36.Rész~Másfél héttel később

Tudtam,hogy így lesz,de reméltem,hogy még sem.Tudtam,hogy ez az egy hónap nagy változásokat hozz,majd be.Még csak másfél hete,hogy elmentek,de már nem tartjuk úgy a kapcsolatot,mint az elején.Bár az elején sem tudtuk sűrűn tartani,azért mindennap beszéltünk legalább egyszer és Zayn még a skype-láson kívül is felhívott.Viszont most már nem beszélünk.Nem skype-lunk.Sok minden történt ez alatt a másfél hét alatt .Rick a munkatársam lett és talán már mondhatom azt,hogy a legjobb barátom.Sok időt töltünk együtt.Sokszor aludt már itt.Vele végre sikerült felszabadulnom és remek képeket készít George.
Nem akarom ezt mondani,hiszen eddig Zaxo volt a legjobb barátom és most úgy tűnik,mintha lecseréltem volna,pedig szó sincs erről.Remélem,ha majd hazajönnek nem veszik rossz néven.Ők mondták,hohy foglaljam el magam és ne unatkozzak. Rick segítségével már sokkal jobb és képes vagyok vele átvészelni a napokat.
Ma George elvisz miket egy fodrászhoz ,hogy ujírson a hajunkon. Rettenetesen félek,hogy le fogja vágni  hosszú lóboncomat.Már régóta növesztem ,hogy ilyen hosszú legyen és most hirtelen levágnák a vállamig.Belehalnék.
-Jó reggelt!-köszöntem Rick-nek,amint leértem a konyhába
-Jó reggelt!-köszönt vissza.-Kész a pirítós.-tette a tányért az asztalra.Leültem és hozzá láttunk a reggelihez.
-Ma nyolcra kel  mennünk.-említette meg Rick
-Uh,el is felejtettem.-a reggeli után indulhattunk is.
Ma egy reklámhoz csinálunk vagyis Csinál George rólunk képeket.Azt hiszem  egy üdítő reklámozása lesz.
Amit az elején éreztem izgulást mára már teljesen elmúlt és átvette a helyét a boldogság.Élvezem,amit csinálok.Szeretem a munkámat.És örülök,hogy Rock-el dolgozhatom.Olyan mintha a testvérem lenne.Folyton vigyáz rám.Borzalmasan hiányzik Zaxo és Rick nem pótolja ,hiszen őt nem lehet pótolni,ahogy  a többieket sem.El sem tudom mondani mennyire hiányzik Niall vagy éppen Harry,Louis és Liam is.
Még nagyon sok nap van hátra és remélem,hogy hamar elmúlik majd ,és amikor visszajönnek minden,olyan lesz,mint azelőtt.Félek,hogy ez az egy hónap eltávolított minket egymástól.Újra idegenek leszünk egymásnak?Vagy minden ,olyan lesz,mint volt?Az új külsőm tetszeni fog nekik?És ők mennyit változtak?

Bár lenne időnk és leülnénk beszélni.Csap pár szót,pár percet,de nem lehet.Ők is elfoglaltak és én is.A fotózás sok időt vesz igénybe és mikor hazaérek semmi másra nem vágyom csak egy meleg zuhanyra és az ágyamra.
-Min agyalsz?-szakított félbe Rick
-Semmin.-reagáltam vissza
-Dan!Mond már!-nézett egy pillanatra rám ,majd újra az utat bámulta.
-Csak a fiúkon gondolkodtam.
-Még ugyanennyi idő és itt lesznek.-próbált megvigasztalni
-Tudom,de már most nem tartjuk a kapcsolatot.
-Ne aggódj már ennyit!Inkább azon filoz,hogy mi lesz a szép,hosszú hajaddal.
-Oh,a hajam.-fogtam meg.-Nem akarok elválni tőle.
-Pedig el fogsz.-Rick leparkolt az autóval ,majd kiszálltunk.Köszöntünk George-nak,aki visszaköszönt,majd leültünk a fodrász székbe és vártunk.Pár perc múlva megérkezett Nicole.
-Nicole??-lepődtem meg
-Szia Dan!
-Te csinálod a hajam?
-Igen.Beszéltem George-val.
-Uh,megnyugodtam.Ugye nem fogsz sokat vágni belőle?
-Csak csinálok neki egy új fazont.-fésülte ki a hajam,majd megmosta és kezébe vette az ollót.A tükröket direkt lefedte egy vászonnal,hogy ne lássam magam,míg kész nem lesz. Mikor kész lett és a tükörre borított lepedőt fogta,s azon volt,hogy pillanatokon belül lerántja a szívem a torkomban dobogott.A hajam a mindenem.Utálom,ha valaki piszkálja és ezt Rick is tudja,aki szándékosan nyúlkál hozzá mindig.
Nicole lehúzta a lepedőt és megláttam magam a tükörben.Először meglepődtem,majd szépen lassan kezdtem elfogadni és megbékélni vele.

-Hogy tetszik?-kérdezte Nicole remélve,hogy emiatt most nem fogok összeveszni vele
-Tetszik.Nagyon tetszik.-válaszoltam,majd megkerestem Rick-et
Igazából az ő haja nem sokat változott csak vágtak belőle egy picit.
-Frufrud lett.-nézett furán Rick
-Igen,tudom.

-Jól áll.
-Köszi,reméltem.-kacagtam
Ezek után George is megdicsérte az új hajunkat ,majd csináltunk pár fotót.
-Szerinted,hogy fogadják ,majd az új hajam?-kérdeztem Rick-et
-Nem tudom,de van egy meglepetésem.
-Meglepi?Azt szeretem!
-Hazamegyünk és öltözz át,de valami jó meleget vegyél fel .
-Miért?Hova megyünk??-faggattam,de nem árult el semmit.
Ahogy hazaértünk azt tettem,amit mondott.
-Így jó leszek?-kérdeztem Rick-től
-Aha.Mehetünk?
-Persze.-beszálltunk az autóba és egy óra múlva Rick leparkolt.Az út alatt igazából csak a munkáról volt szó és a hajamról. Rick próbálta elterelni a figyelmemet a srácokról,amiért hálás vagyok neki,mert tudja mennyire ki vagyok.
-Megjöttünk?-kérdeztem
-Aha.Itt lennénk.-Rick egy korcsolya pályára hozott.Nagyon sokat meséltem neki,hogy még mikor kicsi voltam sokszor mentünk el a szüleimmel.Csak idővel elhanyagoltuk és most már,hogy egyedül vagyok nem mentem el már több,mint három éve.
-Te jó ég!-akadt el a lélegzetem
-Örülsz?
-Hogy örülök-e??Egyszerűen imádlak.-öleltem meg,majd viszonozta az ölelést.
Felvettük a korcsolyát és a jégre merészkedtünk,ahol én egyből seggre ültem.

-Úgy tűnik kiment a gyakorlatból...-nevettem ki saját magam
-Gyere!-húzott fel,majd erősen megkapaszkodtam benne.-Megvagy??
-Nem vészes.-belekaroltam,majd elindultunk.Egy kis gyakorlás után már egyedül is ment.
-Elmegyünk forró csokit venni?-kérdezte Rick-et,mert már megfagytak az ujjaim és a lábam is.
-Aha.-válaszolta. Rick-el elmentünk forró csokit venni,majd még egy óráig maradtunk és hazamentünk.
-Nagyon jó volt a mai nap!Köszönöm!-búcsúzkodtam Rick-től. Ugyanis aludni készültem.
-Nincs mit.-válaszolta