59.Rész~Esküvő

Stella teljesen ki volt idegileg az esküvő napja előtt.Már Lou is megijedt,hogy képes lesz és lemondja az egészet,de aztán sikerült lenyugtatnunk.Nagy volt rajta a nyomás,így átvettük tőle a dolgokat
 és Lou-ra bíztuk Stel-t,hogy vigye el egy kicsit sétálni a partra vagy valami.
A fiúk segítségével minden simán ment.A mai nap megérkezett az összes vendég,így átadtuk mindenkinek a szoba kulcsokat és elmagyaráztunk nekik mindent.
-Na jó!Most már én is ki vagyok!-dőltem le az ágyamra este hét óra fele
-Nem volt annyira vészes.-mondta Niall.-Miénk ,majd egyszerűbb lesz!
-Hogy?
-Semmi...
-A múltkor még...
-Álomban voltam.Nem is emlékszem már,hogy mit mondtam akkor,de azt tudom,hogy egyszer,majd igenis szeretnék családot a fiúkon  kívül.Lesz,majd egy csodás egyszerű kis esküvőnk és egy csodás kis babánk.
-Tényleg?-könnyezett be a szemem
-Tényleg!-csókolt meg Niall
-Szeretlek!-mondtam,majd Niall magához húzott.Szépen ,lassan elkezdtük egymást vetkőztetni,majd bebújtunk a takaró alá.

-Itt a nagy nap!-mondtam Stel-nek,aki szinte egy szemet sem tudott aludni
-Igen!-válaszolta a száját rágva
-Hé!-fogtam meg a kezét.-Minden jól fog menni.-mosolyogtam rá
-Remélem.
-Stella...
-Hm?
-Én...nem szeretném,ha félre értenéd azt,amit most fogok kérdezni...csak szeretném tudni,hogy biztos vagy ebben?Úgy értem...Louis mégis csak egy nevezetes ember.És mi lesz,ha majd turnékra mennek?Bírni fogod?
-Nica...ugyanezt megkérdezhetnéd magadtól is.É tisztában vagyok ezekkel.Bírni fogom!Na és te?
-Én csak...
-Igen Nica.Te még nem vagy a felesége Niall-nek...de emlékezz vissza mennyire ki voltál ,mikor elmentek egy hónapra.És akkor még nem is jártál vele.
-Igaz.Ne haragudj.
-Gyere ide!-ölelt magához
-Készülődjünk.

-Lou!Nem jöhetsz be!-kiabáltam az említettre,mikor benyitott Stella szobájába,aki már a menyasszonyi ruhában volt
-Bocsánat,de nem bírom ki,hogy ne lássam.
-Louis!Akkor sem jöhetsz be!
-Nica,ne csináld már.
-Niall vidd el kérlek!-szóltam Niall-nek,aki mellettem állt és Lou-n nevetett
-Oké.-válaszolta
-Kész is vagyunk!-igazítottam meg Stel fátylát.-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!Te is.
-Oh kicsim,annyira csodás vagy!-törölgette a könnyeit Stel anyukája
-Ne sírj anyu!-mondta Stel
-De...ez annyira megható!

Mindenki a helyén ült vagy éppen állt.Majd jött Stella és mindenkit elvarázsolt.Mindenki megnyugodott beleértve Louis-t is aki még az utolsó percekben is a saját ujját szorongatta.
Stella szépen,lassan,mosolyogva sétált felénk,majd megállt Lou mellett.Egymás kezét fogva ismételték,amit a pap mondott.
-Igen!-mondta Lou és felhúzta a gyűrűt Stel ujjára
-Igen!-ismételte meg Stel is,majd felhúzta Lou ujjára a gyűrűt
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!-Lou megcsókolta Stel-t,mire mindenki hatalmas tapsba kezdett.
És jöhetett a buli.
Mindenki jól érezte magát.Evett ,ivott,gratulált az újdonsült párnak.
Én is örültem,nem arról van szó...csak nem éreztem valami jól magam,így inkább leültem az asztalunkhoz és csak néztem a tánc parkettet,ahol Lou és Stella táncoltak.

 -Jössz táncolni?-kérdezte Niall a kezét felém nyújtva

-Nem,nem érzem jól magam.-válaszoltam
-Hozzak neked valamit?
-Nem,menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
-Jó,de szólj,ha bármi történne.
-Rendben.-nem szerettem volna,ha ő is csak itt ül mellettem.Had bulizza ki magát.Rá fér.
-Hát te mit csinálsz itt?-foglalt helyett mellettem Harry
-Te mit csinálsz?Miért nem táncolsz Trixie-vel?-néztem rá
-Nincs kedvem hozzá.-vonta meg a vállát
-És te hol hagytad Niall-t?
-Ott táncol éppen Stella-val.
-Miért nem veled?
-Nem érzem jól magam.
-Mi a baj?

-Semmi...csak...nem tudom.Nincs ehhez hangulatom.Úgy érem nagyszerű ez és nagyon örülök,de tényl.eg..csak valahogy most nem jó.
-Értem.-bólogatott Harry,majd néma csendben ültünk egymás mellett.Talán mindenki túl sokat ivott és ez lehetett a baj,mert a következő percben elszállt a pokol.A pezsgőt és egyéb italokat úgy ittam egymás után,mintha az életemen múlt volna.Főleg,mikor megláttam,hogy Niall Trixie-vel táncol.Sok-sok számon keresztül,én pedig sok-sok piát tömtem magamba.
-Szerintem már elég lesz.-vette ki a poharat a kezemből Harry
-Add vissza!
-Nica nyugi van már.Csak táncolnak.
-Hah!Ja!Szedd le a csajodat a pasimról!
-Nica.Ha annyira zavar miért nem mentél vele táncolni?
-Nem akartam,de ez még nem azt jelenti,hogy Trixie-nek rá kell másznia.
-Trixie csak táncol vele.-válaszolta Harry és ekkor valami olyasmi történt,amin mind a ketten meglepődtünk.Nem látták sokan,de mi ketten Harry-vel igenis láttuk. Trixie majdhogynem megcsókolta Niall-t és nekem itt betelt a pohár.Felkaptam magam és a szobámig futottam.
-Nica várj meg!-kiabált utánam Harry.Sírva dőltem neki az ágyamnak.
-Nica!-rontott be Harry a szobámba
-Menj ki!-ordítottam rá
-Nica...-ült le mellém,majd magához ölelt
-Miért nem hagysz békén?Miért nem mész el?
-Hogy mehetnék el,ha tudom,hogy mennyire rosszul vagy?!
-És te?Te miért nem akadsz ki ezen?
-Ugyan Nica!Ittak egy kicsit,mindenki berúgott...
-De majdnem megcsókolta.
-Na és?
-Niall az én barátom.
-Trixie meg elvileg az én barátnőm...
-Akkor miért nem teszel úgy ,mintha tényleg a barátnőd lenne? 
-Nica...-szólított a nevemen,majd megcsókolt.Ezeken után történt az a dolog,amiről csak mi ketten tudtunk.Soha senkinek nem mondtuk el.Nem lepleztük le magunkat.Úgy viselkedtünk,mint máskor is.Veszekedtünk,kibékültünk,hülyéskedtünk.