem tudom,hogyan jött rá,de mindegy is.Örülök,hogy újra itt vagy.

-Én is...és sajnálom,ami Trixie-vel történt.

-Miért?

-Hát,mert...szakítottatok.

-Nica....igaz volt,hogy éreztem valamit Trixie iránt,de csak addig,míg vissza nem jöttünk.Utána már nem volt a régi.Leginkább csak azért voltam vele,hogy téged bosszantsalak.

-Hát...sikerült.

-Viszont félre ne érts.Nem azért mondom ezt,hogy az én karjaimba ugorj.Tudom,hogy szereted Niall-t.Tiszteletben tartom és megígérem,hogy soha többet nem nyúlok hozzád egy ujjal sem.

-Harry...

-De...azért még lehetünk barátok.

-Már megijesztettél.

-Gratulálok a babához!

-Köszönöm Harry!-öleltem magamhoz.-Szeretlek!-súgtam a fülébe.Tudta,hogy értem.Mindig is szeretni fogom őt...többet érzek iránta,mint egy barát iránt,de mégis mást érzek,mint Niall iránt.Sosem fogom elfelejteni miken mentünk keresztül.Visszamentem Niall-höz és bebújtam mellé a ágyba.

-Nagyon hiányoztál!Minden egyes percben.-súgta a fülembe

-Te is nekem!-válaszoltam,majd a hasamat simogatva aludtam el