61.Rész~Mi bajom van?

-Nica...biztosan nem akarod hallani?-kérdezte Rick,miközben a Tv-t bámultuk
-Nem.-válaszoltam rá sem nézve
-De...ez...
-Akkor sem.
-Nica!Muszáj vagyok elmondani.
-Rick...megkértelek,hogy ne beszéljünk róluk.Nem akarok hallani róluk semmit.
-Az őrületbe kergetsz!-mondta.Nem akarom hallani,hogy milyen jól meg vannak nélkülem is.Hogy Niall tovább lépett rajtam.Stella-nak Trixie lett az új legjobb barátja,ahogy Zayn-nek is.Csak el akarok felejteni mindent,ami velük kapcsolatos.
-Megyek hányni!-adtam a kezébe a pattogatott kukoricás tálat és rohantam a wc-re
-Nica,jól vagy?Ez már vagy a harmadik ma.
-Semmi bajom.Biztos csak elrontottam a gyomrom.
-Hát hogyne!
-Tényleg jól vagyok.
-Menjünk el orvoshoz.
-De semmi bajom.
-Attól még elmehetünk.
-Nem akarok.-jöttem ki a wc-ről
-Jó!De,ha holnap is rosszul leszel elmegyünk...?!Rendben?
-Oké.-egyeztem bele
-Ígérd meg!
-Ígérem!-nem értem miért kell ebből annyira nagy felhajtást csinálni...csak valami olyat ettem,ami nem volt jó.Nem tudom.Talán megbetegedtem.Lehet,hogy valami vírust szedtem össze.
-Nica...
-Hm?-fordultam felé
-Semmi...inkább hagyjuk...-mondta
-Na,most már mondd!
-Nem,semmi....
-Na már!
-Áh,hagyjuk!Nem is annyira fontos...
-Rick!-szóltam rá.-Most már mondd el!
-Hát semmi...csak annyi,hogy...Harry dobta Trixie-t.-vonta meg a vállát.Ettől a hírtől teljesen lesápadtam.Hogy mi van?!Mit csinált Harry?És miért?Ugye nem azért,mert kiderült,hogy mit történt...?-Jól vagy?-rázott meg Rick
-Persze,persze!-válaszoltam,majd észbe kaptam.-Te szemét állat!Miért mondtad el?!Mondtam,hogy nem akarok róluk semmit sem hallani!-ütöttem vállba
-Jó,de....
-Nincs de!Minek mondtad el?Miért szakított?Ne,inkább ne válaszolj!
-Igazából nem tudni,hogy miért tette...mármint,ha arra gondolsz,hogy miattad akkor nem.Úgy értem nem tudom...csak azt,hogy Trixie még mindig nem tud arról az estéről...-makogott össze-vissza Rick
-De minek mondtad el?!Nem akartam tudni...
-Most már késő.Te szedted ki belőlem.
-Ch...mert ezzel a hülye,gyerekes játékkal jöttél.
-Ugyan már!Tudtad te,hogy róluk van szó.-húzta fel az egyik szemöldökét egy fél mosoly kíséretében
-Nem.Nem tudtam és nem is akartam...ugye nem hitted azt,hogy ha,majd ezt megtudom akkor vissza megyek...-jöttem rá,hogy miért is akarta annyira elmondani
-Nem,dehogy.-tagadta egyből
-Rick!-szóltam rá
-De miért nem?-kérdezte
-Mert Niall-t szeretem.Régen volt már az,hogy Harry-t szerettem...
-Nica,most megint hazudni akarsz nekem?-húzta fel mindkét szemöldökét

-Rick!Ez akkor sem így működik.Megcsalom a barátom,lelépek,aztán visszamegyek,mert az akivel megcsaltam a barátom dobja a csaját.Ez milyen lenne már?
-De...
-Nincs de!Való igaz,hogy szeretem Harry-t....de nem úgy,mint Niall-t...és sajnos erre csak akkor jöttem rá,mikor elvesztettem...
Emlékszel még,mikor Stella-ék elmentek a nászútra,de mi még ott maradtunk Kaledóniában...?
-Persze,hogy emlékszem.-válaszolta
-Niall azon a héten vagy ezerszer szerelmet vallott nekem,de az én szemem előtt mindig csak az lebegett,hogy majdnem megcsókolta Trixie-t...és,hogy én mit tettem.Féltem attól,hogy mi lesz,ha elmegyünk,majd bulizni vagy valami...hogy,majd ott is ez fog történni vagy több.És nem is magam hibáztattam,hiszen én sokkal súlyosabb dolgot tettem,hanem még akkor is őt.
-Nica,azt nem mondtad,hogy Niall,majdnem megcsókolta Trixie-t.
-Igen...ezért kaptam fel annyira a vizet.Mérges voltam rá és Trixie-re is.
-Jaj Nica...
-Tudom...

Másnap reggel ismét arra keltem fel,hogy rohantam a wc-re,pedig még semmit sem ettem.Átfutott a fejemben,hogy lehetséges,hogy terhes vagyok,de nem.Egyből kiráztam a fejemből ezt a gondolatot.
Perzse.Az kéne még nekem.Egy baba.Apa nélkül.Szép is lenne.
-Oké Nica.Mehetünk az orvoshoz.-mondta Rick
-Rick...ne már.
-Megígérted.
-De...-talán azért sem akartam annyira elmenni,mert féltem,hogy valósággá válik a rémálmom.Hogy kiderül,hogy babát várok és nem lesz apukája.Egyedül fogom felnevelni őt.Elvetett viszont képtelen lennék.Megölni egy ártatlan kis lelket?!Ki lenne képes rá?
Szerintem már Rick is tudta,hogy mi bajom csak meg akart róla győződni.
Felöltöztem,megittam egy pohár kávét és indulhattunk az orvoshoz.


-Kedves Danica!Örömmel jelentem be,hogy babát várnak.-mondta az orvos rám nézve a papírjaiból.Menten lesápadtam.
-Oh,nem.Mi nem vagyunk egy pár.-mondta Rick.Persze most ez a legfontosabb.Kit érdekel ki,mit hisz?!Terhes vagyok!!!
-Rick!-szorítottam meg a kezét és szúrós szemekkel néztem rá
-Azt hiszem ideje lesz mennünk.-búcsúzkodott a dokitól.-Ez nagyszerű hír Nica.Tudtam,hogy várandós vagy csak azt akartam,hogy végre te is tudd.
-Örülök,hogy ennyire örülsz annak,hogy babát várok,akinek nincs apja.
-Miért ne lenne?!
-Mert Niall kidobott és látni sem akar??-meredtem rá
-Niall még mindig szeret.Bánja,hogy elküldött és több időt tölt egyedül a szobájában,mint a barátaival.Teljesen magába roskadt.Tudni akarja,hogy hol vagy,mi van veled...
-Rick...ezt...eddig...
-Te kértél meg,hogy ne mondja semmit.
-De...mindegy.Ha visszaállítanák oda azzal a hírrel,hogy várandós vagyok az...szánalmas lenne.
-Miért lenne az Nica?
-Mert...az lenne.