50.Rész~Trixie megnyugtatása

-Niall,ne haragudj,hogy nem szóltam csak,te fent voltál a sífelvonón,nekem meg nekem jöttek és Harry pont ott volt,így segített.-kezdtem bele a mentegetőzésbe
-Nica,semmi baj.Nem haragszom.Megértem.-fogta meg a kezem,majd egy puszit nyomott az arcomra.-Remélem hamar rendbe jössz.
-Én is.-feleltem.Miért ,ilyen megértő?És Trixie?Egyáltalán nem volt féltékeny...
Nem sokra rá Lou és Stel jelentek meg szobánkban.
-Igen?-kérdezte Niall,mikor benyitottak
-Jól vagy Nica?Lou mesélte,hogy fáj a bokád...-ült le mellém Stella
-Jól vagyok.Csak még nem tudok rá állni.-biggyesztettem le a számat.
-Kettesben hagyunk titeket.-állt fel Niall és maga után húzta Lou-t is.
Amint kilépett a két fiú a szobából és becsukódott az ajtó Stel felült mellém az ágyra és hatalmas vigyorra húzta a száját.
-Mi az?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel
-Harry-nél voltál...Harry-vel...-vigyorgott,mint a tejbe tök
-Aha.-bólintottam
-Mond már!Mi történt?!-nézett a plafonra
-Stella!-szóltam rá.-Niall-el járok.Semmi sem történt Harry-vel.Felvitt a szobájába,hogy ne legyek egyedül,ha már miatta van ez az egész,de ennyi.Semmi több.Mi csak arátok vagyunk..vagy mik...-töprengtem
-Mi?Miatta?Tehát?-fogta meg a lényeget Stel
-Úristen Stel!-fogtam a fejem.-Elestem odalent és ennyi.Felhozott és kész.Érted?Semmi sem történt!-kiabáltam,majd mindketten egyszerre néztünk az ajtó felé,ami közben kinyílt.Trixie állt ott.
-Sziasztok!-integetett
-Szia!-köszöntünk vissza.Gyere be.-mondtam,majd besétált és leült az ágy szélére.
-Csak,azért jöttem,hogy megnézem hogy van a lábad.Két évig ápoló nőnek tanultam.-takarta ki a lábam,majd alaposan szemügyre vette.Stella-val furán egymásra néztünk,majd Trixie-re.
-Hamar rendbe jön csak ne erőltesd.-takarta vissza
-Rendben,köszönöm.
-És...miről volt szó?-kérdezte mosolyogva
-Semmiről.-válaszolta rögtön Stel.Oh,istenem.Ez aztán kicsit sem lehetett feltűnő.

-Igazából azért jöttem,mert beszélni szerettem volna veletek.-vallotta be
-Oké...-válaszoltam vállat vonva
-Jól érzem,hogy...Harry és közted volt valami?-tette fel kérdését,mintha ez egy egyszerű kérdés lenne.A szemöldököm a plafonig szaladt,akárcsak Stella-é és nem tudtam erre most mit is válaszoljak.
-Hát...mi csak...barátok vagyunk.Mindig is azok voltunk.-nyögtem ki
-Igen.-helyeselt Stel
-Ugyan Nica.Attól,mert szerelmes vagyok még nem vagyok vak.Látom,hogy hogyan néztek egymásra...Csak tisztában szeretnék lenni a dolgokkal.-nézet a szemembe,amitől megrémültem.Honnan tud ilyeneket?Miért nem Harry-től kérdez ,ilyet?
-Miért nem Harry-től kérdezel,ilyeneket?
-Harry-től?Ha szóba kerülsz azonnal témát vált.Azt hiszi nem feltűnő,pedig nagyon is az csak nem szólok.Ő sosem mondaná el.
-Trixie...nincs köztem és Harry közt semmi...-Úristen,ezt most jól megcsináltam.Ennél jobban már el sem szólhattam volna magam.-Úgy értem sosem volt és nem is lesz soha.Harry csak egy barát.Niall-el járok.Vele jöttem ide és őt szeretem.Ami pedig most történt az csak egy véletlen volt.Ő volt ott és ezért segített,de semmi több.Nem hiszem,hogy valaha is más szemmel tudnék rá nézni ,mint egy barátra.-Trixie arcán észrevettem,hogy megenyhült és elmosolyodott,amitől én is egy apró mosolyt erőltettem magamra,viszont Stella felállt és kirontott a szobából.Az ajtót kicsapva a három fiút pillantottuk meg a szoba előtt.Lou sietősen Stel után futott,a két fiú pedig egymással szemben állt.
Hallgatóztak?Egész végig itt álltak?Mit hallottak?
-Köszi.-súgta Trixie,majd felállt és Harry-hez ment.Trixie megölelt Harry-t,aki visszaölelte,de végig engem nézett.Mélyen bele a szemembe,amitől kellemetlenül éreztem magam.Végül Trixie elköszönt tőlünk és elmentek.
Végleg lezárult a Harry téma,már ha valaha is volt,olyan.Nem tudom,hogy komolyan gondoltam e a szavakat,amiket Trixie-nek mondtam.Csak hirtelen jöttek,hogy megnyugtassam vagy valóban így gondolom?Ezek után Harry-nél teljesen elvágtam magam,gy érzem.Soha többet nem fogunk beszélni.Soha nem szól,majd hozzám.Nem fog rám nézni.Amit az előbb láttam a szemében,mindent elárult.Egyszerre fedeztem fel benne utálatot,megbántást,sértődöttséget,csalódást ,teljes elveszést.Megsemmisülést.

Észre sem vettem,hogy Niall leült mellém,amíg én ezeken a dolgokon,Harry-n gondolkoztam.
-Nica,rendben vagy?-kérdezte Niall a fejét a vállamra helyezve.
-Igen.-válaszoltam
-Ez nem volt valami meggyőző.-mosolygott,majd átölelt a derekamnál fogva és magához húzott
-Ne haragudj.-tettem a fejem a mellkasára
-Miért kérsz elnézést?Semmit sem tettél..vagy igen?-nézett rám
-Nem.Semmit sem.-válaszoltam,majd egy puszit nyomott a számra utána ,pedig megcsókolt
Mivel nem szabad és amúgy sem tudok a lábamra állni,így egész nap a szobánkban voltunk és Tv-t néztünk vagy éppen beszélgettünk.Két óra múlva valaki kopogott a szoba ajtón.Nial felállt és kinyitotta.
-Meghoztam a kért vacsorát.-mondta a pincér és betolt egy kis kocsit,amin az étel volt a közepén pedig egy rózsa szál a vázában
-Köszönöm.-vette át Niall,majd a pincér bólintott és kisétált
-Ez meg mi?-ültem fel az ágyon
-Mivel mi nem tudunk a többiekkel tartani az étteremben,ezért rendeltem és itt tartjuk a vacsorát.-válaszolta Niall,majd a kezembe nyomott egy tányért és leült mellém
-Köszönöm.-fogattam el.-És kié az a virág?
-A rózsára gondolsz?-kérdezte,mire bólintottam.-Természetesen az enyém.-vette magához ,majd mindketten nevetni kezdtünk.-A tied.-nyújtotta nekem és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Köszönöm.-vettem el