Elérkezett nap,hogy végre hazamenjünk.Rettentően rossz volt ez a hetem.Ez a kirándulás volt eddig a legrosszabb.Négy nap kellet ahhoz,hogy egyáltalán lábra tudja állni.Niall persze egész végig mellettem maradt így ős is lemaradt a dolgokról,ahogyan én is.A többiek egész nap kint síeltek,éttermekbe jártak,sok programon vettek részt,még mi bent a négy fal között ültünk és egymást bámultuk.Nem találtunk jobb elfoglaltságot.Stella az ominózus nap óta nem beszél velem,akárcsak Louis és Harry sem.Hát mondhatom remek.Én nem tudtam átmenni Stella-hoz,hogy tisztázzuk a dolgokat ,ő pedig tudott volna,de nem jött.Ő aztán igazán utálja Trixie-t,nekem nem megy és már amúgy is mindegy.Harry szóba sem áll velem.Rám sem néz.Négy napig a szobában kuksoltam és egyedül csak Niall volt velem,azon kívül pedig összesen kétszer maximum két percre jött be Lou és akkor sem hozzám,hanem Niall-höz.Igen ,srácok teljesen jól vagyok,köszi.
Alig vártam,hogy végre vége legyen a szerencsétlenkedésemnek és feltudjak kelni az ágyból.Hát nem kellett volna,annyira várnom.Nem sok értelme volt.Első utam Stel-hez vezetett,aki nem volt a szobájában,akárhányszor kerestem.Nem adtam fel s kimerészkedtem újra a szabadba,majd ott is kerestem ,de sehol sem volt.Később tudtam meg,hogy hamarabb hazamentek Lou-val,mert Stella nem érezte jól magát.
Mivel Lou-ék hozták Harry-éket,de ők maradtak,ahogyan mi is,hogy legalább az utolsó napokat ki tudjam élvezni,szóval ők is velünk jöttek haza.Niall kocsijában ültünk,mind a négyen.Kínos csendben.Én elől Niall mellett,Trixie hátul Harry-re teljesen rámászva,mintha csak attól félne,hogy bármelyik percben hátra ugrom és rámászom Harry-re.Még jó,hogy elvileg tisztáztuk a dolgokat.Mint az oviban.
Hogy oldjam a feszültséget bekapcsoltam a rádiót,amit mégsem kellett volna,mert a következő percben mindenki nekem támadt.Én megállapodtam egy szerintem egész jó zenénél,mire Trixie -és sosem gondoltam volna,de igen ezt mondom.Talán mégis igaza van Stel-nek és csak jobban meg kell ismerni őt-tehát elkezdett hisztizni,hogy ő márpedig ezt nem fogja hallgatni,így tovább mentem,míg a királykisasszony azt nem mondta,hogy jó.
-Inkább kapcsold ki.-vont vállat
-Trixie,miért zavar?-szólalt meg Harry,mire a szemeim annyira kidülledtek,mint egy kaméleonnak.Most tényleg rászólt?El sem hiszem.
-Harry,biztosan fáj a feje.-mondta Niall.Hogy mi van?Mégis mitől fájna a feje?Nem szenved krónikus fejfájásban!
-Hagyjuk!-mondtam és az ablaknak dőltem.Igen,mert így csendben ülni sokkal jobb.Nem volt elég nekem egész héten csendben ülni egy hotel szobában?Harry előrenyúlt és bekapcsolta a rádiót.Mindannyian ránéztünk,jobban mondva én csak a karjára,nem mertem a szemébe vagy az arcára nézni.
-Ez jó is lesz.-ült vissza mosolyogva
-Harry...most miért kellett?-kezdte Trixie
-Psszt!-szólt rá Harry,majd a lány csendben maradt.Akaratlanul is,de elmosolyodtam.Ezek után sajnos hiába szólt a rádióból műsorvezető és a sok-sok zene köztünk ugyanúgy megmaradt a csend.Kínomban már a perceket számoltam,hogy mikor érünk már haza,ahol végre Zayn nyakába ugorhatok és elmesélhetek mindent,ami velem történt,majd a szobámba zárkózzak és felkössem magam ,esetleg még elmegyek inkább valahova,mert már nem bírom ezt a bezártságot.Véletlen,na jó,igazából szándékosan,mert már furdalt a kíváncsiság belenéztem a visszapillantó tükörbe,ahol Harry éppen rám nézett,így hirtelen elkaptam onnan a szemem és újra csak az utat bámultam.Niall is Trixie közben megtalálta a közös hangot,így ők traccspartiztak én pedig Harry-vel együtt halálra untuk magunkat,de nem szólt hozzám,így én sem hozzá.Helyette inkább az ülésemet rugdalta hátulról.Semmit sem tudtam tenni csak magamban duzzogtam.Több ok miatt is.Stella csak úgy lelépett magával rántva Lou-t is,aki feltehetőleg most haragszik rám,mert Stella is haragszik.Amit egyáltalán nem értek,de se baj.Közben Niall úgy beszélget Trixie-vel,mintha a barátnője,azaz én itt sem lennék.
Harry meg némasági fogadalmat tett velem szemben,de azért rugdosódni tud.
-Hagyd már békén az ülésem!-kiabáltam rá,mikor már beállt nála ez a monoton rugdosódás és az őrületbe kergetett.
Niall és Trixie is rám pillantott,amolyan szúrós szemmel,mintha megzavartam volna a rendkívül fontos és abszolúte érdekes eszmecseréjüket.
Harry abbahagyta a rugdosást és megnyugodtam,de pár perc múlva új elfoglaltságot talált és a hajamat kezdte húzkodni szálanként.
Miért érzem úgy,mintha a dedóban lennénk?
-Harry!Kérlek hagyd a hajamat.-szóltam rá viszonylag higgadtan
-Én ugyan hozzá nem nyúltam.-tette védekező állasba a kezét a kis ártatlan. Trixie és Niall újra rám pillantottak,amolyan 'ennek viszketegségi feltűnése van' nézéssel,majd folytatták,amit eddig tettek.
De Harry nem állt le és ismét talált valamit amivel felidegesíthet.Az ablaknál ülve előre nyúlt és bökdösni kezdett.Egy darabig tűrtem,majd hátra fordultam és szúrós szemekkel néztem rá.
-Harry!-szóltam rá halkan ,összeszorított fogakkal.Újra felemelte a két kezét jelezve,hogy ő semmit sem csinált.Előre fordultam és végre mikor megpillantottam az órát,már csak negyed óra volt hátra és otthon.
Ezalatt a hátra lévő negyed óra alatt Harry ugyanúgy hol rugdosódott,hol a hajamat húzta én pedig csukott szemmel,mélyeket lélegezve imádkoztam,hogy teljen már az idő és fogyjon el az út.
Kinyitottam a szemem és boldogan vettem észre,hogy megérkeztünk.Azonnal kipattantam az autóból és a csomagokat Niall-re hagyva sietős léptekkel mentem a házhoz.Majd következő percben megcsúsztam egy apró kis jég darabon és azt hittem,hogy hátra zakózom,majd lepergett a szemem előtt,hogy megint a négy fal között kell lennem és már felkészültem a fájdalomra,mikor mégsem esetem el.Elkapott valaki.Csukott szemmel vártam a földre érést,de nem következett be.
-Ez már a második.-hallottam meg Harry hangját,majd elengedett,így a földre huppantam,de nem fájt,mert csak pár centi volt köztem és a föld között.Harry tovább sétált,mintha misem történt volna.
-Jól vagy?-állt meg mellettem Niall
-Persze,persze!-eszméltem fel,majd felsegített és bementünk.A házban Zayn fogadott egy hatalmas öleléssel.
-Végre!-szorított magához.-Minden rendben?-Aha.Jól vagyok.-válaszoltam
-Csináltam neked,mármint nektek ebédet.-helyesbített,majd lesegítette rólam a kabátom és helyett fogaltunk az asztalnál.Zayn kiszedett egy tányérba levest és leült velem szemben.Felhúzott szemöldökkel bámult.
-Jól vagy?-húztam össze a szemöldököm
-Aha.Csak várom,hogy egyél...
-Miért?Mi van benne?-ijedtem meg és leraktam inkább az evőeszközt
-Semmi sincs benne.Nem azért.-nevetett ki
-Már megijedtem,hogy raktál bele valamit.-kóstoltam meg
-Csak hallani akarok mindent,mert Stella és Louis verziója sántít egy kicsit.
-Oh...gondolhattam volna.-nevettem fel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése