63.Rész~Diana

 8 hónappal később:

-Nica...
-Hm?
-Gondolkoztál már ,hogy mi lesz a kicsinek a neve?-kérdezte Zayn
-Hát...már meg van.-válaszoltam bólintva
-Mi?Nélkülem?Nincs is beleszólásom?-akadt ki teljesen
-Hát az én gyerekem lesz.-nevettem
-Na és?Az én keresztlányom!-jelentette ki
-Igazából...az még nem,olyan biztos.
-Jó,akkor a keresztfiam.
-Nem.Az már biztos,hogy lány lesz.
-Akkor?-értetlenkedett
-Hát...Lou és Stel is a keresztszülei szeretnének lenni...és Stel mégis csak a legjobb barátnőm,ezek mellett még Rick,Liam és Harry is egyaránt a keresztapja akar lenni.
-Persze!Neked csak Stel a legjobb barátod,ugye?!-sértődött meg.-Én akarok a keresztapja lenni.-hisztizett,amin csak nevetni tudtam
-Majd megbeszéljük ezt akkor,ha már megszületett.-szólt közbe Niall,miután egy csókot nyomott a számra érkezése után.Stellá-ékkal voltak vásárolni.Persze a babának vettek cuccokat.
-Nézd ezt!-mutatott egy kis rózsaszín rugdalózott Stella
-Szép!-bólintottam
-Hát ez nem volt túl meggyőző.-biggyesztette le a száját Stel
-Bocsi,tényleg szép.-mosolyodtam el
-Na és mi lesz a neve?-kérdezte Zayn
-Diana.-mondta Niall
-Oh,tényleg?-hatódott meg Stel fogalmam sincs mitől
-Igen.-bólintottam
-Okés.-bólintott Zayn beleegyezve.Hát ez kész.
-És miért?-kérdezte Lou
-Nica anyukáját is Diana-nak hívjak...és ezért.-válaszolt Niall mosolyogva
-Oh,ti most tényleg azt akarjátok,hogy sírjak?-könnyezett Stel
-Nyugi.-öleltem magamhoz
-Tudom csak ez annyira szép.Újra együtt,mindenki boldog és még a baba is.El sem hiszem.-sírt a vállamon Stella
-Jó,jó.Gyere ide.-vette át Lou,így most már az ő karjaiban sírt tovább
-Gyere szépségem!Vacsorázni megyünk.-húzott fel Niall a fotelból
-Nem igazán tartom ezt jó ötletnek.Bármikor megkezdődhet a szülés.-szólt közbe Liam
-Elvileg még van egy hetem.-emlékeztettem
-Rendben.Ahogy érzed,de vigyázzatok.
-Vigyázok rá!-mondta Niall.Így hát beszálltunk a kocsiba és elmentünk a szokásos helyünkre vacsorázni.Szép és romantikus volt,míg b nem következett az,amitől Liam tartott.
Azonnal rohantunk vissza az autóba.Niall nyomta a gázt és sietett ahogy csak tudott,miközben a többieket értesítette telefonon.
-Én mondtam,hogy ez lesz.-válaszolta Liam
-Oké,ez remek.Nagyszerű,te megmondtad,de segíts!Hogyan érek oda a legközelebb?-kérdezte sürgetve Niall Liam-et,aki ezek után elmondta a rövid útvonalt a kórházhoz. Niall nem sokra rá leparkolt az épület előtt és bevitt,ahol egy nővérke segítségével leültem egy tolókocsiba.
A nővér gyorsan hívott egy orvost,aki betolt egy szülőszobába.
Hogy én mit éreztem egész út alatt ,az leírhatatlan.Fájdalmat éreztem,öt percenkét görcsök jöttek rám. Sikítottam és Niall kezét szorítottam.Már,majdhogynem letéptem a karját,miközben ő vezetett,de tűrte a fájdalmat,ahogyan én is.Nagyjából.
Amint az orvossal beértünk a szülőszobába el is kezdődött a szülés.
Mire megszültem a többiek is beértek.
Amint megszületett az én kicsi Diana-m azonnal a karjaimban akartam tartani és soha el nem engedni.Rögvest felfedeztem rajta a hasonlóságot,bár még elég kicsi volt én akkor is láttam,hogy mennyire hasonlít rám.De nem sokáig tarthattam a kezeimben,mert el kellett vinniük,hogy letisztogassák és megkapja a kötelező oltását.Niall egész végig mellettem volt és fogta a kezem,velem együtt csodálkozott Diana-ban.
Mire újra a karjaimban tarthattam Diana-t már ott voltak velem Stel-ék is.
Stella ismét elsírta magát,miközben a kezeiben tartotta a kis csöppséget.Mosolyogva figyeltem,amit óvatosan adják át egymásnak.Végül Harry kezébe is megérkezett,aki esetlenül fogta a kis testét és fejét.Furán nézett rá.Mintha utálnia kéne,de nem tudja.Harry csak figyelte,majd Diana felsírt így visszaadta nekem.