34.Rész~Adam-nél

-Adam,kérlek engedj már ki.Haza akarok menni.
-Ne haragudj,de nem hiszek neked.-válaszolta és leparkolt a háza előtt
-Én nem fogok itt aludni.Nem ismerlek.
-Sajnálom,de akkor az utcán éjszakázol.-szállt be a liftbe,majd gyorsan utána siettem.Felmentünk a lakására és kaptam pizsamát és egy külön szobát.
-Tudod erre semmi szükség nem lenne,ha hinnél nekem.-ültem a konyhában a pultnál Adam-et nézve,miközben ő az esti nasit csinálta
-Aha.-felelte.Mondtam már ,hogy mennyire bőbeszédű?Bement a szobájába és becsukta a ajtót én pedig egyedül maradtam kint a konyhában.
Ittam egy pohár vizet,majd é is a szobámba mentem,de nem bírtam ott lenni.Egy idegen helyen,egy idegen szobában,egy idegennél.
Remek!Bezzeg ,ilyenkor nem hívna fel egyik fiú sem,hogy mi van velem.Jól vagyok-e?
Megkockáztattam és Adam ajtaja elé álltam,majd ott megtorpantam és azon filozofáltam be nyissak-e vagy sem.
Éppen kopogni akartam,mikor kinyílt az ajtó én pedig hátraszökkentem.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét Adam
-Csak...én csak nem tudok aludni.-bámultam le a földre
-Oké.-került ki,majd a konyhában letette a tányérját.
-Kérlek vigyél haza.
-Mond meg az igaz címed.
-De tényleg ott lakom.
-Oké.Jó éjszakát!-köszönt el és ez volt a vég szó.Pár percig még ott álltam és magam elé bambultam,majd kénytelen voltam besétálni a szobámba.
Ismét megpróbáltam felhívni a fiúkat,de senki sem akarta felvenni a telefont.
-Ezt nem hiszem el!-mérgelődtem
Lekapcsoltam a villanyt és a sötétben a plafont bámultam.Végül kínomban már inkább bekapcsoltam a Tv-t és azt néztem.
Másnap reggel Adam keltett fel.
-Ébredj!-kopogott a szobaajtón.Kinyitottam a szemeimet és észre vettem,hogy sajnos ez nem csak egy rossz álom volt,hanem a valóság.
Visszabújtam a tegnapi ruhámba,mivel más nem volt és kimentem a konyhába. Adam félmeztelenül ette a müzliét.Igazából már hozzá szoktam,hogy a fiúk is mindig félmeztelenül mászkálnak.Nem lepődtem meg rajta.Ő viszont meglepődött ,azon,hogy én nem lepődtem meg,így szóvá is tette
-Nem zavar?
-Nem.Csak nyugodtan.Már megszoktam.
-Tessék?
-A fiúk is mindig így mászkálnak kora reggel.-azt hiszem nem kellett volna ezt mondanom.Úgy érzem Adam-nek nincs valami jó véleménye rólam.
-Értem.-bólintott egyet,majd folytatta,miközben lerakott elém egy pohár kávét.-Sajnálom a tegnapit.Rájöttem,hogy igazad van.
-Csakugyan?-érdeklődtem
-Ja.-hát nem éppen erre a válaszra vártam,de mindegy.Alig vártam ár,hogy végre otthon legyek.
-Ha felöltözöm mehetünk is.Hazaviszlek.
-Végre!-néztem a plafonra egy pillanatig

-Akkor nem soká találkozunk.-köszöntem el
-Nem hinném.
-Tessék?-néztem rá kidülledt szemekkel.Ez meg mit jelentsen?
-Nem vállalom a munkát.
-Miért?
-Szia!-hajtott el.Hát ez remek.Mit ne mondjak...muszáj valakit találnom.
A házba beérve egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Kiélveztem,hogy végre egyedül vagyok itthon és csak fehérneműben mászkáltam a házban.Igazából mindig is érdekelt a fiúk szobájába,de nem mindegyikében voltam.Viszont most,hogy nincsenek itthon volt lehetőségem alaposan körbe nézni. Niall szobájában már voltam párszor,de általában ,mindig este,mikor már sötét volt,de most,hogy világos volt más volt.Tudom,hogy nem szabadna turkálnom a dolgai között,mert nem szép dolog,de a fiókjában találtam egy képet és megtaláltam a mappámat is,ami végül is úgymond 'összehozott' minket.Úgy értem ezt az egész kis csapatot.
A következő állomás Harry szobája volt.Itt is voltam már,bár nem sokat.
Az éjjeli szekrényén találtam egy levelet,amin egyből ott ragadt a szemem,mivel nekem volt címezve.Leültem az ágyára és a kezembe vettem a levelet.
Egy egyszerű fehér borítékban volt rajta a nevemmel.
-Mi lenne,ha kibontanám?-forgattam a kezeim közt.-Nem az nem lenne szép.-raktam vissza,de még mindig nem vettem le róla a szemem.Annyira kíváncsi voltam,hogy mi lehet benne.
-Úgy kibontanám.-beszéltem magamban.-Nem ,azt nem teheted.Rossz lenne!-szidtam le saját magam.-Csak egy picit kukkantok bele és utána visszarakom.-próbáltam egyezkedni saját magammal.-Jó!Nem nyúlok hozzá!-hagytam el inkább a szobát
Ezután Zayn szobája következet.Itt már voltam jó párszor.Mindig vagy az ő szobájában vagy az én szobámban beszélgettünk,de azért körül néztem.
Semmit sem találtam,így hát hamar tovább álltam és Lou szobája volt soron.Louis szobájában is csak egyszer voltam ,mégpedig mikor Stel itt aldut. Lou szobája tényleg tele van közös képekkel,de főként Stella-ról készítette fotók díszelegnek a falain.
És végül jött Liam szobája,ahol még tényleg nem is jártam.Végre valami új felfedezhetőség!Pechemre zárva volt a szobája.Nyilván gondolt arra,hogy körül nézek és bezárta,míg ez a többieknek eszükbe sem jutott.