41.Rész~A télapó meghallgatta az imáimat?

Miután leraktam a telefont és kellőképp kisírtam magam Rick karjaiban csak akkor ,jöttem rá,hogy Stel nem mondta el 'a hír'-t,de már mindegy is volt.Nem érdekelt semmi. Rick megpróbálkozott azzal,hogy megvigasztal,de reménytelen volt a helyzet.Igazából a karácsonyig még hátra lévő három napot végig sírtam,mint egy kis tini akinek összetörték a szívét.
Úgy tűnik megragadhattam azon a szinte. Nem mentem dolgozni,nem voltam hajlandó senkivel sem beszélni,nem ,mintha ,olyan sokan lettek volna,viszont a senkibe beletartozik Rick is,aki egész nap hozzám sem,mert szólni.Nem ettem egy falatott sem és a könnyeim kifogyhatatlanul folytak a szemeimből.
Minden áldott éjszaka vagy ,azért fohászkodtam az Istenhez,hogy bár ne ismertem volna meg őket vagy éppen ,azért,hogy bár hazajönnének.

-Dan!-kopogott a szoba ajtón Rick,de választ nem adtam.-Dan,kérlek!Karácsony reggel van.Ne csináld ezt!Enned kéne valamit.
-Nem vagyok éhes.-válaszoltam és ezzel lezártam a témát.
-Dan!Könyörgöm azonnal gyere ki abból a szobából vagy rád török.-'fenyegetett',de tudtam,hogy nem teszi meg.-Dan!Nem szólok még egyszer!-figyelmezettet,de nem érdekelt.A levelet a kezemben tartva már könnyesre áztatva ültem az ágyamon és néztem/hallgattam,amint Rick próbál bejönni a szobámba.-Oké Dan!Ez volt az utolsó!Én nem könyörgöm neked.Nem fogok még egyszer a küszöb előtt éjszakázni.-mondta utoljára és a szívem elszorult.Nem akarom én is megcsinálni vele,így hát felálltam és az ajtóhoz sétáltam,ahol éreztem,hogy még mindig ott áll Rick,majd kinyitottam az ajtót.
-Végre!-lelkesedett Rick,majd végig mért.-Ramatyul nézel ki.
-Köszi.-erőltettem magamra egy enyhe mosolyt.
-Jobban jársz,ha azonnal felöltözöl és rendbe hozod magad!-tanácsolta
-Minek?Nincs senki akinek tündököljek.-vontam vállat
-Jó.Akkor nincs ajándék!-kezdte a fenyegetőzést újra Rick
-Jaj már!-nyavalyogtam
-Szerintem inkább zárd vissza az ajtót és ne gyere ki.-búcsúzott el és mr le is sétált a lépcsőn.Magamra csaptam az ajtót és a fürdőszoba felé vettem az irányt.A tükörbe nézve megállapíthattam,hogy nem festek valami jól.Lezuhanyoztam és felöltöztem karácsony alkalmából valami szépbe és feltettem egy kis sminket is,ami most szükséges is volt.Erőltettem magamra egy tartós mosolyt és leballagtam a lépcsőn a földszintre,ahol...ahol elállt a lélegzettem.Hirtelen nem tudtam mit csinálni.A tartósnak bemutatott mosolyom,mégsem volt,olyan tartós,mint,amilyennek akartam ugyanis egyből lefagyott az arcomról,mikor megláttam nyolc személyt a nappaliban.Nyolcat! Először oda akartam menni jól megszorongatni a nyolcból ötöt, és soha el nem engedni,majd eszembe jutott egy-két nem rég történt dolog,miszerint nem nagyon hiányozhattam nekik,ha nem is hívtak vissza,úgyhogy úgy voltam vele,hogy odamegyek és sorba lepofozom mindent.Aztán eszembe jutott Rick,aki mellettük állt nem messze.Miért engedte be őket?Jó,ez hülye kérdés volt.Fura lett volna,ha nem engedi be őket a saját házukba,de akkor mit szóltak ők ehhez,mármint,hogy Rick ,aki amúgy számukra totál idegen volt,nyitott ajtót nekik.És Stella?Toti ez volt az a bizonyos 'hír'.Oké ez,mind és szép,hogy a nyolcból felismertem hetet,de mégis ki a franc az a nyolcadik személy,aki nem mellesleg egy lány volt??!
Végül azt láttam a legjobb döntésnek ,ha visszaszaladok a szobámba és bezárkózok,majd lenyelem a kulcsot,hogy soha ne tudjam,majd kinyitni az ajtót,mivel,amint rám szegeződött az öt,bocsánat,nyolc szempár könnyel telt meg a szemem és féltem,hogy elsírom magam előttük.Ha gyerekesnek tűnt a viselkedésem,ha nem akkor is ezt tettem.Az elmúlt pár napban úgyis így tettem,nem mindegy?Utálom Rick-et ,utálom Harry-t és mindenkit utálok.

Nem sokra rá,hogy felértem a szobámba valaki megpróbálta kinyitni az ajtót,majd mivel észre vette,hogy bezártam.Hah.Nem tudott bejönni,így kopogni kezdett.Nem is tudom mit hit,akárki is volt az ajtó előtt.Majd válaszolok neki?Esetleg a karjaiba ugrom?Ugyan már!Hiszen egy hónapig szenvedtettek.És az sem érdekelt most,hogy akár Stella vagy Rick áll ott.Becsaptak ők is.Majd megszólalt egy hang a sok kopogás után.
-Engedj be kérlek!-kérlelte Stella.Hát ez szép.Ők már fel sem tudnak jönni utánam.Most is Stel küldik,hogy intézzen el mindent,aztán már okés a helyzet.Francokat okés!Mégis mist keresnek itt?Mindannyian.És ki az a lány,aki Harry mellett állt?A legrosszabbra gondoltam,mivel válaszokat nem tudtam,így kreáltam magamnak és elképzeltem,amint bemutatja azt a lányt,mint valamelyik barátnőjeként.Nekem végem.Ez egyenlő azzal,hogy 'Bocsi Danica,de találtunk egy új lányt.Rád már nincs szükségünk.' és kidobnak az ajtón.Tehát legalább,amíg idebent vagyok nem tudnak kirakni.Haha.Sosem nyitom ki az ajtót.
-Danica!Beszélgessünk...-dörömbölt az ajtómon.Az ki van zárva.Ki nem nyitom az ajtót,azért,hogy közöljék velem 'tipli van'.Nem,nem!És tőlem jöhet,akár Rick is a 'Nem akarhatod,hogy megint valakinek a küszöbe előtt aludja' sztorival,mert már nem érdekel.Tőlem!Aludjon csak nyugodtan ott,ha neki jól esik.Én akkor sem nyitok ajtót.
Pár perc dörömbölés után hallottam,amint Stel letipeg a lépcsőn a magassarkújában.A fülemet az ajtóra téve hallgatóztam,de semmit sem hallottam.Pech.Aztán megérkezett egy új ember.
Természetesen Rick volt az.Ki mást is vártam volna??Mondjuk Zaxo-t,akiről meg voltam bizonyosodva,hogy a legjobb barátom??Vagy éppen Liam-et,akiben bíztam és azt hittem tényleg számíthatok rá??Esetleg Harry-t,akibe veszedelmesen belezúgtam??Ugyan már!Mit képzelek én magamról!Még most sem állnak velem szóban,pedig én egy rossz szót sem mondtam vagy tettem volna.
-Dan!Ne kezdjük megint...!A srácok beszélni akarnak veled.Nem erre vágytál?-tessék?Mi az,hogy erre vágytam?Én magam sem tudtam eldönteni,hogy örülnék-e nekik vagy sem.Erre csak úgy szó nélkül beállítani ide pofátlanul egy lánnyal.Ki a franc az a lány??Nem,nem inkább nem érdekel.Jobb,ha nem tudom.Nem szokásom csúnyán beszélni,mert a szüleim nem arra neveltek,de Rick most elvetette a sulykot.
-Kapd be Rick!És a többiek is!Biztos lehetsz benne,hogy én innen ki nem teszem a lábam!Még,hogy beszélni akarnak velem??Igen??Akkor miért nem jöttek ők ide az ajtóm elé??!-Szerintem Rick-et teljesen ledöbbentette,ahogyan beszéltem,így abban maradt a kopogás és szerintem elment.A mikulássapkát levettem a fejemről és az egyik sarokba hajítottam,majd a telefonnal a kezemben leültem a földre az ágyamnak dőlve.
A kis készülékre sorjában jöttek az üzenetek és a hívások mindenkitől.Haha,persze most tudják a számomat,milyen kár,hogy éppen nem érek rá.Kikapcsoltam a telefonomat és a hátam mögött lévő ágyra hajítottam.
Ezek után nagyon hülyén éreztem magam.Ez nem ér.Miért én érzem magam hülyén??Nekik kéne!